Az ókori egyiptomiak több mint hatezer éve, a feltételezettnél másfél évezreddel korábban kezdték mumifikálni halottaikat, hogy megóvják földi maradványaikat a túlvilági létre.

„Meglepődtünk, hogy a törzsi közösségekben élő egyiptomiak ezer évvel az írásbeliség megjelenése előtt már birtokában voltak annak a tudásnak, amely a későbbi mumifikálási eljárás alapját képezte" - hangsúlyozta Jana Jones, a Macquarie Egyetem egyiptológusa, hozzátéve, hogy a ritka és drága alapanyagok messzi földről érkeztek, a fenyőgyanta például a mai Törökország délkeleti részéről származott.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint a neolitikumban, valamint a predinasztikus korban (Kr.e. 4500 és 3100 között) a holttestek tartósítása természetes úton történt, köszönhetően Egyiptom forró és száraz éghajlatának. A gyantákat az Óbirodalomban kezdték alkalmazni mumifikálásra, de csak a Középső Birodalom idején, Kr.e. 2000-1600 között vált általánosan elterjedté az eljárás.

A Yorki és az Oxfordi Egyetem, valamint az ausztrál Macquarie Egyetem tudósai most olyan textíliákat vizsgáltak, amelyek a legkorábbi ismert, Kr.e. 4500 és 3350 közötti egyiptomi temetkezésekből származnak. Elemzéseik fenyőgyanta, kátrány, növényi olajok, állati eredetű zsiradékok, viasz nyomait mutatták ki, vagyis ugyanazokat a szerves és szervetlen anyagokat, amelyeket évezredekkel később, az egyiptomi birodalom fénykorában alkalmaztak a balzsamozók.

A mumifikálás során az ókori egyiptomiak eltávolították a halottak belső szerveit, kiszárították a lágy szöveteket, majd antibakteriális hatású balzsamokat alkalmaztak a test tartósítására.

A kutatások eredményeit összefoglaló tanulmány a PLoS ONE nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratban látott napvilágot.