Kossuth diadalmenete a rabszolgaság kérdésén bukott el. Úgy döntött, hogy elhatárolódik a rabszolgafelszabadítást szorgalmazók táborától, és nem foglal állást a kérdésében.
Kossuth ötven menekült társaságában érkezett New York City-be 1851. december 5-én, a Humboldt nevű hajó fedélzetén. Utazásának célja, diplomáciai, katonai, anyagi és szellemi támogatás, egy új forradalom amerikai finanszírozásának megalapozása lett volna. Az európai szabadság követét ezrek várták és köszöntötték Manhattan utcáin. Érkezése igazi Kossuth-mániát váltott ki a karácsonyra készülődő metropolisban. Mindenütt Kossuthról beszéltek, az éttermek menüjén megjelentek a magyaros fogások, a boltokban a Kossuth pipák, esernyők, övcsatok. Divatosak lettek a magyar táncok és megalakultak az első Magyar Baráti Társaságok. A New York-i sajtó ódákat zengett a politikus szónoki képességeiről, elegáns beszédstílusáról.
Kossuth a "magyar forgószél" becenevet kapta az Új Világban. Nevéhez méltóan végigsöpört Amerikán. A közvélemény úgy hitte, Kossuth lesz az, aki megadja Európának azt, amit Washington és Jefferson már megadott Amerikának.
New York után a főváros, Washington következett, ahol Kossuth találkozott Fillmore elnökkel. A Kongresszus bankett keretében köszöntötte. Abraham Lincolnnal Springfield városában találkozott, aki "az európai civil és egyházi szabadság legnagyobb alakjának" nevezte.
Kossuth sikere az északi államokban tagadhatatlan volt, viszont a Délen tett látogatás kifejezetten sikertelennek bizonyult, s mire Kossuth visszatért Északra, a kíváncsiság és a lelkesedés szele lecsillapodni látszott. New England-i utazása ismét lendületet adott a kampánynak. Bostonban ötvenezren kísérték figyelemmel, ahogy díszmagyarban vezényelte a helyi katonai alakulatot, s a seregszemle után 900 vendége volt a tiszteletére rendezett társasági eseménynek.
Az erkölcsi támogatás mellett Kossuth mindent megtett, hogy anyagi támogatáshoz is jusson. Az ügy előmozdítása érdekében 1852. február 2-i és július 1-i kelettel forgalomba kerültek az úgynevezett Kossuth-dollárok, 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros értékben. A bankókat szabadkőműves támogatással nyomtatták. Kossuthot saját kérelmére, 1852. február 19-én Cincinnatiben vették fel a 133-as számú páholyba. Másnap már megkapta a segéd-, és nyomban utána a mesterfokozatot is, majd egy hétre rá tiszteletbeli taggá emelték. A pénzjegyeket minőségi fehér pergament papírra, fekete színben, Kossuth arcképével vagy álló alakjával, illetve saját kezű aláírásával nyomtatták, Hungarian Fund, azaz Magyar Tőkealap felirattal. Ezek a kölcsönjegyek hitelezték volna a tervezett szabadságharc sikeres elindítását. A kölcsönjegyek felirata is jelezte, hogy a hiteljegyeket a szabadságharc győzelme után váltották volna vissza. A források nem egyeznek az összegyűlt pénz összegében, de egy visszaemlékezés szerint az összeg meghaladta a 80 ezer dollárt.
Kossuth Lajos Amerikában nemcsak dollárértékben bocsájtott ki hiteljegyeket, hanem forintértékű pénzjegyeket is nyomtatott. Utóbbiak nem kerültek forgalomba, hanem a szabadságharc győzelme esetén számítottak volna érvényes fizetőeszköznek. A Philadelphiában készített magyar pénzek nagy része felvágatlan ívekben, a 19. század elején került elő egy ottani raktárból.
Kossuth diadalmenete az amerikai nemzet legnagyobb meglepetésére a rabszolgaság kérdésén bukott el. A rabszolga-felszabadítás támogatói szorgalmazták, hogy álljon ki az ügy mellett. Kossuth tudván, hogy ezzel nem csupán a déli államok, de a reménybeli gazdag befektetők támogatását is elvesztené, úgy döntött, hogy elhatárolódik a rabszolga-felszabadítást szorgalmazók táborától, és nem foglal hivatalos állást a kérdésében. A déli államokat ugyan megnyerte volna az állami szintű szabadság eszméjével, viszont a demokráciával kapcsolatos gondolatai túl radikálisnak bizonyultak a konzervatív Délen. Semleges magatartását egyik fél sem tudta tolerálni. Kossuth elvesztette szavahihetőségét. Az indifferens politikát nem Amerikának találták ki. Nyolc hónapos sikertelen tartózkodása bizonyította, hogy a rabszolgaság kérdéséhez való neutrális hozzáállás azokban az években egyenlő volt a politikai öngyilkossággal. Miután az amerikai politikai elit belátta, hogy Kossuth nem vállal szolidaritást egyik féllel sem, tengerentúli jelenléte elvesztette varázsát.
Az összegyűlt 80 ezer dolláron kívül Kossuth amerikai utazása hiábavalónak bizonyult. És hogy mi lett az adomány sorsa? A pénz kevesebb mint felét költötték fegyvervásárlásra, míg a fennmaradó rész a nyomdaköltségeket, illetve a magyar menekültek támogatását biztosította. A kölcsönjegyek visszaváltására nem került sor.
A sikertelen kampány ellenére Kossuth belopta magát az amerikai nép szívébe, emlékét még ma is őrzik. 1851. január 15-én Iowa államban megyét neveztek el róla, mely 2001-ben, 150 éves fennállását egy teljes alakos szobor felállításával ünnepelte. Városok, utcák, terek, parkok őrzik a nevét, New Yorktól St. Louis-ig. 1958-ban bélyegsorozatot adtak ki látogatásának tiszteletére a Szabadság Bajnokai sorozatban. Kossuth Lajos az egyetlen külföldi államférfi, akinek mellszobrot állítottak a Capitoliumban.
Az Egyesült Államokba emigrált magyarok számára Kossuth emlékének őrzése összetartó erő. A magyar egyházak, újságok, civil szervezetek gondoskodnak róla, hogy neve ne merüljön feledésbe a tengerentúlon.
Forrás: A Tengerentúlról jelentem
