200. előadásához érkezett április 9-én az Abigél. Somogyi Szilárddal, a magyar musical rendezőjével a három Kőnig tanár úrról, és az ő Vitay Georginájáról is beszélgettünk.
Amikor először találkoztam Szabó Magdával, szépen mosolyogtam rá, de végül „csak" az Álarcosbál című művét adta, amit aztán a Fővárosi Művelődési Házban mutattunk be. A premier után döntött úgy Magda néni, hogy nekem adja a „lányát", vagyis az Abigélt. A bemutató hat évvel ezelőtt, 2008. március 28-án volt.
Ez idő alatt hány matulás diákot „fogyasztott" el az előadás?
(nevet) Kétosztálynyit. Ha jól számolom, 25 lányt. Azóta közülük sokan már anyukák lettek. A darab próbái során kicsit úgy éreztem magam, mintha én lettem volna a 3.b osztályfőnöke. Ennyi csacsogó lányt féken tartani nem egyszerű feladat, de nagyon jó munkafolyamat volt.
Hányszor láttad az előadást?
A 200-ból minimum 140 alkalommal biztosan ott ültem a nézőtéren, vagy a takarásban. Az első felvonás után, amikor a légiriadó van, a lányok mindig sírdogálva jönnek ki a takarásba. Király Ancsa, az ügyelő terelgeti őket: „Gyertek, bőgőmasinák", közben pedig osztja a zsebkendőket az orrfújásra.
Ilyenkor meghatódsz?
Én azt szeretem hallgatni, ahogy a nézőtér szipog az előadás végén.
Abigél, vagyis Kőnig tanár úr szerepét három, nagyon különböző karakterű színészre bíztad. Miben hasonlít, és miben különbözik Csonka András, Szabó P. Szilveszter és Magócs Ottó játéka?
Csonka András egy kicsit kedvesebb, Szabó P. Szilveszter egy kicsit dörzsöltebb, Magócs Ottó pedig egy kicsit szeleburdibb, de Kőnig tanár úr alaptulajdonságai, a bölcsesség, a bátorság és a megfontoltság, na meg persze a szeretet, mindegyikük játékában benne van.
Nézze meg hogy énekli a Hadnagy úr című betétdalt Udvaros Dorottya!
Ki mindenki van még benne ebben az előadásban az életedből?
Vitay Georginában tulajdonképpen a húgomat, az ő viselkedését, reakcióit rendeztem meg. Érdekes, hogy akkoriban az a szobrász udvarolt neki – azóta már házasok –, aki az Abigél logóját tervezte. Amikor kész lett, akkor vettük észre, hogy Kinga, a húgom arca néz vissza ránk. Vitay tábornok pedig az anyai nagyapámra emlékeztet.
A 200. előadás milyen meglepetéseket tartogat?
Reményeim szerint a fináléra valamennyi, az előadásban eddig szereplő művész megérkezik, hiszen sokan más színházban játszanak aznap este. Az ünneplés mellett az emlékezésről is szól majd ez a pillanat, hiszen a szeptemberben elhunyt dalszövegíróról, Miklós Tiborról és Szabó Magdáról is megemlékezünk.
Ilyenkor a rendező mennyire izgul?
Inkább izgatott és kíváncsi vagyok. Ünnepelni szeretnék a közönséggel és a kollégáimmal együtt.
