Az autodidakta Takács Máté képei szellemesek, aktuálisak, társadalmi kérdéseket feszegetnek, néha én-deklarációk, néha szemnyitogatások. Egy biztos: nem öncélúak.

Festményeiből április 3-án nyílt kiállítás a Kaluzál13 Galériában, a művek június 3-ig lesznek megtekinthetők.

Máté segítőkész művész: a nézőt gondolkodásra sarkallja, annak életét igyekszik jobbá, gazdagabbá varázsolni. Közvetve tanít, közvetlenül szórakoztat, humora univerzális.

Mióta festesz, és hol tanultál festeni?

Vehetjük úgy, hogy mindig is ezt csináltam. A gyerekek nagy része rajzol, alkot, csak egy idő után abbahagyja. Nekem nem sikerült, úgy maradtam. Festeni itthon tanultam, a saját tapasztalatomon keresztül jutottam oda, ahol most vagyok. Az iskola mint rendszer sosem volt a személyiségemnek való, úgyhogy az kimaradt. Tanultam rajzolni is, kábé egy hónapig, amíg eljutottam a kockától a csonka gúláig, aztán felálltam. Ettől még a rövidüléssel meg a perspektívával tisztában vagyok, csak nem mindig érdekel.

Milyen technikával, stílusban, anyaghasználattal festesz?

Egyszer Bada Dada - akit nagyon nagyra tartok, Németországban például tananyag a képzőművészeti iskolákban, itthon jellemzően mellőzött - mondta nekem a Merz Ház pincéjében, amikor a festészetről beszélgettünk, hogy vegyesen csináljuk, vegyesen csináljuk... Ami épp van. Néha a téma diktálja az anyagot, olykor fordítva.

Vannak állandó témáid, vagy korszakosan változnak? Miket dolgozol fel?

Nincs állandó téma, mindig más foglalkoztat. Jelenleg az áldás mint jelenség. Van egy kéztartás, a rabbi áldó keze, erre találtam rá a múltkoriban, nagyon szép motívum. Ezt járom körbe, születnek belőle munkák. Érdekes, hogy ma volt nálam egy galériatulajdonos, aki felfedezte az egyik képemen, tőle is megtudtam ezt-azt, mivel vallásgyakorló. Egyes sírokra is rávésik, másokra vizeskancsót, attól függ, ki milyen ághoz tartozik. Az igazi egy rabbival való találkozás lenne, szívesen kifaggatnám az áldás mibenlétéről. Ugyanígy érdekel mondjuk a buddhista vagy a keresztény áldás is, rengeteg kérdést vet fel ugyanis maga a gesztus.

Mit gondolsz a szabadúszás kontra galériához tartozás témakörről? Tartoznál valahová?

A szabadúszásban benne van, hogy mitől jó: a szabadságtól. Nincs kompromisszum. Galériához tartozni sem lehet rossz, de panaszkultúrájú országunkban nem sok jót hall az ember. Nyilván ott jobban meg van kötve az ember keze, de ezek csak elképzelések, nincs különösebb rálátásom a működésükre. Egy megkeresésen persze elgondolkodnék.

Van kedvenc saját alkotásod?

Javarészt az, amit éppen csinálok. Ez mindig így volt. Egy idő után növekszik a távolság a kész munkák és köztem.

Meg lehet élni festészetből, vagy mással is foglalkoznod kell?

Rohadtul nem. Viszont nagyon sokat lehet költeni rá. Ha egyedül élnék és csak csupasz tésztát ennék, akkor sem tudnék csak ebből megélni. Persze ez nagyon sok tényezőből tevődik össze. Engem ne végy alapul, hiszen totális outsider vagyok. Leginkább vendéglátózom, vagy a kereskedelemben dolgozom, mikor mit hoz a sors.

Miért ezeket a képeket állítod most ki?

Készült egy pauszos sorozatom, illetve néhány nagyobb festményem. Mindegyik új kép, egyiket sem lehetett még élőben látni. A kettősség mindig érdekelt, mind személyiségjegyként, mind vizuális ingerként. Ezt a kettőt próbáltam egy-egy képben összehozni.

Számomra a képeid üzenetek, de valójában te akarsz velük üzenni?

Nem vagyok küldetéstudatos, vagy ilyesmi, szóval nem akarok senkit megváltoztatni a képekkel, meg szerintem nem is lehet. Jönnek, mert ez a dolguk, én meg megfogalmazom, és megjelenítem. Néha pedig másoknak is tetszik, és ezt ki is fejezik.

Mik a terveid erre az évre?

Lesz még egy kiállításom, ősszel, a Kisüzemben. Oda készítem a teljes áldásos sorozatot, meg talán lógni fog még valami ott a levegőben, ami egyelőre csak a fejemben lóg. Kivárom, míg kijön.