Hatvannyolc éves korában érte a halál az Európai Űrügynökség második űrhajósát, az első holland állampolgárt, aki az űrbe jutott.
Veserák miatti komplikációk okozták halálát. 2013 májusában Wubbo megerősítette a holland hírügynökségnek, hogy agresszív veserákot diagnosztizáltak nála, ami áttéteket képezett tüdejében.Első és egyetlen űrküldetésére a Challenger űrsikló utolsó sikeres missziójával indult. A nyolcfős legénység tagjaként segített felállítani a legnagyobb számú, az űrbe jutó legénység rekordját. A hétnapos űrsiklóküldetés 1985. október 30-án indult, felszállította a Spacelab D-1 modult, valamint több mint 75 kísérletet, amely a folyadékok, anyagok, biológiai minták és az emberi test mikrogravitációban való viselkedését vizsgálta. Ockels neve még kétszer került szóba a későbbiekben. A Challenger katasztrófája után bevezetett új biztonsági intézkedések azonban meggátolták, hogy 1993-ban ismét egy nyolcfős legénységgel induljon útnak az STS-55, avagy Spacelab D-2 misszión. Az orosz Mir állomást érintően is felmerült a neve, de egészségügyi okokból kizárták. 1994-ben ment nyugdíjba az európai asztronauta kötelékből. Összességében 7 napot és 44 percet töltött az űrben.
Az 1946. március 28-án a hollandiai Almelóban született Wubbo fizikából és matematikából diplomázott a Groningeni Egyetemen 1973-ban, majd 1978-ban nukleáris fizikából szerzett doktori fokozatot. Ugyanezen évben beválasztották az Európai Űrügynökség (ESA) három tudományos tisztje közé a Spacelab-missziókra Ulf Merbolddal és Claude Nicollier-vel. 1983. november 28. és december 8. között földi kommunikációs tiszti és konzulensi szerepet töltött be a Columbia STS-9 misszió legénységét segítendő. STS-61A missziójával az első holland állampolgár lett az űrben, de nem ő volt az első holland származású asztronauta. Lodewijk van den Berg, amerikai állampolgárságot nyert holland ugyanis hat hónappal megelőzte. Ennek ellenére Ockels Hollandiát reprezentáló űrhajósként nyert hírnevet.
1986-ban az ESA hollandiai Technológiai Központjában dolgozott, az emberes űrrepülési tevékenységeket segítette, majd később az ESA Oktatási és Ismeretterjesztő Hivatalának vezetője lett. Ebben az időszakban mellékállásban a Delfti Műszaki Egyetemen professzora volt. 2003-ban főállású professzor lett, és az alternatív energiaforrások kiaknázását kutatta. Csapatával 2001, 2003, 2005 és 2007 folyamán is megnyerte a World Solar Challenge versenyt Nuna napelemes autójával. Munkája elismeréseként 2000-ben a Nemzetközi Asztronómiai Unió egy kisbolygót nevezett el róla. A 9496 Ockels a Mars és a Jupiter között kering a Nap körül.
Forrás: Hirado.hu