Kosztolányi regényéhez képest, ahol a gyilkos hősnő súlyos büntetéssel börtönbe kerül, a Trishna befejezése más – úgy látszik, a tragikumnak van külön ázsiai változata.
Érdekes filmet közvetített a minap az angol televízió. A film címe Trishna: egy indiai, pontosabban radzsasztáni lány tragikus története. Ezt a különlegesen szép, de szegény családból származó lányt egy brit-indiai gazdag fiú „fedezi fel” és szerez neki állást egy Dzsaipur közeli többcsillagos hotelben – de kezdettől fogva sejtjük, hogy a kettejük közötti sokáig szemérmes kapcsolatból végül szerelmi viszony alakul majd ki, s ennek a kapcsolatnak később súlyos következményei lesznek. Mindenesetre Trishna és barátja egy ideig Bombayban élnek, s egy darabig úgy látszik, a lány tehetséges táncosnőként is „befut”, de aztán a történet visszakanyarodik a korábbi, a hotelben fennálló munkaadó-cseléd kapcsolathoz, ami elsorvasztja Trishna önbizalmát és önbecsülését. Más szóval tragédiához vezet, ha egy korábban szeretett lényt szexuális tárgyként kezd kezelni öntelt és ellustult parnere.
A filmet Michael Winterbottom rendezte, ő írta a forgatókönyvet is. A Wikipédia szerint ez Thomas Hardy egyik regényének (Tess d’ Urbervilles) modern változata. Bár vannak bizonyos hasonlóságok a Hardy-regény és Trishna között, engem a radzsasztáni lány története sokkal inkább egy magyar műre emlékeztet – Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényére. Nem tudom Winterbottom olvasta-e ezt az először 1926-ban kiadott, és angolra többször is lefordított kitűnő regényt, amiben Kosztolányi már felhasználta a freudi pszichoanalitikus iskola eredményeit. De ha nem is olvasta, a film és a regénybeli konfliktus lényege döbbenetesen hasonló. Ugyanis a magyar Anna is egy „tökéletes cseléd”, akinél jobbat a Vizy-család nem is tud találni – de aztán unokaöccsük elcsábítja Annát és viselkedése előkészíti Anna véres bosszúját az őt alkalmazó családdal szemben. Az, hogy Jancsi feleségül vehetné a cselédlányt, fel sem merül, mint lehetőség. Túl nagy a társadalmi különbség ahhoz a Horthy-korszakban, hogy egy „úrifiú” ilyenre vetemedjen.
Ez a tragédia egyik, talán legfontosabb eredője a Trishnában is. A gazdag fiú, Jay, aki Angliában nevelkedett, eléggé civilizált ahhoz, hogy romantikus körülmények között csábítsa el a lányt, akinek paraszti sorból való kiemelkedéséhez korábban hozzájárult. Ennek ellenére az úr-szolga viszony lényegében nem változik, csak egy időre (a bombayi együttélés idejére) képes elfedni azt a szexuális harmónia és a kozmopolita-művész társaság, ahol nem számít, ki honnan jön és mennyi pénze van. Viszont Jaynek még legszerelmesebb pillanatában sem jut eszébe, hogy állandó barátnőjének házasságot javasoljon, és amikor újra helyreáll a korábbi úr-cseléd helyzet, ahol Trishna kiszolgálja az „urat”, lényegében prostituált szerepet kényszerít a passzív, csöndes, alázatos, de legbelül büszke lányra, aki keresetéből támogatja Radzsasztánban hagyott családját.
A filmben számos szép képet láthatunk Indiáról, az első rész zenéje is jól festi a hangulatot, lévén egyfajta Sosztakovics-keringő-utánzat. De az Édes Annához képest (ahol a végén a gyilkos hősnő súlyos büntetéssel börtönbe kerül) a Trishna befejezése más, mint egy magyar, angol vagy akár orosz történetben lenne – úgy látszik, a tragikumnak van külön ázsiai változata. Mint ahogy az áthághatatlan társadalmi különbségek mélyén is ott lappang az a régi indiai kasztrendszer, amit hetven év demokráciája sem volt képes teljesen felszámolni. Vajon Magyarországon hány évtized kell ahhoz, hogy az „urak és szolgák országa” végképp feledésbe merüljön?
