A múlt századi fényképészet egyik legnagyobb alakja hetven éven át nyűgözte le a világot egyedülálló látásmódjával, híressé vált fotóival. Henri Cartier-Bresson 2004. augusztus 2-án hunyt el.
1931-ben kezdett fényképezni egy Leica fényképezőgéppel. 1934-1935-ben egy mexikói néprajzi expedíció fotósa volt. Ugyanebben az évben New Yorkba költözött, itt állandó szerződése nem volt, ebben az időben Paul Stranddel együtt a filmezés technikáját tanulmányozta.
1936–1939 között Jean Renoir francia filmrendező asszisztense volt, dolgozott a La Vie est a Nous és a La Régle du Jeu forgatásán. 1937-ben Herbert Kleinnel dokumentumfilmet készített a spanyol köztársasági hadsereg kórházairól.
A második világháború kezdetén a hadsereg tudósítószázadának fényképésze lett. 1940-1943 között egy hadifogolytáborban raboskodott, de sikerült megszöknie. Az Egyesült Államokban halottnak hitték és a háború befejezésekor emlékkiállítást rendeztek a tiszteletére a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.
1943-ban festőművészek portréi készítésével kereste meg a kenyerét, és ő maga is visszatért a képzőművészethez: gouache-képeket csinált. A háború utolsó évében végigfényképezte Franciaország és Párizs felszabadítását. A háború után Párizsban élt szabadúszó fotográfusként.
1947-ben a Magnum fotóügynökség egyik alapító tagja volt Robert Capa, David Seymour és George Rodger társaságában. Korábbi interjúkban a Magnum fotós Ian Berry is mesélt Cartier-Bressonról.
Több alkalommal is kitüntették az Award of the Overseas Press Club of America díjával (1948, 1954, 1960, 1964). Az 1950-es évektől több nagyszabású fotós körutat tett, végigjárta Indiát, Burmát, Pakisztánt, Indonéziát (1948–50), majd körbeutazza a Szovjetuniót (1954), Kínát (1959), Kubát, Mexikót, Kanadát (1960).
Az 1960-as években dokumentumfilmeket készített brit és német televíziók számára. 1974-től festészettel és rajzzal foglalkozott, a fényképészet háttérbe szorult. Bár ezek az alkotások olyan nagy múzeumok gyűjteményébe kerültek be, mint a londoni Royal College of Art, a firenzei Palazzo Medici és a minneapolisi Institut of Art, a lehetőséget elsősorban a fotóművészetben elért sikereinek köszönhette és nem a festészeti tehetségének.
Első önálló fotós kiállítását 1932-ben rendezte a New York-i Julien Levy Galériában, a hatalmas siker hatására fotográfiáit a világ legjelentősebb múzeumai és galériái mutatták be.
2000-ben feleségével, a szintén fotós Martine Franckkal és lányával, Párizsban létrehozta az Henri Cartier-Bresson Alapítványt, ahol az ő alkotásain kívül más fotóművészek, filmesek, építészek és grafikusok munkáit is bemutatják.
2004. augusztus 2-án, 10 éve hunyt el Montjustin városában, Franciaországban.
Forrás: Wikipedia
