A HOPPart Társulat új bemutatóra készül Pilinszky János "Urbi et orbi" A testi szenvedésről című művéből, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Színháztermében, április 11-én este 7 órakor.

A társulat gondolatai a darabról: "Pilinszky János szövegét, mint librettót használjuk, mégsem klasszikus értelemben vett operát hozunk létre, hiszen nem áriák és recitativók váltogatják egymást és mégis végig: zene. Végig zene és ének, szöveg, betűk, hangok és felhangok."


Két pápa, egy fekete és egy fehér. Az egyik az agonizáló, haldokló pápa, a másik az eljövendő. Az egyik fekete trónján, a másik fehér trónján ül. A szín: a Vatikánnak a Szent Péter térre nyíló ablaka. A tömeg a téren várakozik. Várják pápájuk halálát. Várják az áldást. „Urbi et orbi" a testi szenvedésről, „Urbi et orbi" azaz a városnak s földkerekségnek, vagyis az egész világnak szóló igét. Amit kapnak az valami egészen más. Csoda? Meglepetés? Váratlan fordulat? Isten fricskája? Valami.

Semmi vendégszöveg. Pusztán az alapanyag, mint alap-anyag.



Pilinszky a történet nélküli színházat vágyta, erre voltak dámapróbálkozásai. Mélyen és gazdagon gondolkodott a világról és hitt – többek között – a szavak erejében. Pilinszky így „beszélget" erről Sheryl Sutton-nal:

„Kamaszkorom egyik legzavaróbb élménye volt, hogy a nagy regények unalmasak. Később – még mielőtt botfülemmel Bachot fölfedeztem volna – rájöttem, hogy a remekművek nem unalom előttiek, hanem unalmon túliak. A modern irodalomban ma már többnyire az zavar, hogy nem meri vállalni az unalom kockázatát. (...) A művek szinte kivétel nélkül unalmon inneniek, túl „csupaszok", túl „merészek", vagy egyszerűen túl „hangosak" és „meglepőek" ahhoz, hogy bemerészkedjenek abba a zónába, ahol Tolsztoj, Racine, Dosztojevszkij, de főként Bach oly természetesen elidőzött. És akkor tettek egy lépést, amire a monoton eső, az élő szív és annyi minden mellett legpéldásabban talán a tenger képes. Nincs szabadság, és nincs igazi nagyság az unalmon túli közlések nélkül."


Az előadást Rusznyák Gábor rendezi, zenéjét pedig Kovács Márton szerzi. A darabról Guttmann Ráchel Rusznyák Gáborral beszélgetett:

Miért az „Urbi et orbi" A testi szenvedésről?

Igazából ez az egész egy felkérés volt Kovács Márton és a HOPPart Társulat részéről. Elsősorban Marcitól jött az igény, hogy Pilinszky János Urbi et orbi „A testi szenvedésről" című munkáját színpadra vigyük.

Tehát kézbe kapsz egy kötött, Kovács Márton által megkomponált zenét, amely az elejétől a végéig, sorról sorra, hangról hangra épült fel. Mint rendező mennyire tudsz ebben az egészben megjelenni?

Az ember, ha operát vagy bármilyen más zenei műfajú darabot rendez, mindig kötődik valamilyen szinten a zenéhez, hacsak természetesen nem nyúl bele, nem változtat rajta. Ez alapjáraton egy alkalmazott műfaj. Rendezőként elsősorban megpróbálom értelmezni a zenét, hogy miért olyan, amilyen. Ezt követően igyekszem megérteni a szöveget, amelyre ez a zene épül, s ezeket összevetve indulok el valami mentén. Itt annyiban más a helyzet, hogy valamelyest kívülről látom azt, hogyan születik meg az előadás. Régóta ismerem a Marcit, azt ahogyan dolgozik, bízom abban, amit csinál. A próbafolyamat során többször kikérte a véleményemet, hogy zenészként mit gondolok arról, amit ő elképzelt. Természetesen kifejtem a véleményem a zenei részéről is, de elsősorban a dolgom a képi világ megteremtése, illetve hogy hangulatában mennyit tudok én hozzáadni Kovács Márton zenéjéhez és Pilinszky János szövegéhez.


Az Urbi et orbi főszereplői egy fehér és egy fekete pápa. A pápa szó eredetében is egy férfi tisztséget jelöl. Te mégis a HOPPart Társulat két színésznőjére: Szilágyi Katára és Kiss Diána Magdolnára osztottad ezeket a szerepeket. Miért?

Szerintem az emberekben általában egy agg férfi képe él a pápáról, az éppen haldoklóról biztosan. A mindig soron következő is már jócskán benne van a korban. Én azonban nem a bölcsnek tűnő idős férfi felől látom az egyházatyát, inkább egy olyan embernek, aki összekötő kapocs. Isten és ember közti láncszem. Az, aki kapcsolatban áll a transzcendenssel és akit a „nép" épp ezért csodál. A pápa birtokában van valami olyasminek, aminek az egyszerű ember nincs. Ez pedig nem nemhez kötött. Illetve a pápai ruháról, arról a liliomokkal díszített, fehér, földig érő öltözékről az első asszociációm a mennyasszonyi ruha volt. Ezen az úton elindulva választottam a két lányt.

A történet szerint a fehér pápa haldoklik, míg a fekete pápa várja, hogy átvehesse a helyét. Érdekes, hogy a két színésznő hangtónusa egészen eltérő. Míg a fekete pápa karakterét a számomra „fényesebb" hangú Kiss Diána Magdolna, addig a fehér pápát Szilágyi Katalin, az érdesebb, ha úgy tetszik „koszosabb" hangjával formálja meg. Mennyire tudatos ez a választás?

Ez valóban így van, azonban amikor a szereplőket válogattam az előadáshoz, az alapján döntöttem, hogy melyikőjük áll közelebb a haldokló és az eljövendő pápa karakteréhez. Ha innen közelítünk, akkor az eljövendő pápa természetes, hogy sokkal jobban ereje teljében van, és ez hangjában is megmutatkozik. Ezzel szemben annak az embernek, akinek meg vannak számlálva napjai, sokkal gyengébb, megfáradtabb.  Katában sokkal inkább láttam az utóbbit, míg Diában az eljövendőt.

Pilinszky János szövegei nagyon erős és többrétegű képi síkkal rendelkeznek. Ez a szöveg az előadásban tulajdonképpen egyfajta librettó. Mennyiben teszi ez befogadhatóvá a nézők számára?

Szerintem semmiképp sem könnyíti meg a néző dolgát. Nem hinném, hogy az emberek úgy jönnek majd ki az előadásról, hogy kaptak egy tanulságos kis történetet, amit elvihetnek magukkal haza, vagy láttak valami különleges rendező fogást, amit eddig még nem. Annak már örülök, ha a nézőkhöz eljut az alaptörténet. Igyekszünk például a megértést segíteni azzal, hogy a műsorfüzetben mindenki kézbe veheti, tanulmányozhatja magát a drámaszöveget. De én nem hiszem, hogy ez a legfontosabb része ennek az egésznek. Van ennek egy bensőbb és felsőbb síkja. Ha például elmegyek egy zen buddhista szertartásra, akkor semmit vagy legalábbis nagyon keveset fogok fel szó szerint abból, amit a szerzetesek mormolnak. Nem is az a fontos, hogy megértsem pontosan. Viszont ha olyan nyitott állapotban vagyok jelen, akkor elkaphatok valamit a dolog hangulatából, találkozhatok a transzcendenssel valamilyen módon, még úgy is, hogy nem vagyok kifejezetten vallásos. Szándékom szerint, Kovács Márton zenéjével, ez az előadás is hasonló élmény lesz.
Kovács Márton - Pilinszky János: Urbi et orbi
HOPPart Társulat

Kamaraopera éneklő színészekre, beszélő zenészekre és hupákra

Bemutató: 2014. április 11., 12. 19.00
Helyszín: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház (1027 Budapest, Jurányi u. 1.)

További információk és jegyvásárlás itt.