Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Ági pillanata - tizenkettedik rész

Ági pillanata - tizenkettedik rész

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2014. 09. 03.
Teljes a B My Lake 2025 programja: 70+ DJ, divatshow és díjnyertes filmek a Velencei-tónál
2025-07-10 10:23:28

A 2025-ös B My Lake fesztivál minden eddiginél színesebb programkínálattal tér vissza július 24. és 26.

„A zene mindenkié” – Rost Andrea zenei zarándoklata
2025-07-08 12:02:05

Mi történik, amikor egy világhírű operaénekesnő a koncerttermek helyett ott énekel, ahol a zene valóban

Baby Queen - Solére himnusza az újrakezdéshez
2025-07-07 16:00:00

Solére friss szerzemény egyszerre kacér és mélyen személyes, és olyan erőt sugároz, ami a legnehezebb

Tűvel írt történetek – Elismerések a legszebb magyar hímzéseknek
2025-07-07 10:54:24

Rekordszámú alkotással zajlott le a 2025-ös Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat. A legszebb kézimunkák

további bejegyzések a szerzőtől »

Találkozni fogunk! Kiverekedtem magam a lakásból, hazaszaladtam, otthon bevágtam magam a fejtámlás fotelba, de még mindig nagyon fáztam.

Be kellett takaróznom három nagy pokróccal, közben villant belém, elfelejtettem bevenni az esti gyógyszereim, azért fázom, magamba döntöttem két tenyérnyi bogyót, az esti adagom, többségük nem is gyógyszer, ásvány, halálfélelem elleni csacsacsa. Visszasüllyedtem a vénkori fotelba. Magamba. Ágiról álmodni. Újra veled lenni.

Átgondolni jövő napokat.

Akkor párolgott fel, amint ott guggolok az imént, a képed. Ismeretlen, törődött arcú nő néz rám, remegő pillákkal. Zavartan, kedvesen, szomorúan, jóindulatúan.

Ismerős, az biztos. Egy távoli ismerős. Sok embert ismerek. Ez nem az én Kara Galla Ágim. Sose volt az enyém. Ez egy másik ember.

Vagyis: én nem vagyok. Akkor én sem vagyok.

Micsoda hülyeség, dehogynem vagyok, itt vagyok. Fázom. Vegyük előlről, mi történt ma este. Akkor aztán elszorult a szívem. Lehetne mondani másképp is, ne legyen ennyire ciki, de nem mondom. Ha egyszer elszorult. Levegőt nem kaptam! Hozzátartozik a történetünk végéhez.

Üres a szemed.

Oly esetben, mint a miénk, annak a jele ez, hogy én vagyok az üres. Azért látom a te szemedet üresnek. De szó se lehet róla, hogy én azért volnék üres, mivel te nem töltötted ki az életem. Kitöltötted. Én is a tiédet - amíg le nem léptem.

A lelki üdvösségem féltve le nem léptem!

Árulás.

Megmentettem-e lelkem üdvösségét?

Semmire se vittem: se családom, se barátom, se nagy életművem. Várom, hogy kúszhassak be a föld alá mielőbb, semmivé rohadni.

Előbb kellett volna.

Még aznap éjjel, amint a szorongástól meg tudtam mozdulni, megszereztem az összes telefonszámodat és az email címed, meg a többi címed, összes lehetséges elérhetőséged, még hajnal előtt nekiálltam leveleket írni, telefonálni - de nem vetted fel. Érthetőnek vettem, méltóságérzeted megnyilatkozásának, és szerettelek érte, azért, amiért nem akartál tüstént, aznap még telefonon is beszélni velem, meg hát különben is szerettelek, szeretlek, ez karakterjegyem, a csapásom. Abban reménykedtem, te is túl fel vagy most zaklatva. Annyira örülsz, hogy azt érzed, most már talán túl-örülöd magad, és azt nem szabad, gondolod, tartsuk be a határokat, küszködöl magaddal, te is azon dolgozol, hogy túlkapaszkodjál összes rosszkedveden, a betegségeiden, most tudod, mi jön; várod a levelem, minden írásom, egész életművem, ha nem is veszed fel a telefont, igenis ellenállsz, de azért két párnát vetve a hátad mögé, pukkadozva nevetsz a bezúduló esemeseimen, beviszed őket a paplan alá, kivilágítva nézd, tanulmányozd, hogy még mindig olyan hülye vagyok-e, mint régen, igen, olyan hülye vagyok, még mindig neked írok, a szavaim mögötti gondolatok a lábad közé nyílnak, ne hazudj már ekkorát, de így van, így volt, így lesz és ezt te mindig tudtad, habár nem mondtam senkinek, mert erről nem kehet beszélni, de mondtad, minden nődnek ezt mondtad, nekem nem volt más nőm, de volt, de azok nem voltak a nőim, hanem akkor mik voltak, a szerelmeim voltak, és én mi vagyok? Csak elképzelés. Igen?

És akkor megcsókolsz.

Még mi nem is csókolóztunk, hát arra nem volt időnk, nem volt érkezésünk, fiatalabbak voltunk, könyörtelenebbek, türelmetlenebbek, boldogtalanabbak.

Ahhoz kell csak erő, boldogtalannak lenni!

Millió halaszthatatlan teendőnk előjátékaként akkoriban úgy csókoltuk meg egymást, mint gyerekek rántják föl a nagyajtó kilincsét, mikor végre bemehetnek a Karácsonyfa-szobába, vagyis ők bemennek, most már berontanak, ez tovább bírhatatlan, be kell menni, ott van a jóisten. Ami épp úgy is volt. Azt hittük. Mára fölocsúdtunk, fáradt hússá lettünk, nem-halhatatlan lélekké, eléggé szerényekké és tudatlanokká ahhoz, hogy kérdezősködve csókoljuk meg egymást, módszeresen faggatva ki a másikat, hosszan, a nagy csöndben.

Akkor nyugodtam meg.

Szájad kíméletlenül kérdezősködő módjától kívántalak meg, kérdéseidnek a szó legszemérmetlenebb értelmében lustának tetsző, mégis megvesztegethetetlenül igaz tempójától, a máig kérlelhetetlen ritmusérzékedtől, újra fölismertelek, annak rendje és módja szerint benned magam is, és azt is, hogy még mindig érezlek, már ahogy férfiak érezni képesek, hetvenkedőn, akaratosan, mind mohóbban s türelmetlenebbül; már meg is tudlak írni, ki tudlak mondani, a végén még el is tékozolnám a szerelmünk, ha nem kérdeznél újra meg újra, nem pecsételnéd le a szájamat, mielőtt kibuggyanna rajta az első hazugság, ha nem kényszerítenél a kérdéseid jóságával, komor édességükkel arra, hogy a legszelídebben csókoljak vissza, madárfiókaként tátogva, mondd, hogyan kell kérdezni szépen azt egy nőtől, mit akarsz tudni?

Biztosan a halált.

Tőled elfogadnám.

Akarlak.

Én is.

Elviselhetetlen.

Ebben megnyugodtunk.

Így aludtam el. Kedves Olvasó! Ha hozzászólnál az íráshoz: szerelem@kulturpart.hu Szeretettel várjuk!

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Irodalom Szerelem

Ajánlott bejegyzések:

  • Juhász Annával a szerelemről Juhász Annával a szerelemről
  • Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció
  • Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája
  • Az ázsiai gyógyító regény az új skandináv krimi Az ázsiai gyógyító regény az új skandináv krimi
  • Átadták az Artisjus-díjakat – Geszti Pétert alkotói életműdíjjal tüntették ki Átadták az Artisjus-díjakat – Geszti Pétert alkotói életműdíjjal tüntették ki

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr837937428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard