A nyomok újabb bizonyítékot nyújtanak egy vitatott elméletre is, miszerint a félelmetes csúcsragadozók csoportokban vadászhattak.
Richard McCrea, a vizsgálat társszerzője szerint az állatok azért állhattak össze, hogy növeljék esélyeiket a zsákmány elfogására és életben maradjanak. A paleontológusok régóta vitáznak azon, hogy a Tyrannosaurus rex és rokonai – mint az Albertosaurus – magányosan vagy csoportokban vadásztak-e.Míg a legtöbb szakember a magányos vadászok képe felé hajlik, számos Albertosaurus-leletet találtak egyetlen csontbreccsában a kanadai Dry Island Buffalo Jump Provincial Parkban, ami azt sugallta, hogy a tyrannosaurusok csoportkedvelők voltak. A csontkészletek egymás melletti elhelyezkedése azonban nem egyértelmű bizonyíték a "falkában" vadászatra, mivel a csontok az elhullás után is elmozdulhattak.
Ezenkívül egyéb körülmények is előidézhetik, hogy megkövesedett csontvázak halmozódjanak fel egyetlen lelőhelyen. Például, számos ragadozó sétált bele olyan klasszikus csapdákba, mint a Los Angeles-i La Brea kátránytavak, de valószínűleg nem együttesen vadászott.
2011-ben egy helyi lakos két tyrannosaurusnyomot talált Brit Columbiában, a Sziklás-hegység lábánál, majd beszámolt a kutatóknak a felfedezésről. A csapat végül egy 60 méter hosszú, 4 méter széles lelőhelyet tárt fel, amelyet többféle dinoszaurusz – úgymint tyrannosaurusok, más kisebb theropodák és kacsacsőrű hadrosaurusok - nyomai töltöttek ki. Ezek a dinoszauruszok valószínűleg egy áradó folyóból származó iszapos üledékbe gyalogoltak bele, így jöhetett létre a nyomokat megőrző lelet mintegy 70 millió éve. Fennmaradásukat vulkáni hamu vaskos rétege segítette elő.
Összességében a csapat hét nyomot talált, amelyet három tyrannosaurus hagyott hátra. Bár nem tudták azonosítani a fajokat, az időszak és a régió alapján valószínűsítik, hogy Albertosaurus, Gorgosaurus vagy Daspletosaurus hagyta őket hátra.
Míg más itt talált nyomok véletlenszerű irányokba mutatnak, a tyrannosaurus lábnyomok párhuzamosan futnak egymás mellett. Ezenkívül az állatok körülbelül ugyanolyan mélységű nyomokat hagytak hátra a nedves üledékben, ami azt sugallja, hogy egyidejűleg haladtak át a területen. (Amint azt iszap száradni kezd, a lábnyomok mélysége sekélyebbé válik.)
A nyomok arra utalnak, hogy a tyrannosaurusok talán csoportokban vadásztak a nagy testű zsákmányokra, ahogy ma a farkasok teszik. Egyetlen farkas például nem tudna leteríteni egy jávorszarvast, de egy falka már igen – mondja a kutató. Hasonlóképpen, a csoportba verődés megmagyarázhatja, a tyrannosaurusok hogyan végezhettek a velük majdnem megegyező méretű hadrosaurusokkal szörnyű sebek nélkül.
Mindez nem vonja azt maga után, hogy a tyrannosaurusok barátságosan viselkedtek egymással. Sőt, más fosszíliák felfedik, szerették egymást fejen harapni. McCrea szerint ugyanakkor összeállhattak a vadászathoz, így növelték túlélési esélyeiket.
Az új felfedezés arról is tanúskodik, milyen nehéz volt eme vadászok élete. Egyikük bal lábából jó néhány csont hiányzik, ami összhangban van a más tyrannosaurusleleteken megfigyelt sérülésekkel.
Az eredményeket a PLoS One folyóiratban taglalták.
Forrás: Hirado.hu
