Idén márciusban került megrendezésre a már-már hagyománnyá váló KULTOK konferencia a debreceni MODEM-ben. Áfra János főszervezővel beszélgettünk.
Nem sokkal a KULTer.hu elindulása után jutott eszembe, hogy milyen nagy szükség lenne egy a legfiatalabb kultúratermelő és értelmező generáció problémáival foglalkozó rendezvényre. Gaborják Ádám JAK-elnök nyitottsága teremtett lehetőséget arra, hogy ez a kezdeményezés a József Attila Kör Irodalmi Egyesület sikeres pályázatainak hála megvalósulhasson. Amúgy kisebb-nagyobb debreceni kulturális programokat korábban is szerveztünk, ezek alapozták meg az infrastruktúrát.
Szerettük volna, hogy az egyetemi kulturális műhelyek fiatal képviselői között létrejöjjön valamiféle fesztelen és a kiforratlansággal együtt is előremutató párbeszéd, így a legelső konferencia főképp húszas éveik elején járó fiataloknak szólt. Nagyon termékeny viták bontakoztak ki, és az egész kicsit kötetlenebb volt, mint a hagyományos tudományos konferenciák. Talán ez volt az első babzsákos konferencia, merészebb felvetésekkel és konstruktív vitákkal. Így az egész kapott egy sajátos ízt, amit az idei rendezvényen is sikerült újraéleszteni valamelyest.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a kezdeményezésre komoly igény van, próbáltunk az előző évhez kapcsolódó, mégis új témát találni. Végül tavaly a magyar online kulturális folyóiratok szerkesztőit és szerzőit hívtuk meg, de nem csak az alulról jövő kezdeményezésekre gondolok itt, hiszen olyan piacorientált fórumok főszerkesztői is eljöttek, mint mondjuk a PORT.hu, a Fidelio, a Szinház.hu és még sorolhatnám. Kezdettől célunk változtatni azon a tévképzeten, amely szerint csak a fővárosban történhetnek igazán jelentős szakmai események.
Tehát oncepció volt, hogy ne a főváros...?
Igen, koncepció is volt, meg persze abból is fakadt, hogy a KULTer.hu sem egy főváros-orientált oldal, bár, remélhetőleg, ha valaki feltéved, akkor nem veszi észre, hogy ez gyakorlatilag egy vidéki-egyetemista kezdeményezésként indult. Mostanra annyi követője van a felületnek, mint bármelyik komolyabb kulturális oldalaknak. A szerkesztők persze nem mind Debrecenben élnek, de a szellemi centrum, ahol az ötlet megfogant, mégiscsak a Debreceni Egyetem főépületének inspiráló aulája.
Nem éreztétek rizikósnak Budapesttől ennyire távol megrendezni egy országos konferenciát?
Az az igazság, hogy ezt a „rizikót" idén éreztem először. Az idősebb generáció popkultúrakutatói és szerkesztői közül sokan „a Budapesttől való távolság"-ra hivatkozva hárították a megjelenést. Jó lenne, ha egy új kutatógeneráció már nem terhet, sokkal inkább lehetőséget látna a vidéki szereplésben. Alulról jövő vidéki kezdeményezésekből részben pont az előítéletek miatt nőnek ki olyan ritkán igazán nagyhatású dolgok, úgyhogy hálás vagyok mindazoknak, akik képesek felülemelkedni az ilyesmin.
Ha megnézzük az eddigi konferenciákon előkerült témákat – például az online irodalom és a nyomtatott sajtó helyzete, webes technológiák kultúraformáló hatásai, vagy a magaskultúra versus popkultúra és még sorolhatnám –, akkor azt látjuk ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek erősen benne vannak a mai kulturális közbeszédben. A konferenciára látogatók milyen segítséget kaptak e bonyolult kulturális folyamatok megértéséhez?
Azt gondolom itt nem a magas- és popkultúra különbségének hangsúlyozása, éppen ellenkezőleg, az éles határok mesterséges voltára való rámutatás a cél. Megrendeztük az I. Debreceni Slam Poetry Verseny döntőjét, csináltunk egy kiállítást a KULTarcok selfie fotópályázatának díjazott és egyéb jól sikerült munkáiból, valamint az előadások jelentős része is könnyen emészthető volt pont a témák okán, melyek a populáris kultúra különböző jelenségei köré szerveződtek, előkerült pl. a gengszter rap, a street art, a slam, a sci-fi irodalom és a fantasy is. Szinte mindenki találhatott magának való előadást. Szerencsére alig voltak olyanok, akik ezekről a kérdésekről nagyon belterjesen, nehezen érthetően beszéltek volna. Mondjuk az tény, hogy a bölcsészet- vagy társadalomtudományok terén jártasabb vendégek előnyben vannak, ha egy ilyen programba vagy például egy vitába szeretnének bekapcsolódni. Azonban nekem is voltak ismerőseim, akik nem egyetemi közegből érkeztek, hanem dolgozó emberek, s egy-egy téma iránt mégis kifejezetten érdeklődtek – találtak maguknak izgalmas dolgokat.
De a látogatók javarésze ezt a társadalomtudományos, bölcsészeti vonalat vitte?
Igen, de még középiskolások és a szakmától független felnőtt vagy idősebb emberek is feltűntek. Persze a chill out és rap zenével színesített slam versenyre jöttek legtöbben, úgy 350-400 ember, de a konferencia szakmai rendezvényein is megfordult úgy 200-250 ember a két nap alatt. Ez nyilván a témának is köszönhető.
Előbb említetted a „belterjességet". A konferencián elhangzó témák egyáltalán mennyire csomagolhatók közérthetőbb köntösbe? Nem lehet, hogy ez az egész témakör a magaskultúra, vagy egy szűken vett szakmai elit „úri foglalkozása"?
Maga a konferencia műfaja az, ami úgymond az értelmiségi elitnek valamilyen „úri foglalatossága". Ebben az évben pont az volt a cél, hogy próbáljuk egy kicsit tágabbra szabni ezt a keretet, és talán ez a téma a legalkalmasabb arra, hogy az emberek bemerjenek jönni egy „konferenciára", még ha nem feltétlen a szűkebb szakmához tartoznak is.
Akkor az első két konferencia ezek szerint sokkal szakmaibb volt...
Témát tekintve talán szakmaibb és zártabb volt, ennek ellenére a programok népszerűsége közelített a mostanihoz, meglepően sokakat érdekeltek akkor is egyes kerekasztal-beszélgetések és felolvasások.
A tavalyi KULTOK hivatalos programjában írod: „A legfontosabb cél (...), hogy a József Attila Kör és a KULTer.hu által szervezett konferencia ne csak a szerkesztőségek és a szerzők számára legyen tanulságos, hanem hosszútávon az olvasóbázis megerősítését segítve a fiatalok kulturális szocializációjában és tevékenységük megítélésében is minőségi változásokat indítson el." Ezt a célkitűzést mennyire látod megvalósulni?
Azt gondolom, hogy ezt a szlogent a popkultúrát központba állító mostani konferenciával is sikerült továbbvinni. Hiszen e téma kultúra kutatása nem képez egy központozott, egységes tanszéket Magyarországon, így volt tétje az egésznek. Különböző területekről, más-más régiókból, határon túlról is sokan érkeztek eltérő szakmai felvértezettséggel, előítéletekkel és megközelítésmódokkal. A filozófusoktól kezdve a szociológusokon és esztétákon át a kommunikációs szakemberekig és irodalmárok sokféle terület képviselői adtak elő. Ennek ellenére nem volt az az érzésem, hogy szétcsúszna a dolog. Ez a sokszínűség az, az interdiszciplináris megközelítésmód, ami talán példaértékű lehet. Ezekben az együttműködésre ösztönző helyzetekben, meg egyáltalán ebben a találkozási formában olyan szempontok kerülhetnek elő, amelyekre máskor, máshol, külön-külön nem is gondolnánk.
Lesz KULTOK IV? Mit terveztek jövőre?
Ha ezt valamelyik konferencia előtt kérdezted volna meg, a válasz talán egy lemondó, fáradt „nem" lett volna, viszont a programok után, tiszta fejjel úgy látom, hogy hiba lenne megszakítani véglegesen egy ilyen kvázi hagyományt, ezért, ha találunk egy újabb, igazán érdekes és aktuális vagy aktualizálható témát és a JAK pályázatát elbíráló kuratórium is úgy akarja, akkor a KULTOK folytatódik. De addig is a közeljövőben szeretnénk egy „KULTOK After"-t, valami kis lazulós kerekasztal-beszélgetést a Debreceni Egyetemen, ahol Sepsi László moderálásával a résztvevők a popkultúra ikonjait elemezgetik majd. Az idei konferencia tanulmányainak egy része pedig idén is megjelenik majd az Alföld és a Szkholion lapjain.
