Az Európai Déli Obszervatórium chilei teleszkópja fiatal csillagokat fotózott izzó gázfelhők és porsávok háttere előtt.
A csillaghalmaz az NGC 3293, amely tízmillió éve maga is pusztán gáz- és porfelhő lehetett, ám ahogy a csillagok elkezdték formálni, a ma ismert fényes csillagcsoporttá alakult. Az ehhez hasonló égi laboratóriumok lehetővé teszik, hogy a kutatók szemügyre vegyék a csillagok fejlődésének folyamatát.
A látványos NGC 3293 mintegy 8000 fényévre található a Földtől a Hajógerinc konstellációban. Nicolas-Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel először 1751-ben a mai Dél-Afrika területéről egy apró teleszkóppal. A halmaz az egyik legfényesebb a déli égbolton, és tiszta éjszakákon puszta szemmel is kiszúrható.
Az NGC 3293-hoz hasonló halmazok olyan csillagokat ölelnek fel, amelyek ugyanakkor, a Földtől ugyanolyan távolságban, és ugyanazon gáz-, illetve porfelhőből alakultak ki, így azonos kémiai összetételt mutatnak. Ennek folyományaként az ilyen halmazok ideális tárgyai a csillagevolúció tanulmányozásának.
A képen látható legtöbb csillag fiatal, és maga a halmaz is alig 10 millió éves. Az ilyen ragyogó, fiatal kék csillagok bősége megszokott látvány az NGC 3293-hoz hasonló nyílthalmazokban. Eme csoportosulások óriás molekulafelhőkben születnek meg, csillagaikat kölcsönös gravitációs vonzásuk tartja egyben. Ezek az erők azonban nem elegendőek ahhoz, hogy egy halmazt összetartsanak, ha más halmazokkal és gázfelhőkkel kerülnek közelebbi kapcsolatba, amikor is csillagok válhatnak ki belőlük. Ezért a nyílthalmazok csak néhány százmillió évig maradnak fenn, ellentétben nagyobb rokonaikkal, a gömbhalmazokkal, amelyek több milliárd évig is megmaradnak, és jóval több csillagot foglalnak magukban.
Bár néhány bizonyíték azt sugallja, hogy még zajlik némi csillagkeletkezés az NGC 3293-ban, úgy hiszik, a halmazt alkotó mintegy ötven csillag nagy része – ha nem mindegyik – egyszerre keletkezett. Annak ellenére azonban, hogy az objektumok kora megegyezik, megjelenésük nem azonos. Némelyikük idősebbnek tűnik, így a csillagászoknak esélyt nyújt annak feltérképezésére, hogyan és miért fejlődnek eltérő ütemben eme objektumok.
A halmaz jobb alsó részén látható narancsszínű csillag például az egyik legfényesebb lehetett a csoport születésekor. Ám az óriási képződmény nagyon hamar kiégett, vörös óriássá vált, míg a halmaz többi objektuma még mindig életének hajnalán jár.
A felvételt a chilei La Silla Obszervatórium MPG/ESO 2,2 méteres teleszkópjának nagy látószögű képalkotó berendezése készítette.
Forrás: Hirado.hu
