A Concerto Open sorozat idei nyitókoncertjén, október 11-én a fiatal generáció egyik legismertebb zeneszerzője, Lera Auerbach műveit hallhatja a közönség a Művészetek Palotájában.
Sikerét zeneszerzőként további alkotói tevékenységek koronázzák. Míg két művével, és zongoristaként a közrefogott Mozart d-moll zongoraverseny szólistájaként mutatkozik be, érdemes tudni róla, hogy egyben többkötetes költő-író (akinek orosz versei eredeti hazájában a kötelező tananyagban szerepelnek) és vizuális művész is egyben. A műfajokat gyakran ötvöző, műfajhatárokat átlépő kreatív habitus határozott mondanivalót, filozófiát, és kifejezésmódjában, stílusában biztos talajt is kíván. Auerbach ezeknek bőven birtokában van, művei alapján is kijelenthető: első pillanattól fogva meggyőzően hatnak - és a művek folyamán egyszerre formálódnak - egyrészt az újdonság erejével felhangzó ötletek, hangszínek, események, másrészt a hanganyagot összekötő harmónia, és dallamosság. Miközben alámerülni látszik a szenvedélyes, kifejező dallamvilág szövetében, melyben az előadóművészek is teljes érzelem és minden eszköz bevetésével teljesedhetnek ki, olyan formákat és fordulatokat hoz létre valójában, amik meglepőek, és a zenei élményben az újat, meghökkentőt hozzák drámaian az előtérbe.
Lera Auerbach 2010-es Eterniday című darabja, a koncertet megnyitó és bevezető mű, szerteágazó gyökerekkel kapaszkodik a számára érzékelhetően termékeny talajjá érett régi és mai kultúránkba. Nemcsak dallamanyagának utalásaival, de strukturális felépítésében is egyfajta zenei apoteózist alkot. A fordulatokban gazdag forma az időt sűríteni látszik, annak mintájára, ahogy Mozartnál tapasztalhatjuk. Erre utal az amerikai költészetből merített érdekes szóalkotás, a címszó maga is, az öröklét (eternity) és az adott pillanat (day) fúziójával, mely már címében is beavat egy olyan kérdéskörbe, melynek megválaszolására az est programja vállalkozik. Míg a zene egyetemes és örök léte Mozartot idézné fel bármelyikünkben, ő a közös nevező, egy neki tisztelgő drámai, de ugyanakkor rövidnek ható, és kis apparátussal működő, tagadhatatlanul kortárs művet hallunk először. A hirtelen csendöblökbe torkolló sokszólamú crescendók, és mélybe vagy magasba ágaskodó, több perc alatt kibontakozó ellenpontok újszerűek, mégis nyelvezetük miatt könnyen emészthetőek is.
A cím sugallja, hogy a zene fenségét veti össze azzal, hogy ez miként tud mindennapjaink sodrában megnyilvánulni, magának teret szorítani. A mű egyöntetű, felkiáltó jellegének – ami több 20. századi vonószenekarra írt hasonlóan összefoglaló és egyben mély érzelmeket tükröző művet idéz (Bartók Zenéje, Divertimentója, ill. Lutoslawski Paroles Tisees-je, de sorolhatnám) – hátterében még talán az áll, hogy turné közben lakásában tűz pusztított, a darab első vázlata odaveszett, és a szerző a rekonstrukció helyett egy új mű megírását választotta.
Mozart 20-as számú d-moll Zongoraversenye legismertebb művei közé tartozik. Többször is megjelenik benne a talán leginkább remekbe szabott, szabályos módon tökéletes operája, a Don Giovanni jellege. Témái már az első tételben nagy kontrasztokkal lépnek be, és ezért a kíséret vagy témavezetés, legyen az egész zenekarra, egyes zenekari szekciókra vagy zongorára osztva, még tisztábban jelenik meg, és ennél fogva a szerepeket még bátrabban, bravúrosabb hatással váltogatják. A művet gyakran hallani zongorista művésznők előadásában, ahogyan ma is, és talán a mű tartása, az érzelem és filozófia partjain az, ami ezt ihleti. Auerbach interpretációját egyéni volta miatt értékelik világszerte követői.
Auerbach első szimfóniája, A Tonhalle Düsseldorf által megrendelt 2006-os Chimera, a nagyzenekari hangzást annak hagyományai mentén építi tovább, leginkább Stravinsky és Mahler nyomán, az egyik megkerülhetetlen ritmikus invencióját például a darab harmadik tételében idézi, míg a másik végig jelen van, hallhatjuk Mahler ellenpontozott párhuzamos dallam, ill. Zenei eseményvilágát is a rá jellemző sokszorozott felrakásban. Külön figyelmet érdemel az Auerbach által sokszor (legkirívóbban a Kis Hableány című balettjében) használt, névadója által a 20-as években fejlesztett elektroakusztikus hangszer, a Theremin, ami a zenekar fölött kicsengő szólamként jelenik meg a harmadik és utólsó tételben a legnagyobb hatással.
A koncerten – az egyébként szintén zeneszerző - Carolina Eyck szólaltatja meg a hangszert. Hét külön címmel ellátott tételből áll a mű, és ezek elnevezésükben, nagy kontrasztjaikban, de néhol oroszos borongósságukban is emlékeztetnek Muszorgszkij közkedvelt művére, az Auerbach által is szívesen játszott Egy kiállítás képeire. Az utalások a görög és latin mitológiára gazdagítják az élményt, ugyanakkor a darab művészi testamentumként is felfogható, és zeneileg valóban lenyűgözően egységes saját hangját tükrözi a kortárs zenében. Így talán a szerző ars poeticájaként is megélhető jelenetek ezek a tételek, mint a színpadra vitt alkotás stádiumai.Concerto Open I.
Időpont: Október 11. szombat 19:30
Helyszín: Művészetek Palotája
LERA AUERBACH
Eterniday - "Hommage to W.A. Mozart"
Mozart d-moll zongoraverseny K.466
I. szimfónia - "Chimera"
Közreműködik: Lera Auerbach
Vezényel: Keller András
Jegyvásárlás a Concerto Budapest honlapján.
