Kutatók a NASA Cassini szondájának érzékeny gravitációs méréseivel bizonyítékot találtak arra, hogy egész óceánnyi vizet rejthet a Szaturnusz Enkeladusz holdja.
A kis égitest azóta tartja izgalomban a tudósokat, mióta megfigyelték, hogy déli féltekéjének egy térségéből vízgőz kerül az űrbe - tudósított a BBC hírportálja a Science című tudományos lapban megjelent tanulmányról.Most az amerikai űrutazási hivatal (NASA) Cassini szondája elhaladt a hold mellett, és precíz gravitációs mérései alapján a kutatók kimutatták a víz jeleit. A mérések szerint az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a kis hold, ez 245-ször annyi, mint a Garda-tó vize - írták a kutatók.
Az eredmények azt a nézetet támaszthatják alá, hogy az ötszáz kilométer széles hold az egyik legalkalmasabb a Földön kívüli élet jeleinek kutatására. A Cassini adatai alapján az Enkeladusz jégpáncélja alatt negyven kilométerrel mintegy 12 ezer köbkilométernyi vízréteg helyezkedik el közvetlenül az égitest rétegzett, köves belseje fölött.
Ugyancsak a Cassini észlelte először a légkör szórványos nyomait az Enkeladusz körül 2005-ben. Az ezt követő megfigyelések szerint a légkör forrásai azok az ásványokban gazdag vízgőzsugarak, melyek a felszín tigriscsíkoknak nevezett repedéseiből törnek föl. A Cassini egyenesen a töréscsíkok fölé repült, hogy megvizsgálja, mennyi a sugarak só- és szervesmolekula-tartalma.
Az Enkeladusz nagy, ellipszis alakú pályán kerüli meg a Szaturnuszt. Az óriásbolygó gravitációja tehát a pálya hozzá közeli szakaszán felmelegít és felolvaszt valamennyit a kis hold jegéből, az így keletkezett folyadék ezután a tigriscsíkokon keresztül az űrbe lökődik, bár pontosan nem tudni még, hogyan történik ez.
Luciano Iess és kutatócsoportja megmérte a Cassini sebességváltozását, amikor az Enkeladusz saját gravitációs mezején haladt keresztül. A változás igen csekély volt, mégis lehetővé tette, hogy a hold tömegeloszlásának variációit megmérje. Az égitest déli féltekéjén rögzített adatok anomáliáját legjobban a nagy víztömeg jelenléte magyarázhatja.
Bizonyítékok utalnak arra, hogy a Naprendszer több holdjának jégpáncélja alatt óceánok rejtőznek. Közülük egyik a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán, ide tartoznak a Jupiter Európa, Ganümédész és Kallisztó nevű holdjai és talán a Neptunusz Tritonja is.
Forrás: MTI
