A szerkezet 2004. június 30-án érkezett meg a szaturnuszi rendszerhez, fedélzetén az Európai Űrügynökség (ESA) Huygens szondájával. Akkor megkezdtett misszióját azóta háromszor hosszabbítottak meg.
Az elmúlt 10 évben 206 keringést végzett, hét új holdat fedezett fel, több mint 330 ezer felvételt készített, 500 GB-t meghaladó tudományos adatot és 3000-nél is több tudományos publikációt eredményezett.
Linda Spilker, a Cassini projektvezetője a NASA közleményében elmondta, a jó állapotú, hosszú életű szonda jelenléte a Szaturnusznál kivételes lehetőséget teremtett. „Az egy évtizednyi vizsgálódás révén soha korábban nem látott események szemtanúi lehettünk, amelyek alapjaiban változtatják meg ismereteinket a bolygórendszerek kifejlődéséről, és arról, milyen körülmények vezethetnek az életnek megfelelő élőhelyek létrejöttéhez” – magyarázza.
A Cassini-Huygens misszió szolgálattal eltöltött éveinek ismeretében nem meglepetés, milyen említésre méltó felfedezéseket tett a szonda a Szaturnusznál. Míg Spilker magyarázata szerint nem éppen egyszerű összegezni 10 felfedezéssel eltöltött évet, a NASA mégis közzétett egy listát, melyen a Cassini-Huygens-misszió 10 legfontosabbnak tartott megfigyelése szerepel. Eme pillanatok egyike 2005-ben érkezett el, amikor a Huygens landolt a Titánon, ezzel az első emberkéz alkotta objektum lett, amely a külső Naprendszer egyik holdján felszínt ért.
Közel két és fél órás ereszkedése során feltárta, hogy a Titán figyelemre méltóan hasonlít az élet kialakulása előtti Földhöz. Benzolt és más komplex szénhidrogéneket fedezett fel, valamint az első helyszíni mérést nyújtotta az objektum légköri hőmérsékletéről. Később a radar-, illetve a látható és infravörös fénytartományú megfigyelések felfedték, hogy a Titán számos, a földihez hasonló geológiai folyamatot produkált, és az egész Naprendszer kémiailag legösszetettebb molekulái némelyikének otthona. A hatalmas holdat borító homályt nagy méretű molekulák alkotják, míg metán, etán és más szerves anyagok találhatóak felszíne közelében. A Cassini emellett aktív gejzír jellegű kitöréseket észlelt az Enkeladusz holdon. A NASA szerint eme felfedezés olyan meglepő volt, hogy teljesen át kellett alakítaniuk a misszió napirendjét, így alaposabban megvizsgálhatták az objektumot.
A felfedezés még nagyobb fontosságot nyert, amikor a Cassini víz alapú jégre utaló bizonyítékot mutatott ki a kitörésekben. Az általunk ismert élet kialakulásához víz szükségeltetik, így az élet utáni tudományos kutatás hirtelen eme apró, fényes holdra is kiterjedt.
A Szaturnusz gyűrűi is a Cassini néhány izgalmas felfedezésének forrásai közé tartoznak. Missziójának meghosszabbítása lehetővé tette, hogy megfigyelje a dinamikus gyűrűrendszer változásait, propellerszerű formációkat észleljen, és egy új hold lehetséges születésének is szemtanúja legyen. A gyűrűkben lévő függőleges struktúrákat is elsőként kapta lencsevégre. 2010-ben és 2011-ben szemügyre vette a hatalmas északi vihart, ennek folyamán a bármely planétánál eddig megfigyelt legnagyobb hőmérséklet-növekedést rögzítette, továbbá óriási, hurrikánszerű viharok tombolását követte nyomon a Szaturnusz pólusainál. Ezenkívül megoldotta a Japetusz hold furcsa kétarcúságának 300 éves rejtélyét is. A tizedik évfordulóra a kutatócsapat is kiválasztotta legkedvesebb felvételeit. Míg a missziót eredetileg csak négy évre hagyták jóvá, a mérnökök és kutatók reménykedtek benne, hogy jóval túléli majd ezt az időszakot, így szívósra tervezték.
A NASA szerint a küldetés figyelemre méltóan problémamentesnek bizonyult, és jövője alapvetően attól függ, mennyi üzemanyag marad tartályaiban. A küldetés hosszát tekintve sokat köszönhet a navigációért és működtetésért felelős csapat hatékonyságának és hozzáértésének. A szakemberek ugyanis a röppályák optimalizálásával üzemanyagot spórolnak, és az évek során e
Forrás: Hirado.hu
