És játékos benne minden fiatal és felnőtt. Elek Ányos színész, rendező, játékmester, táborvezető ilyen életet képzel el, és valósít meg maga körül. Jól jár, aki vele játszik.
Mikor lett a szenvedélyed a táborozás?
Gyerekkoromban nagyon jó táborélményeim voltak: kirándultunk, tüzet raktunk, esőben táncoltunk, kreatív játékokon vettünk részt. Voltunk kisebb táborban tíz emberrel és nagyobban ezerrel. Tizenhat éves koromban két csoda jött be az életembe: az egyik Földessy Margit, aki egy lenyűgöző dráma- és színházpedagógus, és akitől rengeteget tanultam, a másik pedig az általános iskolám, ahol már nyolcadik osztálytól kezdve darabokat rendezhettem, játékokat szerveztem. Egyik nyáron lementem egy táborba, ahol nem az történt, amire számítottam. Azt láttam, hogy a gyerekek unatkoznak, ping-pongoznak, és nem történik semmi. Úgy döntöttem, hogy ha én ott vagyok, akkor lesznek programok. Egy drámatanárral ketten átvettük az uralmat, és olyan pörgést csináltunk a táborban, hogy egyrészt a többi tanár is beszállt a szervezkedésbe, másrészt a kicsik lelkesedése átragadt a nagyokéra, és fantasztikus tábor kerekedett ki belőle. Olyannyira, hogy én kórházba is kerültem utána, mert tíz napig nem aludtam, és olyan sok minden történt, hogy a szervezetem nem bírta a strapát.
Hogy változott azóta a táborokról alkotott képed?
A hosszú évek során különböző rendszerek alakultak ki, és mostanra egy új táborba összpontosultak az előzmények. Idén nyáron Veled Kerek néven személyiség-, kreativitás- és kommunikációfejlesztő tábort szervezünk, ahol délelőtt játékokon keresztül kommunikációs formákat tanulunk. Mi kell egy jó előadáshoz? Milyen módszerrel tudod felszabadítani magadban a vizsgadrukkot egy vizsga vagy felvételi előtt? Hogy találod meg a helyed közösségben, mi a feladatod a társaságban? Hogy tudsz még jobban kommunikálni a barátaiddal és a szüleiddel? Mi az a nonverbális kommunikáció? – többek közt ezekre a kérdésekre keressük a választ. Délután pedig csoportos és egyéni játékok lesznek, ahol a cél, hogy közösen teremtsünk kreatív légkört, a játék örömével legyünk együtt. Este pedig a délelőttből és a délutánból következtetéseket vonunk le, és más szemszögből vizsgáljuk meg az aznap elsajátított készségeket. Aki szeretne többet megtudni a táborról (vagy ránk kíváncsi), várjuk május 30-án, a Bajor Gizi Színészmúzeum kertjében tartott gyereknapi bulinkon.
Akkor minden út a kommunikációhoz vezet?
Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy én abból élek, hogy játszom. Színészként végeztem Kaposváron a Babarczy osztályban. Innen származik egy anekdota, ami engem azóta is végigkísér: „Mit csinálsz este? Megyek játszani." Kommunikációs tréningeket tartok felnőtteknek, cégvezetőknek, színészeknek. Egy évben 8-10 ezer gyerekkel találkozom különböző rendezvényeken. Tíz éve kezdtük el a Bőröndmeséket, ami egy interaktív, improvizációs színház, ahol szintén kommunikálunk a gyerekekkel a mesén és a játékokon keresztül. Ha darabot rendezek, akkor is emberekkel foglalkozom, a Magyar Színházban pedig verekedés koreográfiát mutatunk be. Ezek a tevékenységek különböző aspektusokból megvizsgálva mind a kommunikációra épülnek. Nagyon fontos a közösség építő ereje, társaságban sokkal könnyebb kreatívnak lenni, mint egyedül. Ez a rendszer mindenhol megtámogatja magát: színház nélkül nem lenne tábor, tábor nélkül nem lennének azok a színházi gyakorlatok, amiket ott végzek.
Közben könyvet is írsz a táboroztatásról. Hol tartasz?
Megszületett az elmúlt tizenhat év összefoglalása, egy olyan állomás, ahol az egyik szintről a másikra léptem saját magam fejlesztésében. Mivel nagyon fontosnak tartom, hogy tanuljak és tanítsak egyszerre, ezért összegeztem az elmúlt évek során összeszedett tapasztalatokat, mire érdemes figyelni, mitől működik egy tábor. Ebből megszületett egy könyv anyaga, ami már a kiadás előtti pillanatánál tart. Ezenkívül a színház, a kommunikáció, a felnőttek és a gyerekek összefogásával egy képzési rendszert is felépítettünk erre a koncepcióra. A táboroztatásnak sok gyakorlati része van, ami átadható: milyen játékokat próbáljunk ki? hol játsszunk? hogy fegyelmezzünk? milyen módszerekkel kell csapatot építeni? A cél, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy Táborozni jó! – egyébként ez lesz a címe a könyvnek. Jó lenne, ha akár ennek hatására elindulna a kommunikáció a táboroztatók közt. Fontosnak tartom, hogy ez egy szakma, és lehet egymástól tanulni.
Még ezek után is sokan legyintenének, és azt mondanák, hogy ez „csak játék"...
És egyben egy fantasztikus tanulási folyamat is. A spontaneitás és a jelenben élés nagyon fontos az emberi kapcsolatoknál, ráadásul sokszor játékkal oldjuk a feszültséget. Ha jól játszol, az feltételezi, hogy figyelsz a másikra, a játékszabályra (amit persze sokszor jó, ha felrúgsz). Nézd meg a gyerekeket! Amikor matchboxokat tologatnak, akkor sofőrként benne ülnek az autóban, amikor főznek a játékkonyhában, akkor szakácsok, ha papás-mamást játszanak, szerepmintákat sajátítanak el. Ilyenkor utánoznak, színházat csinálnak. Itt kapcsolódik össze újra a színház és a játék. A kisgyerek tanulja az életet, amit mi mutatunk neki mintának. Ezért tartom fontosnak, hogy ha mi felnőttek tudunk játszani, és merünk magunkból hülyét csinálni, fűszoknyában táncolni, örömmel veszíteni, akkor azt fogja látni a fiatal, hogy ez jó dolog.
Szerinted mitől lesznek táborfüggők, akik veled táboroznak?
Nagyon jó érzés, amikor hét-nyolc évvel ezelőtt velünk táborozott gyerekekkel elmegyünk kirándulni, akik már egyetemisták vagy dolgozó emberek, de ettől még ugyanúgy játszunk, mint korábban. Jó látni, hogy itt vannak ezek a fiatal felnőttek, akik megkapták azt az élményt gyerekként, hogy megéri játszani, jó dolog közösségben lenni, a minőségi együttlét pedig biztonságot ad.
Nagyon fiatalon kezdted a pörgést, és azóta sem álltál le... Honnan nyersz energiát és inspirációt?
Hiszek abban, hogy ha energiát adsz, akkor energiát kapsz. Ez így van a gyerekekkel és a felnőttekkel való kommunikációban is. Ezt még lehet fokozni azzal, hogy minél több energiát adsz, annál több energiát kapsz vissza. Engem ez éltet, használom is, és szeretném a táborban megtanítani az ifjúságnak. Van ezen kívül egy másik tézisem: „játssz velem, és megmondom ki vagy!" Lehet, hogy ez kicsit nagyképűnek hangzik, de a játékon keresztül nagyon bele lehet látni az emberekbe. Káromkodsz? Együtt dolgozol a másikkal? Egyedül játszol? Örülsz a másik sikerének? Mindenképpen győzni akarsz? Csapkodós, összetörős vagy? Röhögős? Az élmény vagy a győzelem a fontos? Alázattal veszítesz? Méltósággal győzöl? Ezek nekem mind nagyon tanulságos tapasztalatok, és sok mindent elárulnak az emberről. Lehet, hogy abban is szerencsém van, hogy mivel színész vagyok, ezért az alkotókedvem és a játékra való igényem megmaradt a gyermeki korban. Szeretek a játékból tanulni és játszva tanítani.
