Szégyen, fájdalom, korrupció. Ilyen és ehhez hasonló fogalmak vegyültek a Mexikóban történtek ellen tiltakozó írók és művészek nyilatkozataiba.
Az Ayotzinapa tanárképző főiskola tüntető diákjainak eltűnése, majd a tömegsírokban megtalált holttestek az egész világot elborzasztották. A múlt hét során tiltakozó művészeket azonban az áldozatok számán túl, a múlttal vonható párhuzamok is megijesztik. Úgy érzik, egyértelmű a hasonlóság a szeptemberben történtek és a hatvanas-hetvenes években tapasztalt erőszak között, különös tekintettel az 1968 október 2-ai Tlatelolco éjszakája néven elhíresült hasonló kegyetlenséggel vérbefojtott diáklázadásra.
„Bűntetlenség, korrupció, rablás, szegénység, bizonytalanság. Ebben a helyzetben gyakorlatilag képtelenség elolvasni egy újságot, túlságosan fáj. Az ország cselekvésképtelen politikusok kezei közé van zárva, miközben a szervezett bűnözés kíméletlenül tör előre. A pártok nem urai a helyzetnek, senki sincs, aki a civil szférát képviselné, ezért védtelenek vagyunk az erőszakkal szemben. Ha történik valami, mégis kitől kérjünk segítséget? A rendőrségtől? A hadseregtől? A kormánytól? A politikai pártoktól? Mexikó nem azt érdemelné, hogy bűnözők uralják" - fejtette ki véleményét Gabriela Ortiz, zeneszerző.
„Az események súlya a Tlatlayában vagy a San Fernandóban történtekével azonos. A különbség a kormány reakciója lehetne. Mindenekelőtt le kell váltani Guerrero kormányzóját" - nyilatkozott Daniel Lezama, festő.
Forrás: eluniversal.com
