A Punnany Massif szabadtéri szezonját szeptemberben a Budapest Parkban zárja. Farkas Roland, alias Wolfie-val beszélgettünk energiaáramlásról, sikerről és tervekről.
Idén már kétszer játszottatok a Parkban. Mennyiben lesz más a szeptember végi koncertetek?
Szeretjük, ha minden koncert egy kicsit különbözik az előzőtől. Mi is megunjuk, ha mindig ugyanazt játsszuk. Sokat járunk az országban, előfordul, hogy egy héten minden nap másik városban vagyunk. Felkészülünk rá, hogy lehetnek olyan rajongók, akik egyik városból követnek minket a másikba, és nem szeretnénk, ha azt éreznék, hogy ugyanazt a csomagot kapják meg, mint egy nappal előtte, ezért mindig egy kicsit változtatunk. A szezonzáró Park-koncerten valószínűleg az új projektjeinkből is adunk majd ízelítőt.
Mik a tervek az őszre?
Készül az új albumunk, szeretnénk minél hamarabb megjelentetni, de biztos időpontot egyelőre nem tudok mondani. Még két lemezzel tartozunk a FEL trilógiából. Kijött az F, most pedig párhuzamosan dolgozunk az E és az L című folytatáson. Lesznek vendég közreműködők is, és majd meglátjuk, éppen milyen kedvünk van, és melyik albumra melyik számot szeretnénk rakni. Emellett vannak „side projektek” is: Máté most a Carbonfools-os Fehér Balázzsal és a Halott Pénzzel is készített egy-egy közös dalt, nekem pedig a Pilvaker frontján rengeteg dolgom lesz jövőre, aminek már előre meg kell ágyazni. Emellett párhuzamosan két videoklipet is forgatunk. Szeretnénk, ha az év vége nemcsak arról szólna, hogy folyamatosan megyünk és koncertezünk, hanem egy kicsit rólunk is. Most inkább a produktumok beszéljenek.
A Parkban tartott szeptember 26-i koncerttel véget érnek a szabadtéri fellépések, és jön a klubozás ideje. Mennyiben más zárt térben játszani, mint fesztiválokon?
A nézők számában nagy a különbség szabadtéri és zárt térben tartott koncertek közt. Amikor egy fesztiválon körbetekint az ember a színpadról, és azt látja, hogy megszámlálhatatlanul sokan vannak, az annyira felemelő érzés, hogy nekünk akár az egész évre is elég. A klubokban viszont fizikailag közelebb vagyunk a közönséghez, aminek szintén vannak előnyei. Egy koncert az energiaáramlásról szól: az előadó az energiáit fogja és sugározza a közeg felé, és a közeg küldi a visszajelzéseket. Ha mind a kettő jól tud működni, akkor abból hatalmas koncert tud kialakulni. Iszonyú jó érzés, amikor több ezer ember van jelen, a szövegeinket kántálják, vagy amikor integetünk a kezünkkel, és mindenki, egytől-egyig csinálja utánunk. Nagyon remélem, hogy még rengeteg ilyen élményben lesz részünk.
Idén a Sziget Nagyszínpadán is felléptetek. A legnagyobb magyar fesztivál legnagyobb színpadán is működött az energiaáramlás?
A Sziget Nagyszínpadát körbeöleli egyfajta legenda, különleges atmoszférája van. A Sziget már jó pár éve nem a magyar fesztivállátogatókra van kihegyezve – rengeteg külföldi érkezik erre a hétre Budapestre Hollandiából, Franciaországból és a környező országokból. Az ő pénztárcájukhoz képest ez egy élhető fesztivál, és itt ki tudják adni azt a gőzt, amit egész évben magukban hordoznak. Ez azt eredményezi, hogy a nagyszínpadon kevés magyar zenekar lép fel. Abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy idén mi voltunk az egyik. Ez volt az első olyan Sziget Nagyszínpados koncertünk, amikor másfél órán keresztül miénk volt a terep. Bár játszottunk már a Nagyszínpadon a Magyar Dal Napja keretében, de akkor minden csapat egy-egy számot adott elő. Az egy rohanósabb élmény volt, most pedig volt időnk mindenre. Az elején nem is volt olyan rengeteg ember, lehetett látni, hogy hézagos a közeg, kicsit meg is voltunk szeppenve. A koncert közepére viszont iszonyú sokan lettek, és ezt nagyon jó érzés volt látni.
A legtöbb számotokban központi jelentőséget kap a szöveg. Hogy küzdöttetek meg azzal, hogy a Sziget-koncerten sok külföldi volt?
Amikor észrevettük, hogy egyre többen lettek, és a feszültségünk elkezdett oldódni, néha-néha közbeékeltem angol nyelvű frázisokat. Ha Máté mondott valamit magyarul, kiszólt a közönség felé, akkor figyeltem rá, hogy én is próbáljam reprodukálni angolul. Nem akartunk sokat dumálni, mint például Macklemore. Bár tényleg fontos és érdekes dolgokat mondott, de mi azt szerettük volna, hogy elsősorban a koncertélmény legyen meghatározó, és nem a számok között lévő kommunikációs rész. A külföldiek a nagy részét úgysem értik, a magyarok pedig tudnak velünk találkozni bármilyen más koncerten is.
Az elmúlt év komoly sikereket hozott a Punnany Massifnak. Mi változott?
Akkor volt egy kisebb váltás, amikor elkezdtük megízlelni a dalok gyártása közben, hogy inkább az életigenlő formula működik. Ahogy jobban ment a zenekarnak, szerencsére körbe tudtuk bástyázni magunkat igazán profi szakemberekkel. Ma már saját hang- és fénytechnikussal dolgozunk, két menedzserünk is van a különböző szervezési feladatokra. Amit nyerünk, azt visszaforgatjuk, hogy még nagyobbak tudjunk lenni. Egyébként pedig mi sem értjük mindig, hogy lehet ennyi ember a koncerteken, és miért történnek velünk ezek a dolgok, de nagyon élvezzük és hálásak vagyunk érte.
