A 435 millió évvel ezelőtt a tengerekben élt ragadozót a Thylacocephala-csoporthoz, a többségükben a jura időszakban élt garnélafélékhez sorolják.
A fosszíliát Wisconsin államban tárták fel a Yale Egyetem és a müncheni Lajos-Miksa Egyetem kutatói, a leletről a BMC Evolutionary Biology szabad hozzáférésű folyóiratban számoltak be. A lelőhelyről, a Wisconsin állambeli Brandon Bridge geológiai formációról a rák a Thylacares brandonensis nevet kapta - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.A tudósok a leletet a Thylacocephala-csoporthoz, a többségükben a jura időszakban élt garnélafélékhez sorolják, amelyekre úgynevezett facettaszem (egyszerű szemekből összetevődő mozaikszem), valamint végtagok sokasága jellemző.
A Thylacares brandonensis, amely a Thylacocephala csoport legidősebb ismert tagja, 435 millió éve, a szilur időszakban élt. Testfelépítése és végtagjai a jelenkori világtalan gályarákokra (Remipedia) hasonlítanak, amelyek sós vizű barlangokat népesítenek be. Alig 4-7 centiméteres lehetett, ám apró mérete ellenére ragadozó volt, erről tanúskodik a 3 pár "tüskés" végtag, amelyekkel megragadta áldozatát, mielőtt elfogyasztotta volna.
"Nagy valószínűséggel ragadozó volt, a zsákmányt elülső, 'karomszerű' végtagjaival ragadta meg, majd felaprította a szájszerv melletti úgynevezett állkapcsi lábak segítségével" - magyarázta Carolin Haug, a müncheni Lajos-Miksa egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője. Mint rámutatott, a Thylacocephala-csoport e korai képviselőjének sokkal kevésbé volt "extrém" a külleme, mint a későbbi, jura időszakbeli ősrákoknak, amelyek testméretükhöz képes óriási, "dülledt" szemekkel és különösen hosszú elülső, karomszerű végtagokkal rendelkeztek.
Forrás: MTI
