Inkei Bence és Rónai András távozásával jelenlegi formájában megszűnt létezni az újkori magyar könnyűzenei újságírás egyik legfontosabb tartóoszlopa, a Quart.hu.

Bár az Origo körüli botrány kirobbanása óta érezni lehetett, hogy rezeg a léc, a bejelentés még akkor is hirtelen jött, ha már egy ideje világos volt, elfogadható keretek közt nemigen lehet majd folytatni azt, ami ott az előző évtized közepén-végén elkezdődött.

A Nádori Péter által 2006-ban alapított, kezdetben az Index, majd az Origo hatásköre alá tartozó Quart azért volt rettentő fontos a maga műfajában, mert mondjuk a sokszor személytelen Est.hu-val vagy a rendszerint elég mélyre csúszó WAN2-val szemben egy olyan könnyűzenei orgánumot hozott létre, amit értelmes, jó ízlésű emberek szerkesztettek egyedülállóan színvonalas módon, remek előadókról írva úgy, ahogy azzal nem nagyon lehetett akkoriban találkozni. Széles lefedettségének köszönhetően az oldal olyan szintre emelte a millenium utáni zenei publicisztikát, amilyen az korábban majdnem elképzelhetetlen volt, és bár a fénykor, amikor egy-egy epésebb írást eszeveszett kommentháború követett; vagy amikor hetente jelent meg több kritika magyar underground zenészek és jelenlegi Beat On The Brat DJ-k olvasatában már érezhetően a múltba veszett, a Quart az utóbbi esztendőkben is tartotta a minőséget a recenziók,  a 90-es évekbeli rockdiszkó playlistek vagy épp a nonszensz magyar dalszövegek elemzésének tekintetében.


Az átlagembernek noha általában fennhéjázónak tűnhetett mindaz, amit az oldalon talált, a Quart valójában csak nyíltan kimondta, hogy amit a polgárok nagy többsége itthon igényes könnyűzeneként tart számon; az, ami a tévében és a rádióban megy, valójában minősíthetetlen, emészthetetlen szemét: egy olyan szintű elfajzás, amit fejlett kultúrákban eltiporni szokás, nem pedig éltetni. És bár az oldal hatását pontosan felmérni lehetetlen, azzal, hogy általa a neten magyarul is lehetett olvasni arról, miért annyira nagyszerűek a Squeeze-kislemezek vagy, hogy milyen élmény élőben látni a My Bloody Valentine-t, teret biztosított a nyílt és értelmes popzenei diskurzusnak, amelyből a folyó évtized elején összeálló szobazene/lo-fi színtér vagy a lemezkritikusi utánpótlás is óriásit merített.

Noha az esztendők során számos szerző megfordult a Quart oldalain, mi többek között Inkei Bence, Rónai András, Bede Márton, Plankó Gergő, Szabó Sz. Csaba, Lang Ádám, Bárány Dávid vagy Sidó Zoltán közreműködését szeretnénk hangsúlyozottan kiemelni. Nélkülük ezer százalék, hogy a Kultúrpart zene rovata sem nézne ki úgy, ahogy. Megemlékezésként álljon itt egy-egy kurva jó cikk mindegyikőjüktől.

IB: Újra utolérte a zeitgest – a Devo koncertje az ATP fesztiválon
RA: Önmagát zárja be – Portishead: Third
BM: Építészetről táncolni, de tolókocsival – a magyar popzenei újságírás
PG: A banda, ami az életünk lett. Indierock '84, I. rész: Minutemen
SZSZCS: Mindent beborító, puha zajfelhő. A Yo La Tengo Bécsben
LÁ: Tanulni a múltból. PJ Harvey új lemeze.
BD: A fogyókúrás poptól a túl negédesig. K-pop körkép
SZ: Nácik helyett nyár: a Thermals új lemeze