Fejtő Ferenc és József Attila barátsága a magyar irodalom történetének fontos mérföldköve. interjú Földes Anitával, az Átéltem egy évszázadot szerzőjével.
József Attila és Fejtő Ferenc nagyon különböző gyökerekkel, erősen eltérő lelki alkattal rendelkeztek, mégis nagyon közeli barátokká váltak. Mi fűzte össze ezt a két rendkívüli embert?
Azt hiszem, leginkább az egymás iránti kölcsönös tisztelet és a politika. Amikor a húszéves irodalomkritikus Fejtőnek 1929-ben felolvasták az alig ismert József Attila Tiszta szívvel című versét, még aznap felkereste a költőt a lakásán a Nyugati pályaudvar közelében. Az irodalom, a költészet és a baloldaliság iránti lelkesedésükből született a barátságuk. A Horthy-korszak egyre keményedő éveiben, amikor a szólás- és a véleményszabadság nem járt mindenkinek, hittek abban, hogyha a szegény néptömegek összefognak, igazságosabb lehet a világ. Akkor még József Attila is életvidám volt, derűs és bolondos, bár, ahogy Fejtő mondta, egyben különc és különös is: eltért a költőtípustól abban, hogy a szenvedélye elragadta, amikor politizált. Nem tűrte az ellentmondást.
Korai árvaságuk miként hatott felnőtté érésükre? Hogyan befolyásolhatta ez a nőkhöz való viszonyukat?
Fejtő ötévesen lett félárva, József Attila 4 éves volt, amikor az apja elhagyta a családot, mamáját 14 évesen veszítette el. Mindkettejük édesanyja rákban halt meg. Egész életükben szenvedtek az igazi anya hiányától. Fejtő 27 évesen írta az első könyvében: „Hosszú évek után fogtam csak fel, hogy édesanyám volt az egyetlen nő, akit fenntartások nélkül szerettem, jobban mondva: ő volt az, akit voltaképpen minden későbbi szerelmemben imádtam." Fejtő felesége, Rózsi ilyen típusú asszony lehetett: odaadó, önzetlen, szeretettel teli társ és munkatárs. József Attila is azt szerette benne, hogy anyáskodó volt vele: amikor rosszabb állapotában ment fel Fejtőékhez, és Rózsi látta, hogy nem aludt, levetette a kabátját, bedugta az ágyba, szépen betakarta és simogatta. Egyébként Fejtőék esküvője napján a vacsorát és a nászéjszakát is négyesben töltötték: Attilával és Judit asszonnyal egy szobában. Éjszaka ugyanis nem járt a villamos, hogy Szántó Judit zuglói lakásába a vendégek hazajuthassanak. „Kaptak hát egy matracot, és a szobánkban aludtak." Évekkel később Fejtő éppen azért sugallta barátjának, hogy szakítson párjával, mert Judit inkább „az ápolónő, a szigorú apáca" szerepét töltötte be, pedig József Attila a Fiatal asszonyok énekében megírta, hogy milyen házasságra vágyna.
Mennyire befolyásolhatta Fejtő barátja karrierjét, költővé érését, hogyan értékelte József Attila munkáit?
Fejtő, mint szerkesztő mennyire tudott beleavatkozni az alkotás folyamatába?
József Attila és Ignotus Pál szerkesztők Fejtőt társszerkesztőként vonták be a Nyugatnál radikálisabb irodalmi és kritikai szemle, a Szép Szó csapatába, amelyet Hatvany Bertalannal és Cserépfalvi Imrével közösen alapítottak. József Attila neki az elsők között olvasta fel a verseit, aztán mindig megkérdezte: „Na, milyen?" Fejtő igyekezett hasznos tanácsokat adni. Például zuglói sétáik nyomán született az Eszmélet, amely először csupán 6 versszakból állt. Fejtő javaslatára lett 12 strófa, amitől „a mondanivaló formailag és tartalmilag kiteljesedhetett". A költő az ő kezdeményezésére írta a Hazám és a Dunánál című verseit. Megbeszélték, hogy a Szép Szó könyvnapi számához Attila adja a vezérverset. De nem tudta, miről szóljon. „»Emlékszel a tegnapi sétánkra? – kérdezte Fejtő. – A Dunát néztük és merengtünk. Mi lenne, ha azt írnád meg, hogy mi nekünk a Duna?« Attilának megtetszett az ötlet, és másnap hozta a verset." Megrendelésre írta a legszebb alkotásait.
Ignotustól idézel a könyvben, aki úgy emlékszik, hogy József Attila néha patologikusan gyűlölte Fejtőt. Mi volt ennek az oka?
Fejtőre bízták a Szép Szó könyvnapi számainak szerkesztését. Ez óriási munkával járt, mert a folyóirat ilyenkor vastag könyvformátumban jelent meg, és rengetegen írtak bele. Fejtő kért fel mindenkit a részvételre, köztük Babits Mihályt, Kassák Lajost, Németh Andort, Füst Milánt, Móricz Zsigmondot vagy éppen Tersánszky Józsi Jenőt. S mint a szent, akinek maga felé hajlik a keze, munkáját azzal jutalmazta, hogy a könyv elején jóval nagyobb betűkkel jelenítette meg a saját nevét, mint József Attiláét és Ignotus-ét. József Attila ezen „elfehéredett, remegett" – idézi ifjabb Ignotus egy 1967-es interjúban, amire rábukkantam. Ignotus szerint József Attila kicsinyes volt ebben az esetben, Fejtő pedig opportunista. Érdekes belelátnunk a részletekbe is, mert ez árnyalja Fejtő Ferenc és József Attila portréját is. Szerintem az utókor nem a patyolattisztára festett ikonoktól, hanem a hibáikkal együtt is szerethető emberektől tanulhat többet.
Vészterhesen mutatod be Fejtő és József Attila utolsó találkozását. A költő haláláról a könyvben is publikált József Jolán levél megrázó erejű. Hogyan szembesült Fejtő ezekkel a kegyetlen a tényekkel?Ahogy egy igazi barát. A tehetetlenség okozta fájdalmat nehéz feldolgozni. 70 évvel később is lesújtva beszélt arról, hogy a sikertelen klinikai gyógykezelés után „abszolút depresszióban" kellett otthagyniuk barátjukat József Jolánnál Balatonszárszón. Nem sejtették, hogy néhány nappal később már Attila temetését fogják szervezni.
Fejtő visszaemlékezései mennyiben árnyalhatják a József Attiláról alkotott képünket?
Azáltal, hogy egy kortanú meséli el a vidám vagy épp viszontagságos kalandokat, megelevenednek a versek. A Nagyon fáj is ilyen. A könyvben olvasható a története. Én írás közben sokkal mélyebben átéltem József Attila életének állomásait, és jobban megértettem lényének komplexitását, mint valaha. Több olvasóm elárulta, hogy megsiratta őt. Fejtő Ferenccel elhunyt a költő utolsó közeli barátja. Titkon azt remélem, hogy az irodalomtanárok felfedezik maguknak az Átéltem egy évszázadot című könyvet, és egy kortanú vallomásaival kiegészítve az óráikat életrekeltik József Attila személyiségét, korának kihívásait, és az azokra, ahogy ő szerette, „a szép szó erejével" adott válaszait.
Már a könyv megszületése előtt, Fejtő 100 éves születésnapjára fontosnak tartottad, hogy egy honlapot hozz létre, amely népszerűsíti munkásságát. Miért tartod fontosnak, hogy a fiatalabb generáció akár így is, és most könyv alakban megismerkedjen Fejtő Ferenccel és életének 100 évnyi történéseivel?
Azért, mert ritkán adatik meg, hogy az ember egy olyan 99 éves, szellemileg teljesen friss gondolkodótól kap választ a kérdéseire, aki ismerte mindazokat, akikről mi csak tanultunk. Aki átélt két világháborút, forradalmakat, közelről érinti Trianon és a holokaszt tragédiája, akinek a szerelemfelfogása vetekedik egy tomboló húszévesével, aki a személyes, regényes élettapasztalatain keresztül őszintén vezet át minket egy egész évszázadon, amiről a politikusaink mindenfélét regélnek, hogy manipulálva irányíthassanak bennünket. Nem véletlenül indítom a könyvet ezzel a Heidegger mottóval: „Mindannyian, minden alkalommal párbeszédet folytatunk az őseinkkel, és talán még inkább, még titokzatosabb módon, az utódainkkal." Az ő története valójában rólunk is szól, a saját döntéseinkről. Hosszú távon, ezer áttételen keresztül, talán a jövőnkről...
Forrás: Kikötő Online
