Charlotte Brontë, a Brontë-nővérek egyike, 1816. április 21-én látta meg a napvilágot Thorntonban, Angliában. Charlotte hat testvér között harmadik volt.
Az iskola szegény körülményei tartósan hatottak Charlotte egészségére, és ezek okozták két nővére, Maria és Elizabeth halálát, akik tuberkulózisban haltak meg 1825-ben, miután távoztak az iskolából. Charlotte később erről az iskoláról mintázta Lowoodot Jane Eyre című művében. Otthon, a haworthi plébánián, ahova nem sokkal anyjuk halála előtt költöztek, Charlotte és testvérei, Branwell, Emily és Anne képzeletbeli birodalmakat találtak ki és elkezdték feljegyezni ezek lakóinak életét és küzdelmét. Charlotte és Branwell egy Angria nevű királyságról írt történeteket, Anne és Emily pedig Gondalról költeményeket. A mondák bonyolultak és összetettek voltak; gyerekkori és korai kamaszkori megszállott érdeklődésük alapozta meg felnőttkori, irodalmi munkájukat.
Charlotte a Roe Head-i iskolában folytatta tanulmányait 1831 és 1832 között. Ebben az időben írta a Zöld törpe című művét. 1835 és 1838 között tanárként dolgozott, majd 1839-ben különböző családoknál nevelőnőként vállalt munkát. 1842-ben Emily-vel Brüsszelbe utazott, majd külföldről való hazatérésük után Charlotte angolt, Emily pedig zenét tanított. Charlotte Belgiumban beleszeretett nős tanárába, Monseiur Heger-be, ám ez a kapcsolat nem működhetett, így a lány 1843 januárjában egyedül tért vissza Brüsszelbe. 1844-ben végleg hazatért. Később, brüsszeli tartózkodásából merített ihletett Az angoltanár és Villette című regényeihez.
1846 májusában Charlotte, Emily és Anne egy gyűjteményt adott ki költeményekből Currer, Ellis és Acton Bell álnéven. Bár a könyv nem keltett nagy érdeklődést, a testvérek mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni első regényeiken. Charlotte továbbra is Currer Bell-ként publikálta első 2 művét. Regényei durva kritikákat kaptak, mert a hagyományos női szerepeket feszegették. Sok találgatás folyt arról, hogy Currer Bell valójában nő-e, vagy férfi. Branwell, a család egyetlen fiú tagja 1848 szeptemberében meghalt, nem sokkal rá követte őt két testvére, Emily és Anne.
Charlotte első regényét, Az angoltanárt visszautasította az a kiadó, amelyik Emily és Anne regényeit, az Üvöltő szeleket és az Agnes Greyt elfogadta, második regénye, a Jane Eyre azonban nagy sikert aratott. Ezt követő munkája a Shirley két főszereplőjében testvéreinek állított emléket. Harmadik regénye A Villette brüsszeli emlékekből táplálkozik. 1854 júniusában Charlotte házasságot kötött apja segédlelkészével, Arthur Bell Nichollsszal. 9 hónap múlva, 1855. március 31-én, terhessége alatt érte a halál.
