Közösségi finanszírozással készült a Krez Film gyártásában Novák Erik filmje, a Fekete leves – jó példa arra, hogy így is lehet itthon filmet készíteni.
Hogyan kerültél a projektbe? Barátság vagy a munka hozott össze Erikkel?
Mindkettő. Munkakapcsolatként indult, több projekten dolgoztunk és dolgozunk most is együtt. Erikről teljesen jogtalanul feledkezett meg a filmipar. Az utóbbi években nem kapott állami támogatást, más megoldást keresett, így találtuk meg egymást.
Honnan ered a független filmezés iránti rajongásod?
Magyarországon születtem, de az Egyesült Államokban nőttem fel, több mint 20 évet éltem ott. Nagyon sok bugyuta filmet csinálnak Amerikában, de tagadhatatlan hogy évről évre ott írják a legjobb forgatókönyveket, ott dolgoznak a világ legjobb színészei, és onnan jönnek a legsikeresebb filmek – és ez mind állami finanszírozás nélkül.
Erik filmje közösségi finanszírozással készült, a projekt gyártópartnere pedig a Raindance Budapest volt, aminek ha jól tudom, te vagy az itthoni vezetője. Mit jelent ez pontosan?
Négy-öt éve indítottam el Magyarországon a Raindance Budapestet azzal a céllal, hogy felhívjam rá a figyelmet, itthon is lehet független filmeket csinálni. Úgy láttam, ez a szemléletmód teljesen hiányzik a magyarokból. A filmezésnek van egy komoly üzleti oldala is, ami főleg Kelet-Európában teljesen elfelejtődött. Ennek persze vannak nyilvánvaló okai, mint például a kis piac, de érdemes lenne inkább nemzetközi színtereken gondolkodni, és szem előtt tartani azt, hogy a mozi nem kizárólag az önmegvalósításról szól. Világszerte rengeteg film készül közösségi finanszírozással, ez a modell is Amerikában indult, az IFC (Independent Film Channel) is gyártott így filmeket egy ideig. A résztvevők minden gázsi nélkül vagy minimum gázsiért dolgoznak egy adott produkció létrehozásában, cserébe viszont kapnak a profitból.
Mit volt a legnehezebb megszervezni?
Azt, hogy mikor forgatunk. Júniusból lett július, abból szeptember majd október. Amikor az egyik színész ráért, akkor a másik nem. Végül október közepén, nagyon szép időben forgattuk le a filmet, mindössze 11 nap alatt.
Hogyan oszlik majd el a film bevétele?
Mivel a forgatás alatt pont annyi pénzünk volt, hogy a létszükségletnek számító dolgokat ki tudjuk fizetni, mindenkivel abban állapodtunk meg, hogy ha befut a projekt, akkor osztozunk rajta. Volt egy táblázatunk, amiben százalékosan leosztottuk, hogy ki mennyit kap majd, ezután mindenkivel leszerződtünk.
Egy ilyen projekt esetében hova fut be a pénz?
Van erre egy a nemzetközi filmiparban, főleg a független filmgyártásban igen bevált módszer. A neve Collection Account Management Agency – egy cég, olyasmi, mint az Artisjus, csak filmforgalmazási bevételekre specializálódik. A produkció szerződést köt egy ilyen céggel, hogy a pénz hozzájuk folyik majd be, és ők lesznek a felelősek a szétosztásáért. Két ilyen nemzetközi cégnek Budapesten is van székhelye, az egyikkel sikerült is megállapodnunk.
Mennyire volt érezhető a forgatások hangulatán, hogy ez egy sokkal szabadabb projekt?
A stáb fele már dolgozott Erikkel, barátságból jöttek el segíteni, így mondhatni, örömfilmezés volt. A többiek feltörekvő ambícióik miatt voltak ott, ők is nagyon lelkesek voltak. És mivel 11 napot forgattunk és nem negyvenet, ezért azt hiszem ez mindenki számára bírható mennyiség és jó élmény volt. Sokat röhögtünk.
Heten voltatok producerek a filmben. Elmondanád, kinek mi volt a feladata?
Egy ilyen projekt esetében sokkal több segítségre van szükség, mint egy államilag finanszírozott filmnél, így az átlagnál talán kicsit többen voltunk producerek. De ha mondjuk megnézel egy amerikai filmet, ott is van ennyi. A két fő producer Darvas Csanád és én voltam, koproducerek Csutak Tamás és Nagy Lajos, ők a filmes pénzügyi tanácsadó és könyvelő céget vezették, illetve segítettek megszerezni azt a minimális pénzt (kétmillió forintot), ami nélkül nem jöhetett volna létre a produkció. Az executive producerek – Kutyik Gábor és Deák Péter – cégei biztosították a technikát.
Mennyit változott a film az első elképzeléseitekhez képest?
A low budget filmgyártás első szabálya, hogy kevés helyszíned legyen. Kezdetben mi is így indultunk, az ötlet az volt, hogy forgatunk egy jópofa filmet egyetlen helyszínen, kevés szereplővel. Ebből a végén több mint 10 helyszín lett, és egyre többen szálltak be a projektbe. Ahogy egyre komolyabb technikával forgattunk, úgy már az utómunkához is külön céget kellett szerződtetni, így került a képbe Csillag Mano, aki szintén executive producere a filmnek, és aki már korábban is dolgozott Erikkel – együtt vágták a Zuhanórepülést.
Volt olyan pillanat, amikor féltetek, hogy elbukik a projekt?
Két héttel a forgatás előtt még egy fillérünk nem volt, de már minden le volt szervezve. Ez volt talán a legmeredekebb helyzet. Mindent kiskapukon keresztül oldottunk meg, amihez nagy szerencse is kellett. Például, a rablás jelenetet teljesen illegálisan forgattuk, a Korda Stúdió mögött. Én évekig ott dolgoztam, ezért ismertem a terepet. Vasárnap délután forgattunk szép időben, ezért sok volt a turista és kiránduló. Ez kicsit megnehezítette a dolgunkat, ennek ellenére végül minden jól sült el. A helyszín még azért is volt érdekes, mert aznap, ott döntöttük el, hogy egész biztosan színes lesz a film.
A film forgatókönyv nélkül készült, a szereplők pedig minden dialógot improvizáltak. Sokan mondanák erre, hogy kockázatos vállalkozás, hacsak nincs meg az a biztos szereplőgárda, akikben a rendező megbízik. A Fekete leves esetében ez hogy működött?
Eriket és engem is nagyon zavar a magyar filmekben, hogy mesterkéltek a jelenetek és dialógusok. Egyszerűen nem úgy beszélnek egymással az emberek, mint az utcán. Ennek az oka persze a nagyon erős színházi kultúra, de ez nem tesz jót a filmnek. Az improvizációval pont ezt a mesterkéltséget iktattuk ki a filmből. Erik emellett pontosan tudta, hogy kikkel akar dolgozni, a nem hivatásos színészeket is zseniálisan választotta ki. Persze sokat játszottunk a szereposztással, főleg a főgonosszal kapcsolatban. Végül Vágvölgyire (Vágvölgyi B. András - a szerk.) esett a választás, de ez is az utolsó pillanatban dőlt el.
Kin gondolkodtatok még?
Kormos Mihály és még Máté Gábor jött még szóba, végül András mellett döntöttünk, aki zseniálisan játszott.
Hogy működtek a felvételek forgatókönyv nélkül? Sokat próbáltatok előtte, vagy a helyszínen jártátok le az adott jelenetet?
Azon, hogy hol és minek kell történnie, hónapokat dolgoztunk együtt, így mindenkinek a fejében volt a struktúra. Emellett négy oldalban pontosan le volt írva a sztori, és az is, hogy melyik jelenet hol kezdődik, és hol ér véget. A többi a színészekre volt bízva.
Átlagban hányszor vettetek fel egy jelenetet?
Körülbelül háromszor. A leggyakoribb probléma az volt, hogy a jelenet egyszerűen túl hosszúra sikerült, és újra kellett venni. Erik ezért is akart szerepelni a filmben, hogy belülről tudja összefogni és irányítani a szereplőit.
A kórház jelenetet hogy forgattátok? Oda már egy fokkal nehezebb lehetett a bejutás.
Nagyon kreatív megoldást találtunk – egyik partnerünk, a ZLS másik produkciója forgott ott négy napig. Amikor ők nappal végeztek, mi bementünk éjszakára. A kamerák le sem álltak, ők lepakoltak, mi bejöttünk.
Jelenleg min dolgozol?
A Raindance Budapest szerelem projekt, non-profit szervezetként működik. Szerencsére vannak más munkáim, mindent csinálok, ami film. Websorozatot fejlesztünk, van amikor külföldi produkcióknak a magyarországi gyártásában dolgozom, reklámfilmeket gyártunk, emellett a Balassi Intézetnek is sokat dolgozom, és nemrég rendeztem egy dokumentumfilmet is.
Ez mi volt?
A film Hungarian Kerítés címmel készült el idén, a tavalyi Smithsonian Folklife Fesztiválon Washington D.C.-ben forgattuk, ahol Magyarország volt a díszvendég. Táncegyüttesekkel, énekesekkel, kézművesekkel, zenészekkel voltam két héten át, a film róluk szól.
Mit gondolsz a magyar film helyzetéről? A független filmezésé a jövő?
Független filmezésből itthon nem lehet olyan fizetéseket biztosítani, mint egy államilag támogatott produkcióban. Sajnos a piac soha nem lesz akkora, hogy ki tudja termelni azt az összeget. Nemzetközi színtéren viszont úgy gondolom, hogy ez egy teljesen működőképes szisztéma. Van benne rizikó, de akkor is megéri csinálni. Azzal pedig, hogy sikerült a Fekete levest ilyen módon létrehoznunk és piacra vinnünk, úgy gondolom beírtuk magunkat a magyar film történelmébe.
