Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Lázármok

Lázármok

Judák Bence a szerző friss bejegyzései 2014. 07. 21.
A lengyelek Kolorádó-fesztje idén is üt
2019-04-16 22:00:49

Ár-érték arányban talán nincs is jobb lehetőség a régióban a lengyel OFF fesztnél, ahol idén is találkozik

Csókok lefekvés előttre
2016-09-21 13:32:24

Idén már másodszorra jelentkezik nagyobb lélegzetvételű lemezzel a Junior Boys, a kanadaiaknak pedig még mindig

Egy percre elvesztettem magam
2016-09-16 12:25:02

Nem láttuk sem Kings of Leont, sem a Major Lazert, de nagyon jól éreztük magunkat a 2016-os berlini Lollapalooza

Emberies ösztönök
2016-09-07 09:33:51

Novemberi koncertje előtt pont jókor jött a Glass Animals új stúdiólemeze, amin a fiúk megmutatják, hogy

további bejegyzések a szerzőtől »

A White Stripes egykori fejese szép csendben elkészítette második önálló kiadványát, amellyel határozott lépést tesz egy szebb jövő felé.

Azok, akiknek a 00-ás években még a szívverése is a Seven Nation Army ritmusára vert, nyilván kaptak némi vigaszt a White Stripes feloszlása után, mikor is megjelent a duó tevékenységéből amúgy is oroszlánrészt vállaló Jack White első szólóalbuma: a 2012-es Blunderbuss az énekes-gitáros addigi talán legnagyobb kereskedelmi sikerét hozta el (első volt a brit és az amerikai nagylemezlistán is) és szerencsére a kritika is kesztyűs kézzel bánt vele (bár mi még mindig kitartunk amellett, hogy egy kicsit uncsibb, mint kéne), így pedig újabb jó pár évre garantálódott az ügyeletes középkorba hajló rockisten szerepe a világban. White talán kicsit bele is kényelmesedett a pozícióba, az utóbbi időben ugyanis ritkábban lehetett hallani saját zenés projektjeiről, mint arról, hogy folytatta a Nashville-i Third Man Records nevű kiadójának anyagi és értelmi korlátokat semmibe vevő, bohókás vállalkozásait (a friss JW-munkán például rejtett barázda is van a bakeliten, és még valami hologram is megjelenik a lejátszása közben), legutóbb pedig azon hökkent meg a világ, hogy kb. egy színpadtechnikus szintjére alacsonyította le a kissé mindig s(z)ótlan Meg White közreműködését egykori anyaprodukciójukban, és bár a művészúr idővel finomított a kijelentésen, ezzel csak erősödött a sejtés, hogy a csapat és a fakóarcú muzsikus kreatív értelemben egy és ugyanaz.



Ezt pedig még inkább elhisszük a friss Lazaretto megjelenésével, az anyag ugyanis a Blunderbuss régiségkedvelő modorával szemben egy kalandosabb és belevalóbb próbálkozás lett, ami nem csak az előző kiadvány után fanyalgók igényeit elégítheti ki, hanem azokét is, akik színvonalbeli növekedést reméltek két évvel ezelőtthöz képest. White második lemezén valahogy jobban összeérnek a szálak, hogy egy izgalmas, helyenként vad és kísérletező gombolyaggá gyűljenek össze, amely a hagyományőrzés mellett a nyughatatlan ösztönösségnek is teret enged: a Just One Drink ósdi krimóhangulata például hatásos kontrasztban van az instrumentális, megkönnyebbítően kaparó és kilengő High Ball Stepperrel klasszságával; White felfokozott szenvedélyessége pedig jól ellensúlyozza az énekes kora miatt valószínűleg mostanra már állandósult komplex és telt klasszik-blues vonalat - ami természetesen bántó távolságban van a védjegyévé vált, egyszerűségében ható gitárrocktól, ám ami nélkül valószínűleg sosem jutott volna át a már-már ostobára kalibrált amerikai hallgatóság rostáján. Múltja ellenére pedig eleve egyáltalán nem biztos, hogy a szólóalbumait a Stripes-munkákkal kellene összemérni, egyrészt azért, mert az új Paul McCartney lemezt sem hasonlítgatta senki a Revolverhez, másrészt meg azért, mert ha White így folytatja, még az is előfordulhat, hogy egyszer majd nagyon örülni fogunk annak, hogy nem hagyta abba a zenélést a duó után. Most azonban még csak mérsékelt a boldogság, hiszen az aktuális korong még így sem tökéletes, viszont cserébe alig emlékeztet arra a negatív vízióra, amit még a debüt alapján vetítettünk a jövőbe.

78%

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Amerika Zene Rock Jack White White Stripes Lemezáru

Ajánlott bejegyzések:

  • Januárban ismét Tribute Maraton! Januárban ismét Tribute Maraton!
  • A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg
  • TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át
  • Orgonák éjszakája Orgonák éjszakája
  • Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr947935980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard