A New York-i Interpol nem ígér semmit, mégis meglep; az A Sunny Day In Glasgow pedig sokkal kecsegtet és keveset ad idei munkáján.

Interpol – El Pintor
Matador/Neon Music
2014

Bő tíz évvel ezelőtti feltűnése és hódítása óta az Interpol elért már egy olyan kort (és legyünk őszinték: művészi mélypontot is), hogy nagyon ne várjunk tőle semmit. Két egyöntetűen körülölelt lemez, valamint egy kissé zavarba ejtő, de még mindig nagyon jó harmadik után ugyanis látszólag kifogyott az együttes lőszertára, amit tulajdoníthatunk a hóna alatt (igazi) pisztolytáskát hurcibáló Carlos Dengler basszista távozásának, bár mivel elmondása szerint még saját futamait sem ő írta, inkább az idő és a tehetség múlásának számlájára írható a dolog. Mindenesetre a négy évvel ezelőtti öncímű anyag már nem sok vizet zavart, és valószínűleg ez vár a soron következő munkára még annak ellenére is, hogy kicsit helyrepofozza a renomét. Talán soha nem hallatszott olyan energikusnak a banda, mint a nyitó All The Rage Back Home-ban, és alapból az a benyomás támad, hogy a maradék három tag megbékélt a gondolattal, hogy trióban kell túlélniük az izgalmasabb és fiatalabb bandákkal támadó jelenben. Ehhez illően erőteljes, az előző lemez kellemetlenségeit elkerülő, ismét határozott és minőségi dalokkal útnak induló korong lett az El Pintor, ami spanyol szobafestők helyett inkább az Interpol újraszerveződött, mégis önazonos mivoltára utal. A némileg zajosabb; a banda eredendő közegéhez (New York) és így a nagyra becsült Turn On The Bright Lights-hoz is közel álló korong ennek megfelelően hű barát lehet az őszhöz, bár azért ne ragadtassuk el magunkat – unalmas részek is vannak rajta bőven.

A Sunny Day In Glasgow – Sea When Absent
Lefse Records
2014

Ben Daniels és ikernővérei otthoni időtöltéseként startoló A Sunny Day In Glasgow az évek során szépen kinőtte gyerekkori ruháit. 2014-re számos (sőt inkább: számtalan) tagcserén áteső, lemezeivel rendre nagyobb közönségrétegeket elcsábító, a Nagy Pesti Koncertbumm előtt még a magyar fővárosba is eljutó, legpontosabban talán mutáns shoegaze-t játszó banda végre bebocsátást nyert a Metacritic mennyország 80 egységpont fölötti tartományába, és amennyire hangos lehet az internet idén egy, élete talán legjobb lemezét elkészítő zenekartól, annyira hangos is volt. Szerintem kissé hiába: bár a Sea When Absent az első randevún különösen elbűvölőnek hat (az idejekorán elszórt 1-2 szerzemény alapján egyenesen úgy voltam, hogy tuti nem lesz ennél jobb dolog idén), a lemez második feléből nagy erőlködések árán sem ragad meg semmi az emberben. Az elején persze más a dolog, sőt, a Kickstarter alapú finanszírozásból megszülető korong akár egy produceri műremek is lehetett volna, annyira kifogástalanul és mindentől idegenül szól: óriási tere van, a rétegek földönkívüli baktériumként pulzálnak és lélegeznek, a dalok pedig úgy szökdécselnek tempókon és melódiákon át, hogy látszólag valóban a jövő popját halljuk. Aztán persze kiderül, hogy a csapongó szerkezetekre nehéz figyelni, így egy idő után túlságosan szétkaszált lesz a végeredmény, amin még a trombita/vonósrészek és a mennyeien kristályos énekrészek sem segítenek. Ettől függetlenül ambiciózus munkáról van szó, amit a meglepetésszerű élmény miatt érdemes legalább egyszer betenni, és amivel kapcsolatban csak azért nem írjuk le, hogy a tagok a készületek alatt sosem voltak egy földrajzi helyen, mert ez még szerintük sem igaz.