Sachin George Sebastian gigantikus papírszobrokkal ábrázolja a nagyvárosok káosz-érzését. Most két hónapig egy budapesti luxus szállóban kell alkotnia.
Honnan jött az az ötlet, hogy fiatal művészeket támogasson egy luxusszálloda-csoport?
D. I.: A programmal az volt a célunk, hogy a komolyzene és a képzőművészet területén tevékenykedő fiatal művészeknek valódi segítséget tudjunk nyújtani a Kempinski hálózatán keresztül. A Kempinski híres arról, hogy nem egy standardizált szállodacsoport – mindegyik szállodája vegyíti a kozmopolita eleganciát helyi kulturális vonatkozásokkal. Ennek megfelelően a programban is mindegyik művésznek megkeressük a számára leghatékonyabb egyedi segítséget.
Sachin George Sebastian pár hete érkezett Budapestre. Ő hogyan került a programba?
D. I.: George Újdelhiben él, és korábban sosem volt Európában, ezért a Kempinski egy európai szállodát keresett neki. Az alkotásain keresztül azt dolgozza fel, hogy a nagyvárosokban hogyan vesztik el az emberek az identitásukat, mit kínál nekik a metropolisz, és végül mit kapnak, ha odaköltöznek. Budapest nem kelti számára egy nagyváros hatását (Újdelhi lakossága 22 millió fő), de talán az európai környezet másképpen fogja inspirálni. Összehozzuk őt művészekkel, galériákba és táncházakba is elvisszük. Júniusban a program ötödik születésnapját Berlinben ünnepeljük, ahol az eddigi támogatottak találkozhatnak egymással, és reméljük, hoszú távú kapcsolatokat építenek ki.
Milyen kritériumok szerint választják ki a pályázókat?
D. I.: Marylea van Daalennek, a program vezetőjének a világon mindenhol vannak tanácsadói, akik abban segítenek, hogy kiválasszák azokat a művészeket, akiknek a tehetsége illik a Kempinski színvonalához.
Ez így eléggé szubjektív, nem?
D. I.: Fontos, hogy mi az adott művész üzenete, illetve, hogy milyen művészeti ágon tevékenykedik. De sokszor az is számít, hogy milyen nemű az illető, figyelnünk kell arra is, nehogy a kulturális különbségek ahelyett, hogy inspirálnának, kényelmetlenséget okozzanak.
A program alatt készült művek helyet kapnak a Kempinskiben?
D. I.: Minden művész egy műalkotást adományoz a vendéglátó szállodának. George alkotása a földszinten, a liftek előterében lesz elhelyezve.
George, a művészi hitvallásodban kiemelt helyet kap a nagyvárosokban tapasztalt káosz ábrázolása. Ez az egyetlen momentum a metropoliszokban, ami inspirál?
S. G. S.: Nem, dehogyis! Amikor elkezdtem alkotni, egy kisvárosból egyre nagyobb városokba költöztem, s végül kikötöttem India fővárosában. Eközben minden a változásról szólt az életemben, ahogyan más és más építészeti kultúrák vettek körül. Megfigyeltem, milyen szabálytalanul, organikusan fejlődik egy nagyváros, és hogy maga a káosz teszi a metropoliszokat olyanná, amilyenek. A káosz óceánjában élünk.
Szóval a káosz itt nem egy negatív jelző?
S. G. S.: Kezdetben az volt, de egy idő után megláttam a szépségét ennek a káosznak. Hogyan tudsz kritizálni valamit, aminek te magad is részese vagy és élvezed?! A legutóbbi kiállításom arról szólt, hogy az emberek hogyan vesznek részt a városi életben. A munkámmal nem a káosz ellen protestálok, hanem azt próbálom bemutatni, miként bánik a város az emberekkel, hogyan élik meg benne saját identitásukat. Hogyan hat a nagyváros a közösségre és hogyan az egyénre...
S. G. S.: A legelső projektem címe az volt: How Long? How Far? (Meddig? Milyen messzire?), melyben arra kerestem a választ, hogy milyen messzire tudunk elmenni a fejlődés jegyében. Soha nem jelentem ki, hogy valami rossz vagy jó. Mivel nagyvárosi problémát választottam témámnak, talán Újdelhiben jobban értik a művészetemet, és több embert ér el. Újdelhi sokféle kultúrát egyesít, míg szülővárosom, Kerala homogénebb.
Nem akarod megváltoztatni azt, ami a témád?
S. G. S.: Nem, szerintem ez nem az én dolgom. Munkáimmal szeretném felhívni az emberek figyelmét az én tapasztalataimra, és gondolatokat ébreszteni bennük az adott témával kapcsolatban. Az én dolgom, hogy történeteket meséljek el a műveimmel.
A luxus általában hátráltat egy művészt a kibontakozásban, de te két hónapig itt fogsz élni egy ötcsillagos hotelben. Hogyan tudsz dolgozni ebben a környezetben?
S. G. S.: Először az üzleti lakosztályt kaptam, hatalmas hálóval és fürdővel, de túl nagynak éreztem, így kértem egy normál méretű szobát. Megszoktam, hogy egy-egy művemen kis térben kell dolgoznom, s utána egy hatalmas galériában lesz kiállítva.
Két hónap alatt létre kell hoznod egy új alkotást. Tudsz időre dolgozni? Ez nem öli meg az inspirációt?
S. G. S.: Néha megtörténik, hogy hónapokig csak a koncepciót dolgozom ki gondolatban, amit aztán az utolsó pár napban valósítok meg. Egyszer az is előfordult, hogy egy kiállításra nem készültem el időben az egyik művemmel.
Megélsz a művészetedből Indiában?
S. G. S.: Más dizájnmunkákat is végzek, de az alkotásaim is gyakran gazdára találnak.
Honnan gyűjtesz inspirációt?
S. G. S.: Kedvenc művészem Jackson Pollock és Bharti Kher. De a legtöbb ihlet akkor jön, amikor sétálok az utcán, és például meglátok egy cserép virágot, vagy éppen embereket, akik a zebránál várnak a zöldre.
Sachin George Sebastian képzőművész munkája június közepétől lesz megtekinthető a Kempinski Hotel Corvinus Budapest halljában.
A fotókat a szerző készítette, kivéve a két műalkotásról készült képet, ezeket a Kempinski Young Artist Programme bocsátotta rendelkezésünkre.
