A kétes múltú táncosnő rossz házassága elől menekülve Hollandiából egészen Párizsig szökött 1905-ben, pár évvel később már egész Európa ismerte a nevét.
Sokan nézték rossz szemmel sikereit, a háború utolsó évei alatt kémkedéssel gyanúsították, majd 1917-ben kivégeztek. Az első világháborús kémtörténet a Művészetek Palotája színpadán elevenedik meg április elsején, a Tavaszi Fesztiválon. A produkcióról Várkonyi Mátyással, a darab rendezőjével beszélgettem.
Hogyan találtad meg Mata Harit?
Szerintem ő talált meg engem. Hiszek a véletlenekben. Hosszú évekkel ezelőtt Augsburgban játszottunk Evitát. Rengeteget turnéztunk a darabbal, mindenhol hatalmas sikere volt. A sorozatos elődások közben elkezdtem azon gondolkozni, mi lesz, ha kell majd egy új darab? Akkor jöttem rá, hogy mindenképpen hasonló karakterre akarom majd, hogy épüljön, mint az Evita. Sétáltam Augsburgban az utcán, gyönyörű tavaszias nap volt. Bámészkodtam, és egyszer csak egy régi könyveket áruló standnál óriási betűkkel kiírva szembe jött velem Mata Hari neve. Akkor úgy érzetem, ez az, amit tovább kell gondolni. Elkezdtem gondolkodni a történeten, és arra jutottam, hogy a darab megírására fél évet szánok, hogy még benne legyünk az Evita-turné által szerzett lendületben. Persze minden máshogy alakult, elkezdtük írni Béres Attilával, és rájöttünk, hogy nem fog menni fél év alatt, sőt, tíz év alatt sem. Végül 13 évet dolgozunk rajta. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden nap ezzel foglalkoztunk, írtunk közben más darabot is, de a Mata Hari mindig ott lebegett.
A darab három éve került színpadkész állapotba, a Győri Színházban Nagy Viktor tervezte a bemutatóját, de sajnos közben őt leváltották, így került a képbe Káel Csaba és a Művészetek Palotája. Csaba állította volna színpadra a darabot Győrben, így ő már ismerte, miről van szó. A Mata Hari mellett szólt az is, hogy a darabnak az első világháború 100 éves évfordulója külön aktualitást ad.
A darab egyetlen egyszer, április elsején lesz látható a Tavaszi Fesztiválon. Utána milyen terveitek vannak?
A produkció jövőjével kapcsolatban még semmi nem dőlt el. Ami viszont jó hír, hogy a hollandokat nagyon érdekli az előadás. Számukra Mata Hari története sötét folt. Ugyan a titkosított akták 2017-ben kerülnek feltárásra, a hollandok felmentették, sőt, létezik egy Mata Hari emlékbizottság is, akik próbálják kideríteni az igazságot. Élnek még rokonai is, akik nagy érdeklődéssel fogadták a darab születését.
Még három évet kell várnunk arra, hogy kiderüljön az igazság Mata Hari múltjával kapcsolatban. A darabban Ti hogyan ábrázoljátok a hősnőt?
Minket a táncosnő művészi és az emberi volta érdekelt elsősorban, így a darabban Mata Hari ártatlan. Abból, amit megtudtunk róla, számunkra világossá vált, hogy alkalmatlan volt kémnek. Ha pedig kiderül, hogy mégis kém volt, akkor is azon az állásponton vagyunk, hogy behúzhatták a csőbe, önként nem vállalkozott volna erre.
Mesélnél egy kicsit az alkotás folyamatáról? Mekkora részben valósul meg a színpadon az, amit korábban elképzeltél?
Különbséget kell tennünk zenés és nem zenés darabok között. Teljesen más, mikor egy szövegkönyvből indulunk ki, mint amikor zenével együtt dolgozunk. Persze az első nagy katarzis egy rendező számára, amikor elkezdődik a színpadra vitel. Ott derül ki minden. Mi tud megvalósulni abból, amit az ember elképzelt, mi az, ami fölösleges, illetve mit kell másképp megcsinálni. Ez egy nagyon hosszú folyamat, olyannyira, hogy a darab általában még a bemutató után is formálódik. Olyan, mint egy organikus szervezet. Ahogy bekerül a színházba, tovább módosul. Ugyan nem sok lehetőség van utólag korrigálásra, de nekem szerencsém volt: több darabom, például a Sztárcsinálók, vagy a Dorian Gray is több rendező kezén ment keresztül. Ekkor döbbentem rá, hogy még akkor is tud fejlődni egy mű, mikor már bemutatták.
Milyen a közös munka Béres Attilával? Először születik meg történet, és utána zene?
Ez egy egészen különleges kapcsolat köztünk. Annak idején, mikor összeismerkedtünk, a Bábjátékos volt az első közös darabunk. Attila akkor még nem mozgott színházi berkekben, író volt és költő. Nagyon jó verseket írt. Nekem nagyon tetszettek, mert megvolt a zeneiségük. Így az egész azzal kezdődött, hogy a műveit zenésítettem meg.
A régebbi munkáim során, mikor még Miklós Tiborral dolgoztam, az alkotói folyamat fordítva működött, mint most. Akkor előbb született a zene, és arra írta aszöveget Miklós Tibor. Ez Attilával megfordult, sőt, egy idő után ez az egész oda- vissza ment. Egyszer ő írt egy verset és én írtam rá dallamot, máskor pedig fordítva. Nagyon jól összedolgoztunk, és ami talán még szerencsésebbé tette a helyztetet, hogy a szövegírás tőlem sem állt távol, így az apróbb változtatások elvégzése például nem jelentett gondot.
A darabban az egykori Rock Színház rengeteg színésze szerepet kapott. Értelmezhető ez újjászületésnek?
A Rock Színház, mint intézmény soha nem fog újraalakulni, mert ahhoz mérhetetlen sok pénzre lenne szükség. Az, hogy a szellemisége fent maradjon, és egykét produkcióban meg tudja mutatni magát, az eltökélt szándékom. Nem véletlen, hogy így találtam ki a szereposztást: visszanyúltam a gyökerekhez, tehát azokhoz a szereplőkhöz, akik ma még a pályán vannak és sikeresek. Gondolok itt elsősörban Kováts Krisztára, Szolnoki Tiborra, és Csuha Lajosra, akik mindhárman alapítói a Rock Színháznak. De persze a fiatalabb generáció tagjai is megtalálhatók a darabban. A szereposztásban olyan népszerű színészekkel dolgozunk, mint Szemenyei János, Kecskés Tímea, Egyházi Géza, Nagy Lóránt, Miller Zoltán. Azt gondolom, hogy úgy lehet hidat építeni a múlt és a jelen között, ha a régi mentalitást és hangulatot idézzük fel közösen, fiatalokkal. Így a műveken keresztül teremtődik majd újra a színház.
