Június 17. és 23. között rendezik meg Győrben a X. Magyar Táncfesztivált. Milyen volt az első, és mire számíthatunk idén? Kiss Jánossal, a Győri Balett igazgatójával beszélgettünk.
Nagyon fontosnak tartom a vérfrissítést, hogy mindig legyen mivel meglepni a nézőket. A tavalyi évben az volt az újdonság, hogy a színházi tánckaroknak szenteltünk egy napot. Ugyan ők is a siker részesei, de elvesznek a nagy egészben, miközben nélkülük nem létezne produkció. Ezért fontosnak tartottuk, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor csak őket ünnepeljük. Tavaly ez nagyon jól sikerült, ezért úgy döntöttünk, most is megszervezzük. Továbbá idén először határon túli együttesek is részt vesznek a fesztiválon: a Hargita Együttes a János vitézzel lép fel a Széchenyi téren, a Nagyváradi Színház pedig a Nagyvárad Táncegyüttes előadásában állítja színpadra Nagyvárosi Bujdosók című darabját, ami egy néptáncos alapokból építkező korszerű előadás Novák Péter „vezényletével", aki a játékmester szerepét tölti be. Arra sem volt még példa, hogy egy hagyományos színházi előadás is helyet kapjon a programban: idén a Centrál Színház musicalje, a Chicago is látható lesz Bozsik Yvette társulata közreműködésével, olyan nagy nevek mellett, mint Stohl András, Jordán Adél vagy Tompos Kátya.
Hogy áll össze a fesztivál műsora? Meghívásos vagy jelentkezéses alapon működik?
Eddig mi kértük fel a társulatokat, idén viszont már fogadtunk pályaműveket is. Januárig pályázhattak a különböző produkciók, melyek közül az erre a célra felállt művészeti tanács választotta ki a legjobb darabokat.
Milyen emlékei vannak az első táncfesztiválról?
Az első egy sokkal kisebb volumenű esemény volt, mindössze négy naposra terveztük, és mivel féltünk, hogy gyorsan ellaposodik, csak kétévente akartuk megrendezni. A második fesztivál azonban annyira sikeresnek bizonyult, hogy a városvezetés felajánlotta, legyen minden évben program. Abban állapodtunk meg, hogy minden első évben Magyar Táncfesztivált tartunk, minden másodikban pedig Győri Táncbiennálét. A baj az volt, hogy a két esemény teljesen összefolyt, így a város megszavazta, fusson inkább egy név alatt a két program: így lett évente Magyar Táncfesztivál.
A Győri Balett mivel készül idén?
A megnyitó gálán két fiatal táncosunk egy-egy szóló táncot ad elő, majd ezt követően még aznap este egy kortárs előadásunk, a Game lesz látható. A második napon lesz műsoron Tetőtánc című darabunk, melynek különlegessége, hogy a Rába Hotel belső udvarán lévő tetőn adják elő fiatal táncosaink. Az előadás a szálloda ablakain keresztül lesz látható.
Elsősorban kiknek szól a fesztivál? Mennyire tekinthető szakmai mustrának?
Fontosnak tartom, hogy mindenki számára élvezhető és elérhető legyen. A tánckedvelő közönség mellett a szakmabelieknek is szolgálunk programokkal: a táncművészet jövőjéről szervezünk konferenciát, melyen külföldi előadók és kritikusok részvételére is számítunk.
Természetesen gondolunk azokra a nézőkre, akiknek nincs pénzük jegyet váltani az előadásokra, ezért készülünk ingyenes produkciókkal is, a fesztivál azonban nem ingyenes. Egyfelől nem engedhetjük meg magunknak, másfelől pedig presztízsről is szó van.
Az új helyszínek és programok létrehozásával célunk, hogy minél szélesebb közönséget szólítson meg a fesztivál. A színház előtti téren lévő pódiumszínpadon például a zenéé lesz a főszerep, előadás előtt, illetve után tematikus esteket tervezünk. Új helyszín lesz a Széchenyi tér, ide tervezzük a hatalmas nyitó bulit. A tér bevonásával célunk, hogy mozgásba hozzuk a várost, és megszólítsuk a fiatalokat is. A buli során a fesztiválkampány részeként minden egyes szám előtt reklámozzuk majd az eseményt.
Mennyire ad teret a fesztivál a külföldi fellépőknek?
Az esemény feladata elsősorban a magyar együttesek bemutatása. Egyfajta seregszemlét tartunk, így elengedhetetlen a külföldi szakemberek, menedzserek jelenléte. Ha tetszik, amit csinálunk, talán forgalmazzák majd a produkciókat, és így külföldre is eljuthatunk. Sok külföldi társulat is jelentkezik az eseményre, de azt hiszem fontos eldöntenünk, kiknek, illetve kikről szól a fesztivál.
