A Protomartyr és a Total Control úgy csűri-csavarja a klasszikus poszt-punk összetevőket, hogy friss lemezeiken az eredetiség hiánya tűnik fel a legkevésbé.

Protomartyr - Under Color Of Official Right
(Hardly Art, 2014)

A PiL és Swans reunió, valamint a CP 1919 pulzár fürge inflálódása mellett idén két olyan zenekar is jelzi a poszt-punk sokadvirágzását, aminek tagjai valószínűleg kisbabakorúak lehettek a műfaj születésekor. Persze lehet, hogy pont a csillagok segítettek a Protomartyr és a Total Control legénységének abban, hogy mindketten kb. egyforma ütemben érjenek el a stílus újkori fellángolásának egy-egy magaslatára, azonban ezen kívül majdhogynem semmi közös nincs a két zenekarban. A Protomartyr-istálló például Detroitból származik, hozzáállása viszont maximum annyiban azonosul az egykori motor city őspunk hagyományaival, hogy a négyes is torzított gitárokat használ; viszont helyileg inkább az ideges, nyers New Yorkot vagy a brit anyaföldet idézi fel az anyag, Wire-féle szaggatottsággal és az Interpol urbánus szorongásaival. A csapatnak jött már ki egy
lemeze korábban (a 2012-es No Passion All Technique), amihez képest az idei Under Color Of Official Right sok újat nem hoz, de ez nem baj. A csücskök azért lekerekedtek, így kevesebb a csapongó, görcsös roham és több a melódia, bár az összkép egyensúlya nincs teljesen a helyén: az első etap épkézláb, formás dalai kissé becsapósak, mivel minél beljebb haladunk, annál erőteljesebben hajlik át az egész egy olyan zenés spoken word előadásba, ami miatt az első Leonard Cohen-lemez kergeti őrületbe az embert. Persze ha nem vesszük halálosan komolyan a dolgot, könnyen elszórakozhatunk az munkával, amin egy karakteres formáció, valamint számos erős pillanat is kitapintható, és amúgy sem árt felkészülni, nehogy véletlen erre járjon az együttes, hogy megmutassa, milyen pompás tud lenni élőben.

Total Control - Typical System
(Iron Lung, 2014)

A fent vitatott produkciótól a Total Control csapata nem csak stílusban különbözik, hanem összetételben is: a fényképeken rendszerint 4-6 fővel pózoló banda ugyanis Melbourne-ből származik, mégsem emlékeztet semmi olyanra, ami alapján egyből Ausztrália ugrana be az embernek - sőt, itt is a brit óceáni éghajlat illata érződik leginkább. A Protomartyrral ellentétben azonban egy erősen kétarcú jelenségről beszélhetünk. Az idei Typical System leginkább a motorik- és pszichedelia-vezérelte krautrock, valamint a Fall szedett-vedett, bömbölő tivornyahangulata között lépeget, ami elég teret enged neki, hogy egy hatperces New Order-sztenderdtől egy-egy kísértetiesen dallamos slágerig mindent képes legyen elbírni. Erre a tűrőképességre szükség is van, hiszen a tagokba jelentős kísérletező kedv szorult, ami, az énekes bamba, barlangszerű énektémáival kiegészülve, egyrészt csak tovább sötétíti a hangulatot, másrészt elég indítékot nyújt arra, hogy a két évvel ezelőtti Toy-koronggal vonjuk egyértelmű párhuzamba a TC-anyagot. Persze különbségek is adódnak bőven, itt ugyanis talán jobban kordában vannak tartva az indulatok, és a drogos víziók is a háttérben maradnak, viszont még így is jut elég sütnivaló arra, hogy egy érdekfeszítő és hálás albummal találjuk szembe magunkat, amely úgy mutatja egy friss arcát a Cut Copy és a kenguruk országának, hogy semmi köze a napsütötte jókedvhez.