A Bakelit Multi Art Center verskoncertre invitálja ma este a közönséget. Weiner Sennyey Tibor Völgyvándor című műsorban közreműködik az Arany Hársfa-díjas Móga Piroska, aki az est kapcsán mesélt önmagáról, a színészetről és az előadásról.

Ez állandóan változik bennem, de leginkább talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy állandó készültséget, résen lenni a világra, önmagadra, másokra.

A Formanek Csaba vezette „ELTÉS” Radikális Egyetemi Színpadra a véletlen folytán kerültem, még gimnazista koromban, amikor egy commedia dell’arte workshopon találkoztam Csabával. Ő akkor szervezte újra a társulatát és néhány hónappal később engem is elhívott. Az első előadás, amit együtt csináltunk Paul Foster Brutusa volt, egy nagyszerű, fiatal csapattal, ami nekem hatalmas élményt jelentetett, mert Csabában is és a társulatban is rengeteg volt a vágy és az energia új dolgok felfedezésére. Ezzel a bátorsággal és kísérletezéssel korábban nem találkoztam, az ilyesmit egyébként is ritka pillanatnak, együttállásnak tartom.

Miért pont Kaposvár, miért nem a Színművészeti Egyetem?

Mikor lementem Kaposvárral tulajdonképpen nem sokat tudtam az ottani egyetemről, kiestem Pesten a harmadrostán, fáradt voltam és elkeseredett és ötletem se volt merre tovább, nem akartam Pesten maradni, még egy évet a szüleim nyakán, úgyhogy az utolsó pillanatban fogtam magam és lement a felvételire. Azóta is kitörölhetetlen emlék, ahogy ott ülök a felvételiztető tanárok előtt, semmi kedvem az egész hacacárét újra lejátszani, legszívesebben elfutnék, de valahogy mégis ott fognak a kérdéseikkel. És megérzem, hogy valóban figyelnek és kíváncsiak. Rám. Azt hiszem belül már akkor megéreztem, hogy igen, ide fogok járni.

Mi a véleményed most a Kaposvári Egyetem Művészeti karáról a felforgások átélése után? Mire tanított téged, az az időszak? S ha most lennél végzős, ugyanúgy jelentkeznél oda?

Azt gondolom, Kaposváron színészképzésbe belevágni nagyon nagy felelősség, mindenképpen hendikeppel indul, aki ezt teszi, ez egy kisváros. Nehéz ide művész tanárokat elhívni, és ha nincs tanár, mit nyújtasz a gyerekeknek? Heti hét nap odakötöd őket egy városhoz, ahol az emberek nagy többsége nem is tudja, hogy van színészképzés, sőt az egyetemen se sokan? Ha ehhez az egyetem nem adja meg minden támogatását és figyelmét, ha nem hajlandók a párbeszédre és csak túlélésre játszva évről évre felvesznek 20 újabb fiatalt, akkor a szak elsorvad és vele minden évben egy újabb osztálynyi gyerek. Én most már gyakorlaton vagyok, keveset járok Kaposváron, és csak remélni tudom, hogy az új induló osztályok nem azt élik át majd, amit mi. Persze sokat lehet abból is tanulni… de nem kívánom senkinek. Hogy jelentkeznék-e ide? Ki tudja, biztos, az akkori fejemmel, 19 évesen, annyit tudtam, mint mindenki más, hogy színész akarok lenni. Hogy ez mivel jár együtt Kaposváron, vagy bárhol máshol, azt előre – hálisten - nem látja senki.

Nyertél már Arany Hársfát a bulgáriai nemzetközi filmfesztiválon, játszottál már rövidfilmekben, egy egyetem van a hátad mögött nem is akárhogyan, Radnóti Színház… Milyen érzés ezeket átélni, s főleg azt, hogy a legnagyobb reménységnek tartanak téged akár a filmes-, akár a színházi szakmában?

Hát ez nekem így nem nagyon szokott eszembe jutni, jó dolog ha van éppen siker, de azért az ember napi szinten együtt kel kelljen a bal lábával is, úgyhogy inkább az az, ami foglalkoztatja.

Általában minden színésznek van egy álomszerepe. Ha neked van ilyen, elárulod, hogy micsoda és miért pont az?

Erre a kérdésre nem sikerült még választ találnom, pedig már jó ideje keresgélek egy frappáns után, szóval nincs.

Hogy állsz a kortárs irodalommal? Kiktől olvasol szabadidődben?

Legutóbb egy nagyszerű újvidéki írótól, Végel Lászlótól olvastam egy könyvet, a Neoplantát. De leggyakrabban különböző versek, azok amik a kezembe akadnak kortárs költőktől.

Ma este a Bakelit Multi Art Centerben lesz egy előadás, amiben te is szerepelsz. Hogyan kerültél bele a Völgyvándor című verskoncertbe?

Ilyés Leó ötlete volt az egész előadás, egyből igent mondtam neki, egyrészt mert nagyon megbízom benne és szívesen dolgozok vele, másrészt mert az anyag, Weiner Sennyey Tibor versei csodálatosak és egyből nagyon mély benyomást tettek rám.

Mit jelent neked ez a darab, s van-e olyan költemény/rész, ami jobban közel áll a szívedhez, mint a többi?

Egy mindkét oldalról nagyon őszinte férfi-nő kapcsolatot igyekszünk megteremteni a verseken keresztül. Bár minden vers egy férfi tollából született, mégis nagyon közelinek érzem magamhoz azt, a férfi vándorlását végigkísérő, nő-képet.

Milyen volt együtt dolgozni a többiekkel, hogyan vagyis inkább hogy zajlottak a próbák?

A leggördülékenyebb próbafolyamataim egyike volt, főleg miután megbizonyosodtunk arról, hogy a munkamorálról és a kommunikációról alkotott elképzeléseink teljesen megegyeznek, sőt az ízlésünk is nagyon hasonló.

Mit szeretnél átadni ezzel a darabbal a közönségnek?

Ezt nem árulhatom el előre, aki eljön, megtudja.

Szeptember. Kezdődik a színházi szezon. Miben láthatunk majd téged, a holnapi Bakeliten kívül? És mik a jövőbeli terveid?

A Radnóti Színházban, Horváth Csaba új rendezésében, az Oresztészben, melynek október 5-én lesz a premierje, ezen kívül még néhány már futó előadásban ugyanitt. Elég sok minden vár rám jövőre, köztük egy szakdolgozati határidő is, úgyhogy unatkozást nem tervezek.