Megkoszorúzták a 30 éve elhunyt karmester sírját a Farkasréti temetőben csütörtökön. Az Operaházat Halász Péter főzeneigazgató, a Nemzeti Filharmonikusokat (NFZ) Kovács Géza főigazgató képviselte.
A vezénylete alatt zenélő muzsikusok részéről Friedrich Ádám emlékezett meg Ferencsik Jánosról. "A próbákra teljes tudással érkezett. Nem a próbán tanulta meg rajtunk a műveket, hanem ott már bennünket tanított meg azokra. Tökéletes, tiszta mozdulatokkal vezényelt, mindent megmutatott a kezeivel, nem kellett sokat beszélnie" - idézte fel a kürtművész.
Friedrich Ádám szerint Ferencsik alappillérei Haydn, Mozart és Beethoven voltak, akárcsak Brahms, Richard Strauss, sőt Johann Strauss is. "Büszkén emlegette, hogy Bécsben megírták róla: egyformán jól érzi a bécsi walzert és a magyar muzsikát". Ferencsik művészetéről Friedrich Ádám szerint összességében bátran mondhatjuk, hogy egyenrangú volt Bartókéval, Kodályéval és Lajtháéval. Velük egy szinten állt, ha egyáltalán léteznek szintek a zenében.
"Koncerteken szinte soha nem hibázott, de próbákon is alig. Ilyenkor leintette a zenekart és annyit mondott: bocsánat, én hibáztam. Mások hibáit is elnézte, ha tudta, hogy az illető szívvel-lélekkel dolgozik, nem csak úgy ímmel-ámmal. Egyszer egy zenész hatalmasat húzott bele egy szünetbe. Erre leállt, leintett bennünket és azt mondta: látják, aranyoskáim, így kell behúzni" - mesélte. Friedrich Ádám felidézte a karmester elképesztő általános műveltségét, nyelvtudását, filozófiában, képzőművészetben való jártasságát is. "Olyan volt, mint egy akadémikus" - mondta.
A Borsos Miklós szobrával díszített nyughely melletti megemlékezés a Nemzeti Énekkar előadásával zárult, Antal Mátyás karigazgató vezényletével.
Forrás: MTI
