Először lép fel Budapesten a legendás amerikai koreográfus, Doug Varone, aki társulatával a világ legnagyobb színházait és operaházait hódította meg.
Szinte az egész világot beutaztad már a társulatoddal, a Doug Varone and Dancers-szel. Ezúttal hogyan esett Budapestre a választás?
Az American Dance Abroad nevű szervezet jóvoltából lehetőségünk nyílt rá, hogy részt vegyünk a Budapest Táncfesztiválon. (A szervezet célja, hogy amerikai társulatoknak adjon lehetőséget a nemzetközi színtéren való bemutatkozásra. – A szerk.) Mi pedig kaptunk az alkalmon, hiszen korábban még soha nem jártunk Magyarországon. Nagyon izgatottan készültem az utazásra - ez általában így van az emberrel, ha egy számára teljesen idegen helyre készül. A város gyönyörű, a kaja isteni, sajnos a nevezetességekből még nem láttam túl sokat, rengeteg a dolgom. Remélem, amikor április közepén visszajövünk a fesztiválra, lesz egy kis időm majd jobban körbenézni.
Igazán különleges produkcióval készültök a fesztiválra.
Igen, egy három részből álló esttel érkezünk majd. A koncepcióm az volt, hogy különböző táncokat gyúrjak össze egyetlen produkcióba. Az első darab a Boats Leaving címet kapta, és 2006-ban készült egy észt szerző, Arvo Part kórusműve alapján. Az előadás az életünk során megélt elválásokról szól, legyen szó barátról, szerelemről, vagy akár egy családtag elengedéséről.
A második darab a The Bench Quartet, mely a Martha Graham Tánccsoport megbízásából készült 2013-ban. A kiindulópont egy 1930-as Graham-mű volt. Ravel zongoradarabja, a Gaspard de la Nuit kíséri a táncosokat, négy férfit, akik tökéletesen jelenítik meg az eredeti Graham-műben megtestesülő érzelmi utazást.
Az est harmadik részében a Rise című alkotást láthatják majd a nézők, melyet John Adam partitúrája, a Fearful Symmetries ihletett 1993-ban. A darabban négy pár táncol a színpadon, szólók és duettek válnak ki, és olvadnak újra bele a szereplők által megformált tömegbe.
Állandó társulat vagytok?
Igen, ugyanazokkal a táncosokkal dolgozom már hosszú évek óta. Van például egy tagunk, aki a budapesti fellépésünket követően készül nyugdíjba vonulni, 20 év közös munka után. Számomra a sikeres munka kulcsa a folyamatos párbeszédben rejlik. Amikor új táncosokkal kezdek dolgozni, mindent a legelejétől kell kezdenem, ez pedig igen hosszú folyamat. Ezért jobban szeretem, ha már egy összeszokott, egymás legapróbb rezdüléseit is megértő csapattal dolgozhatok együtt.
Hogyan fogalmaznád meg a darabjaid mondanivalóját röviden?
Minden munkám az emberiség, az emberi természet témakörét járja körül. A kortárs tánc nyelvezete a legjobban érthető a tánc kultúráját kevéssé ismerő laikusok számára. A közönség saját magát ismeri fel a darabban, egyfajta önazonosságot nyernek a tánc által.
Hogyan lettél koreográfus? Gyerekkori álmod volt, hogy táncolj?
Öt éves koromban kezdtem szteppelni, egyszerre akartam Fred Astaire és Gene Kelly lenni. Megállás nélkül MGM musicaleket néztem. A zenész színház szerelmese lettem, ezt is akartam csinálni. Aztán a konzervatóriumi éveim során ismerkedtem meg a kortárs tánccal. Percek alatt beleszerettem, és éreztem, ez lesz az én utam.
Más is táncolt a családodban?
Ha jól tudom, volt egy családtag, aki a Vaudeville-ben lépett fel hosszú évvel ezelőtt. De azt hiszem elmondhatom, hogy én vagyok a család művésze.
Milyen terveitek vannak a Budapest Táncfesztivált követően?
Számos új darabon dolgozunk, és egy amerikai turnéra is készülünk. A fellépések részeként tanítani is fogunk, nem csak táncosokat, hanem mindenkit, aki kedvet kap hozzá.
Előfordul, hogy szabadidődben is táncolsz?
A tánc a nap minden órájában velem van, ha éppen nem próbálunk, folyamatosan újabb koreográfiákon töröm a fejem. Minden inspirál. Ha megnézek egy filmet, ha sétálok egyet az után, és még sorolhatnám. Egyedül a veteményeskertemben tudok teljesen kikapcsolni. Kertészkedés közben minden más megszűnik körülöttem.
Budapest Dance Festival 22nd-29th April 2014#www.budapesttancfesztival.hu from Nemzeti Táncszínház on Vimeo.
