Lenzet családja körében érte a halál - közölte a Hoffman és Campe kiadó. Lenz legfontosabb munkái között tartják számon 1968-ban megjelent, számos nyelvre lefordított, megfilmesített Németóra című regényét, amely az apák nemzedékének a nácizmus éveiben tanúsított magatartását boncolgatja, és 1978-ban megjelent Honismereti múzeum című regényét.

A háború utáni német irodalom egyik legnagyobb alakját a történetmesélés mesterének tartják. Utolsó elbeszéléskötete 2011-ben jelent meg Die Maske (Az álarc) címmel.

A kelet-poroszországi származású író egészsége az utolsó években súlyosan megrendült, kerekesszékbe kényszerülve élt egy hamburgi idősotthonban, apartmanjából az Elbára látott. Tavaly szeptemberben még ellátogatott a hamburgi filmfesztiválra, látta a Die Flut ist pünktlich (Az áradás pontos) című novellájából készült tévéfilmet.

A Nobel-díjas Heinrich Böll-lel és Günter Grass-szal együtt Lenz is élete küldetésének tartotta a német náci múlt feldolgozását és a többi néppel - főként a lengyelekkel és az izraeliekkel - való megbékélést.

A szerző 85. születésnapján, 2011-ben Christian Wulff szövetségi elnök azt emelte ki érdemei közül, hogy milyen sokat tett Németország jó hírnevének visszaszerzéséért. A német könyvkiadók 1988-ban békedíjukkal tüntették ki.

Az 1968-ban megjelent Németóra az író náci korszakot és történelmi bűntudatot feldolgozó kulcsregénye, mely egy apa-fiú konfliktust állít a középpontba. Az apa figurája képviseli a háborús nemzedéket, a fiú az ellene fellázadó következő generációt. A mű felhívja a figyelmet a kritikátlan kötelességtudat végzetes következményeire is.

Az 1978-as Honismereti múzeum című regénye az írott szó erejével állít emléket elveszett kelet-poroszországi otthonának: az egykori Lyck ma Elk néven Lengyelországhoz tartozik. A mű fő alakja, a mazúriai szőnyegszövő mester és amatőr régész-történész először megmenti, majd felgyújtja saját honismereti gyűjteményét, nehogy idegen ideológiák fordítsák saját hasznukra azt.

Az 1926-ban született író a náci időkben nőtt fel, és a Lengyelországgal való megbékélés érdekében politikai szerepet is vállalt: 1970-ben Grass-szal együtt elkísérte Willy Brandt szövetségi kancellárt a lengyelekkel kötött szerződés aláírására. Izrael mellett is kiállt, amikor Szaddám Huszein iraki diktátor rakétákkal fenyegette a zsidó államot. Kiadója szerint regényeit, novelláit, drámáit, esszéit legalább 35 nyelvre lefordították, kötetei a világon több mint 30 millió példányban jelentek meg.