A wiesbadeni goEast filmfesztiválon mutatták be, Szerbiában a Cinema City Filmfesztiválon díjat is nyert. Háromévnyi Sziget-élményt mutat meg, két tinilány szemszögéből.
Honnan jött a sztori alapötlete?
Kerékgyártó Yvonne: A két főszereplő előbb volt meg, mint az ötlet. Először egy másik, tinikről szóló történetben gondolkodtam, végül úgy döntöttem, valami olyasmit írok, ami személyes élményeimen alapul. Elsőre egy harmincoldalas forgatókönyv készült el, amit Hegedűs Georgina dramaturggal és Herpai Sára vágóval egyeztettem. A forgatókönyvet próbák során véglegesítettük, és meg is tartottuk a forgatás során: történetek csokrának fogom fel, amit Betty és V érzelmei irányítanak.
Mikor kezdtétek el forgatni?
K.Y.: 2011-ben, az első forgatás alatt állt össze a végleges stáb, akikkel folytattuk a munkát 2012-ben és 2013-ban is. A két főszereplő lány, Pusztai Luca (Betty) és Barta Ágnes (V) 17 éves volt a forgatás kezdetén, 20 évesek lettek, mire befejeztük. Osztálytársak voltak a Vörösmarty Gimnáziumban, így jól ismerték egymást, ez pedig elég szerencsés, hiszen alapvetően egy barátság állomásait mutatja be a film.
Mit akartál elmondani ezzel a történettel?
K.Y.: Az első nagy barátság történetét. Ez az a korszak, amikor még szeretnél hasonlítani a másikra, közben néha féltékeny is vagy rá, máskor függetlenednél.
Direkt sztereotipek a karakterek?
K.Y.: Nem. Ez egy relatíve rövid film. Nincs annyi jelenet a jellemük kibontására, de törekedtem arra, hogy változatos helyzetekben lássuk őket. Valós, de érdekes karaktereket szerettem volna bemutatni.
Kastner Judit: Inkább úgy fogalmaznék, hogy jól visszaadják a korosztálynak két tipikus figuráját, ugyanakkor vannak bennük árnyalatok.
Ha már a valós karaktereket említitek, nem gondoltatok rá, hogy a történetet és a történetmesélést tekintve realista film hiányérzetet hagy itt-ott a nézőben (például hogyan csempészik be a füvet a Szigetre, miért nem szedi szét V-t a két biztonsági őr)?
K.Y.: Olyan dolgok nincsenek a filmben, amik ne történtek volna meg velem vagy az ismerőseimmel. A filmben a két kislány először találkozik a párkeresés, a szex és az éjszakázás kihívásaival. Alapvetően nem mozognak otthonosan a közegükben, hiába próbálnak menőnek tűnni. Vágáskor került ki a filmből például az a jelenet, amiből kiderül, hogy egy tusfürdős flakonban viszik be a füvet a fesztiválra. A film vágásakor a barátság történetének bemutatása volt a cél, ezért bizonyos dolgokat nem tartottam fontosnak túlmagyarázni.
K.J.: A film szempontjából ki lehetett volna dolgozni, meg lehetett volna magyarázni néhány momentumot, de bennem nem kelt hiányérzetet, hogy egyes jelenetek stilizáltak.
A film műfaját tekintve hibridnek tűnik. Kicsit független, kicsit művész, kicsit dokumentarista, kicsit alternatív. Ti minek szántátok?
K.Y.: Stílusjegyeiben és képileg abszolút koncepció volt a dokumentarista stílus. Mivel karaktercentrikus sztoriról van szó, tudtam, hogy arcokat szeretnék mutatni. Pálos Gergővel, aki a kezdetekben volt az operatőr, végigvettünk számtalan képi megoldást – megépített helyszínen komponált képek stb. –, de a szabad kamerakezelés bizonyult a legmegfelelőbbnek ennek a történetnek az elmeséléséhez.
K.J.: Annak ellenére, hogy a jelenetek meg voltak írva, a természetességhez sokat hozzátett a kameramozgás, a tér intuitív kihasználása, ami sok játéklehetőséget hagyott a lányoknak. Ez egy coming-of-age történet, egy generációs film, dokumentarista stílusban. Elkapja a tinik generációs jelenségei közül azt a néhány motívumot, amelyek pár nap leforgása alatt megváltoznak. Azokat az életkori sajátosságokat, amiken egyszer csak hirtelen túlnőnek, túllépnek.
K.Y.: Egy külföldi producerrel beszélgettem arról, hogy a filmkészítők félelme, hogy az idősebb korosztályt nem érdekli a tizenévesek világa, pedig ez inkább előítélet, mint valóság. Én szeretem barátságtörténetként emlegetni a filmet.
Két tapasztalatlan kamasz a Sziget Fesztiválra csöppen – ez sok veszélyt tartogathat számukra, mégis, a történetetekben az igazi drámaiság elmarad. Direkt?
K.J.: A lányok valós veszélyek között lavíroznak, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül tragédiának is kell történnie velük. Ez a film nem akar drámai történetet mesélni arról, hogy milyen veszélyes is a mai fiatalok élete. Nem is gondolom, hogy veszélyesebb lenne, mint azok a helyzetek, amikbe mi magunk sodródtunk. Szerencsésen „túléltük” saját tinédzser éveinket. A Free Entry Yvonne személyes emlékei és fantáziája szülte helyzeteken keresztül visz vissza a saját fiatalságunkba.
K.Y.: Sarkítva fogalmazok, de szeretnék érthető példát felhozni: számomra iszonyatosan fura, hogy ha egy filmben egy tinilány elmegy bulizni, akkor nyolcvan százalékban kegyetlenül megerőszakolják. Álszentnek tartom, amikor az alkotó pusztán a film fesztiválesélyeinek növelése miatt erőszakol valami megdöbbentő, drámai fordulatot a történetre. Ezt eleve elvetettem, holott kézenfekvő lett volna brutális dolgokat megírni a lányok számára, de ez a film nem azt akarja üzenni, hogy gyerekek, ne menjetek soha bulizni és ne igyatok soha, hanem azt, hogy ne csináljatok pózból olyasmit, amit nem akartok.
A Sziget hogy állt a háromévnyi forgatáshoz?
K.J.: A Szigetnek abszolút jó volt a hozzáállása. Megkaptuk tőlük ingyen a szükséges jegyeket minden alkalommal, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy ez a film elkészüljön. Ráadásul a filmet az idei Sziget első napján be is mutattuk a helyszínen.
K.Y.: A film létrejöttéhez elengedhetetlen volt, hogy a szereplők betartsanak egy játékszabályt: akkor is szerepben kellett maradniuk, ha civilek állnak velük szóba jelenet közben.
K.J.: A Sziget kavalkádjában való forgatás kommunikációs kihívás volt mind a stáb, mind a színészek számára. Szerencsére jól működött a csapat, és mivel nem nehézségnek fogtuk fel, hanem eszközként kezeltük, nagyon sokat adott a filmhez.
A zenék kiválogatása (Brains, Superbutt, Quimby, Die Antwoord) is a korosztályhoz kötődő merítés?
K.Y.: A Die Antwoord számot a vágó, Bacskai Brigitta választotta, aki sok tekintetben szabad kezet kapott a vágásnál. Ezek a kreatív döntések nagyon inspirálóak. A Free Entry esetében jó volt szabadjára engedni a stábot, mert remek emberek, akik sokat adnak a produkcióhoz, amiben dolgoznak. Ez különösen a filmzenében megfogható számomra. A Quimby zenék később lettek szerves részei a történetnek, de végeredményben kihagyhatatlanok, hiszen nagyon erősen megfogják azt az életérzést, hogy valahogy nem illesz bele a saját közegedbe.
Milyen Sziget-képet akartatok lefesteni?
K.Y.:. A Sziget maga a fikció világa számomra. Az a személyes élményem, hogy amikor ott töltesz napokat és újra kimész a fesztivál területéről, már a hétköznapi helyszíneket látod elképesztően furcsának. Négy nap Sziget után például olyan érzésem van, mintha egy új szemüvegen át látnám a metrón ülő embereket: a realitás elveszti a hitelességét, mert a fesztivál felfokozott állapotba hoz.
K.J.: Nem volt cél, hogy a Szigetet bármilyen színben tüntessük fel. Úgy gondolom, hogy az, hogy három fesztivál anyagaiból áll össze a film, nagyon jót tett a Free Entryben megjelenő Sziget-képnek. Ha a néző negatívnak akarja látni a Szigetet, annak találja a látottak alapján, de ilyen visszajelzést még nem kaptunk.
Yvonne, filmjeid jellemzően tinédzserekkel foglalkoznak. Miért?
K.Y.: A Marika nem cica című rövidfilmem főszereplője Nagy Mari, aki egy nyugdíjazás előtt álló nőt alakít. Az alaptémáimban inkább a konfliktusok azonosak: például a kirekesztettség, vagy az, hogy alkalmazkodnod kéne, de nem megy. Ezekhez gyakran a tinédzser szereplők a legalkalmasabbak. Nagyon sok dologért szeretem ezt a korosztályt. Intenzíven élik meg a velük történő dolgokat, olyasmikre reagálnak nagyon érzékenyen, amiket egy felnőtt talán észre sem venne.
K.J.: Nagyjátékfilm erről a korosztályról alig készült itthon az utóbbi 20 évben. Yvonne különösen jó érzékkel nyúl ezeknek a fiataloknak a problémáihoz, érdekes karaktereket és történeteket talál meg. Az, hogy valaki nem felnőtt főszereplőt választ, még nem jelenti azt, hogy nem komoly kérdésekkel foglalkozik.
Hogy fogadták hétvégén (szeptember 13-14. - a szerk.) a filmet a miskolci CineFesten?
K.J.: A CineFesten teltházzal ment a bemutató, és rengetegen bent is maradtak a film utáni beszélgetésen is. Sok jó kérdést kaptunk, beszélgettünk kifejezetten technikai és nagyon személyes dolgokról is.
Mikor lesz legközelebb látható a Free Entry?
K.Y.: Szeptember 26-tól a Toldi Moziban lesznek vetítések kísérőfilmmel, bulival.
