Ő volt a Nemzeti Színház első örökös tagja, a népszínművek sztárja, a Nagyasszony, a nemzet csalogánya; a pesti közbeszédbe mégis a róla elnevezett tér csempészi be a legtöbbször Blaha Lujza nevét.
De ő maga vajon hogy lett a név birtokosa? Százhatvannégy évvel ezelőtt, szeptember 8-án ugyanis nem Blaha Lujza, hanem Reindl Ludovika látta meg a napvilágot egy rimaszombati csizmadia-mester házában. A Losoncból érkező vándor színházi társulat itt kényszerült megállni, hogy a csapat legfiatalabb tagjával, Ponti Lujza és Reindl Sándor lányával kiegészülve indulhasson tovább.
A „Lujza” édesanyjáról ragadt rá, a Blaha vezetéknév felvételéig azonban sok mindent át kellett még élnie, meg kellett tapasztalnia. Talán egy kicsit túl sokat is.
Az ötéves, apja álnevét viselő Várai Lujzi már rendszeresen színpadra lépett. A hétéves Kölesi Lujza elvesztette édesapját, így gyámja, Kölesi Antal nevén folytatta pályáját. A tizenöt éves Blaha Lujza már egy osztrák katona feleségeként énekelt a Szabadkai színházban. A tizenkilenc éves, még mindig rettentően fiatal színésznő pedig már özvegyasszonyként lépett a Debreceni közönség elé. Férje halálával egy tanítót, pártfogót is elveszített, akinek rengetegett köszönhetett; így a művésznő későbbi házasságai ellenére is megtartotta Blaha nevét, és haláláig viselte azt.
Amilyen komoly problémákkal kellett szembenéznie magánemberként, színésznőként könnyedén lépdelt felfelé egészen a pesti Nemzeti Színház lépcsőjéig, ahol azonban megtorpant egy pillanatra. Bár az igazgató, Szigligeti Ede számára nem volt kérdés, hogy a fiatal tehetségnek a társulatban a helye; a pesti közönség és a sajtó fenntartásokkal fogadta a debreceni üdvöskét. Beletelt egy kis időbe, mire fel-, és ami még fontosabb, elismerték tehetségét; onnantól kezdve viszont Pesten is sikert sikerre halmozott.
1875-ben felépült a Népszínház, amelynek falai között Blaha Lujza Tamássy József oldalán a népszínművek sztárjává vált. A legendás páros garanciát jelentett a teltházra. Csakhogy Tamássyt 1887-ben szélütés érte, és félig bénán, kollégái adományaiból élt ’92-es haláláig. Az ő sorsa ösztönözte arra Beöthy Lászlót, hogy kilenc évvel később megalapítsa a „Nemzeti Színház Örökös Tagja” elnevezésű kitüntetést, amely viselőjének állandó jövedelmet biztosít élete végéig. A legelső tag Blaha Lujza volt.
1920-ban a Népszínház épületének otthont adó teret az akkor hetven éves színésznőről nevezték el. Ekkortájt már visszavonultan élt. Közönségének szeretete ugyan vissza-vissza csábította a színpadra, de egyre súlyosbodó betegsége miatt egy ’23-mas ünnepség után végleg lemondott a szereplésről. Blaha Lujza, a legendás tehetség végül 1926. január 18-án távozott el, hogy a mai ember számára csak egy halom adatot, számos fotót és emlékművet, valamint néhány recsegő hangfelvételt hagyjon maga után. No meg persze a teret.
Forrás: szineszkonyvtar.hu
