Az 1930-as évek Budapestje elevenedik meg Kinszki Imre utcaképein és zsánerein, amelyekből szerdán nyílik kiállítás Megmentett fények - Kinszki Imre (1901-1945) fotográfiai címmel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

A két világháború között a magyarországi művészfényképezők többségét a falu és a paraszti világ felfedezése vonzotta, míg Kinszki számára a főváros jelentette a "hazai tájat".
A fotográfusnak különös érzéke volt a szokatlan látószögekhez, kísérletezett a meredek felülnézetekkel, a döntött képsíkokkal, a végtelenbe futó vonalakkal, a földbarázdák, utcakövek, rácsok textúrájával. Hazai kortársaihoz hasonlóan kitűnően kezelte a különleges fényviszonyokat. Képeinek meghatározó motívumai az éles fény-árnyék kontrasztok vagy a lágyan elnyúló árnyékok.
Kinszki Imre a két világháború közötti időszak útkereső, a fotográfia formanyelvének megújításával kísérletező alkotói közé tartozott. Munkáin érezhető Albert Renger-Patzsch, Alexander Rodcsenko vagy Moholy-Nagy László hatása.

Kezdetben orvosnak, majd biológusnak készült, de zsidó származása miatt 1921-től nem folytathatta egyetemi tanulmányait. 1938 után az újabb faji törvények derékba törték a tisztviselői munka mellett kibontakozó fotográfusi karrierjét. Németországban tűnt el egy halálmenetben 1945-ben.

A fotográfus deportálása előtt egy barna bőrtáskába rakta legfontosabb iratait, megmaradt fényképnagyításait és egy doboznyi negatívot, amelynek jelentős részét 1985 óta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őrzi.
A kiállítás június 28-ig tart nyitva.
Forrás: MTI