Meghalt Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író - közölték csütörtökön családjához közel álló források. Márquezt 87 évesen, súlyos betegeskedés után csütörtökön érte a halál Mexikóban.
Az író egészségével kapcsolatban szerdán nyilatkozott Juan Manuel Santos kolumbiai elnök, aki cáfolta a világhírű író súlyos rákbetegségéről szóló híreket. "Nem igaz, ami megjelent a mexikói sajtóban arról, hogy kiújult és kiterjedt nála a rák" - jelentette ki újságíróknak az elnök a Kolumbia déli részén fekvő Popayanban. A politikus akkor azt mondta, az idős író tüdőgyulladásban szenved, a betegséget azonban kordában tartják.
Az El Universal Gabriel García Márquezhez közeli forrásokra hivatkozva azt írta hétfőn, hogy a Száz év magány és más nagysikerű regények szerzőjénél kiújult a nyirokcsomórák, amellyel 1999-ben már kezelték, és átterjedt más szerveire, többek közt a tüdejére és a májára is. A mexikói lap úgy értesült, hogy már csak palliatív kezelésben részesül.
Az évtizedek óta Mexikóvárosban élő író családja keddi közleményében azt írta, hogy a nemrég nyolc napig kórházban kezelt Márquez állapota stabil, de egészsége törékeny. Csütörtökön napközben azonban az író elvesztette a küzdelmet, és otthonában hunyt el, 87 éves korában.
Gabriel García Márquez kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban.
Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól.
Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben" játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába", ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok eldorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra), és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. 2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
Márquez évekkel ezelőtt visszavonult a nyilvánosságtól. Az író legutóbb márciusban, születésnapja alkalmából jelent meg a nyilvánosság előtt: a házánál üdvözölte a fotósokat és az újságírókat, de nem szólalt meg.
Forrás: Hirado.hu
