A 9000 éves leletet egy temető közelében tárták fel, ahol mintegy 30 embert temettek el fej nélkül. (Fejüket egy közeli lakóterületen lelték fel.) Frank Braemer, a kutatás társszerzője szerint a lelet egyedülálló.
A pálca, melyet valószínűleg régen elfeledett temetkezési rituálék során alkalmaztak, az eme időszakra és helyre visszatekintő naturalisztikus emberiarc-ábrázolások egyik példája.A csapat 2007-2009 közötti ásatások során találta meg a pálcát Szíria déli részén - Tell Qarassa -, ahol a mindennapos emberi életvitelből származó hulladék az évezredek folyamán fokozatosan mesterséges halmot képezett.
A lelőhelyről előkerült más régészeti bizonyítékok azt sugallják, hogy a lakosok a világ első gazdálkodói közé tartoztak: tönkét, árpát, csicseriborsót és lencsét fogyasztottak, kecskéket, gazellákat, disznókat és szarvasokat tenyésztettek vagy vadásztak – írják az Antiquity folyóirat legújabb számában.
Miután a csontvázakat és a pálcát eltemették, valaki úgy tűnik, kiásta és eltávolította a koponyákat, majd a település lakott részére vitte őket.
A csontpálcát valószínűleg egy őstulok bordájából faragták ki, megközelítőleg 12 centiméter hosszú volt. Két, szemét lesütött, élethű arcot vájtak bele. A kutatók megjegyezték, hogy a pálcát szándékosan eltörték két végénél, és eredetileg még több arc díszíthette.
Célja és szimbolizmusa egyelőre rejtélyt képez. Braemer szerint egyértelmű, hogy temetkezési szertartásokban játszott szerepet, de nem tudják, pontosan milyenekben. A lelet az emberi formák iránti nagyobb érdeklődést mutató kultúra irányába való elmozdulást mutat. Az idősebb műtárgyak az embereket általában stilizálva vagy sematikusan ábrázolták, míg az állatokról élethű képet adtak. A mai Jordánia és Anatólia területén ugyanezen időszakból feltárt leletek is az emberi test kifinomult, természetes ábrázolásmódját mutatják, ami azt sugallja, hogy ez a trend egyidejűleg terjedt el a Közel-Kelet régióiban.
Egyelőre azt sem tudják, hogy miért ásták ki a koponyákat és helyezték el őket a település lakókörzeteiben. A régészek azonban találtak már hasonló elrendezést az izraeli Jerikóban is mintegy 9000 évre visszamenőleg: eme esetben az ősök koponyáját begipszelték, majd arcvonásokat festettek rájuk, és kiállították.
Az egyik lehetőség, hogy a gyakorlat az ősök tiszteletére fejlődött ki, és az emberi arcok a természetfeletti lények jelenlétét reprezentálták humanizált formában. Braemer szerint az is elképzelhető, hogy a kiállított fejek legyőzött ellenségek trófeái.
Forrás: MTI