Amerikai őslakosok barbár szokása? Karl May legendáinak alapja? A történelem során véres küzdelmek folytak a skalpokért. Most amerikai aktivistákon és német kurátorokon a sor.
A Drezda melletti Karl May Múzeum az amerikai Ojibwa törzs szerint tiszteletlenül állítja ki egykori tagjainak maradványait. A múzeum azonban nem juttatja vissza a skalpokat, mert szerintük a kiállított emlékek a történelmi múlt szerves részét képezik.1928-as megalapítása óta a Radebeul-i Karl May Múzeum gyűjteményében 17 indián skalp található, amelyet a legendás író egyik barátja ajándékozott a múzeumnak. Jelenleg három skalp látható a Drezda melletti múzeum kiállításán.
Az elmúlt négy évben amerikai aktivisták komoly küzdelmet folytatnak, hogy visszaszerezzék a skalpokat, amelyek kiállítása az Egyesült Államok múzeumaiban már 1990 óta illegálisnak minősül. Az észak-amerikai törzseket képviselő gyűjtőszervezet múlt hónapban hivatalos levelet is írt, amelyben a műtárgyak visszajuttatását kérik. A német múzeum azonban nem tett lépéseket az ügyben.
A skalpok nagy részét Karl May barátja és csodálója, Ernst Tobis cirkuszi artista adományozta a múzeumnak. Életrajzírója szerint Tobis első skalpját, ami eredetileg egy Ojibwa törzsfőnökhöz tartozott, két üveg whiskey-ért, egy üveg brandy-ért és 1100 dollárért szerezte meg, amikor 1904-ben egy indián rezervátumban járt.
Az Ojibwa törzs szóvivője szerint a skalpok kiállítása a múzeumban „helytelen és elfogadhatatlan". „Emberi maradványokról van szó, amelyeket tiszteletteljesen el kellene temetni, és egyébként sem vehették volna el a törzstől a huszadik század elején" - mondta el Cecil Pavlat a The Guardiannek.
A Karl May Múzeum kiállításának kurátora, Hans Grunert szerint azonban a skalpok a múlt részét képezik, és fontos számukra, hogy a történelmet ne hamisítsák meg a tárlatukon. Hozzátette, hogy a múzeum „kész tárgyalni az indiánok leszármazottjaival".
A Chippewa törzs tagjai eközben bejelentették, hogy tüntetésre készülnek a májusi Radebeulban tartott fesztiválon, ahol Karl May örökségét ünneplik.
A népszerű hiedelmek ellenére a skalpolás nemcsak az őslakos indiánok közt terjedt el, hanem az európai gyarmatosítók is előszeretettel alkalmazták. A német író, Karl May maga is nagyban hozzájárult, hogy a skalpolást az indiánok kegyetlen hagyományának állítsák be. A legendássá vált Winnetou-regények írója irodalmi sikere előtt soha nem járt az Egyesült Államokban, mégis sokszor terjesztette, hogy könyvei önéletrajzi ihletésűek.
Észak-Amerikában 1908-ban járt először, de akkor sem utazott a New York állambeli Buffalonál nyugatabbra. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával.
Regényhősei gyakran német származásúak voltak, továbbá megfeleltek a „nemes vadember" romantikus ideáljának. Ábrázolásában az indiánok többnyire a romlott fehér törvényen kívüliek ártatlan áldozatai, azaz gyakran hősként jelennek meg.
May munkássága hatalmas sikert aratott Európában. Világszerte több mint 200 millió May-könyvet értékesítettek. Ennek ellenére May művei alig ismertek az angolszász világban, bár egy lelkes ausztrál fordítónak köszönhetően immár egyre több könyve létezik angol fordításban.
Számos könyve szolgált filmforgatókönyv alapjául. Ezekben a festői vadnyugati hátteret többnyire Jugoszlávia hegyei szolgáltatták. A Dr. Harald Reinl rendezésében készült német Winnetou-filmek első részét több mint 50 éve, 1963-ban mutatták be.
Forrás: The Guardian