Brit kutatók szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a leicesteri parkolóban kiásott csontok valóban III. Richárd egykori brit uralkodó földi maradványai.
Neves brit régészek megkérdőjelezték az elmúlt évek legszenzációsabbnak kikiáltott angol régészeti felfedezését, III. Richárd angol király maradványainak megtalálását, mondván, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a leicesteri parkolóban kiásott csontok valóban az utolsó Plantaganet uralkodó földi maradványai.A York-ház utolsó királyának maradványaira a parkoló építési munkálatai közben bukkantak 2012 őszén. A Leicesteri Egyetem tavaly közölte: a lelet archeológiai vizsgálata és a DNS-minták összevetése alapján "kétséget kizáró bizonyossággal" megállapítható, hogy III. Richárd csontváza került elő.
Martin Biddle, az Oxfordi Egyetem középkori régészeti professzora és Michael Hicks, a Winchesteri Egyetem történelem tanszékének vezetője most azt állítja, hogy sem a DNS-vizsgálatok, sem a szénizotópos elemzés, sem más vizsgálatok világosan nem mutatták ki, hogy valóban a középkori uralkodó csontjairól van szó.
A csontváz lehet akár III. Richárd valamelyik unokatestvéréé, nagyanyja, Joan Beaufort 16 gyermeke révén, vagy a király kortársáé, aki hasonló sérülésektől halt meg abban az időben - vélekedett Hicks. A BBC History Magazine-nak nyilatkozva a történészprofesszor kijelentette: "sok más, hasonló deformációt viselő ember lehetett eltemetve az egykori templom kórusában."
Biddle hangoztatta, hogy a csontok megsérültek, és össze is kavarták őket az ásatások során, és felszólított rá, hogy tegyék közzé az ásatások terepfeljegyzéseit. Hicks arra is figyelmeztetett, hogy a szénizotópos kormeghatározás, amely a csontokat III. Richárd halálának korszakába datálta, nem pontos technika. "Egy korszakot jelöl meg, semmi többet. Ebben az esetben ez a korszak 80 évet ölel fel" - magyarázta.
Megkérdőjelezte a mitokondriális DNS-elemzést is, amely állítólag kimutatták az uralkodó két, ma is élő leszármazottja, köztük a londoni Michael Ibsen bútorkészítő és III. Richárd közötti kapcsolatot. III. Richárd alig kétévi uralkodás után, 32 esztendősen, 1485-ben vesztette életét a rózsák háborúja néven számon tartott polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában, a Leicesterhez közeli Bosworth mezején.
Tudor (a későbbi VII.) Henrik felkelőserege a legyőzött és megölt király lecsupaszított, sebekkel borított holttestét lóháton tette közszemlére Leicesterben, e nem éppen tiszteletteljes gesztussal is igyekezve meggyőzni a York-uralkodóház még megmaradt híveit arról, hogy ügyük végleg elveszett. Henrik és követői indulatait illusztrálja, hogy - amint azt annak idején a Leicesteri Egyetem szakértői közölték - csontvázán tíz súlyos vágott és szúrt sebet találtak, és ezek egy részét nagy biztonsággal megállapítható módon már Richárd halála után ejtették a holttesten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy holtában is megalázzák a frissiben legyőzött ellenséget.
III. Richárd az angol történelem egyik legellentmondásosabb személyisége: néhányan fenevadnak tartják, aki nem riadt vissza rokonai meggyilkolásától sem, hogy trónra léphessen, mások azt állítják, hogy ellenségei festették róla igaztalan képet. William Shakespeare drámájában hatalomimádó púpos embernek ábrázolta.
Forrás: Hirado.hu