„Bár nem szoktam írás közben inni, két palack bort fogyasztottam el... Egy adott pont után már teljesen Janusnak képzeltem magam és rettenetesen utáltam Mátyás királyt.”

Az idén Quasimodo-díjban részesült Orbán János Dénesnek az elmúlt hetekben jelent meg legújabb, nem kevés pikantériával és erotikával fűszerezett kötete. Erről, a kortárs költészet helyzetéről és nem utolsó sorban Mesteréről, Faludy Györgyről is beszélgettünk vele.

Legfrissebb könyved A költő, a ringyó és a király Janus Pannonius átiratokat tartalmaz szemérmetlenül komolyan és komoly szemérmetlenséggel. Honnan jött az ötlet, mennyi időd volt rá és mit élveztél a legjobban ebben a munkában?

Az átköltések ötlete Szőcs Gézától származott. A Magyar PEN Club anno Janus Pannonius nemzetközi költészeti díjat alapított, és minden évben megjelentetnek egy Janus Pannoniussal kapcsolatos könyvet a díjkiosztó ünnepségre. Tavaly például Jankovits László Nobilis Ingenio című kiváló költészeti monográfiája jelent meg, ez évben az volt az elképzelés, hogy egy játékos művel tisztelegjünk első nagy klasszikusunk előtt. Remek ötletnek találtam, úgyhogy örömmel elvállaltam. Az idő nagyon kevés volt, gyakorlatilag öt-hat hetem volt megírni, lektoráltatni, szerkesztetni, kinyomtatni, így négy-öt óra alvást leszámítva erőltetett iramban dolgoztam. Sajgott a hátam, égett a szemem, de mégis gyönyörteljes munka volt, mert Janus Pannonius egy nagy költő, hihetetlenül izgalmas személyiség, és elképesztő az a kor is, amelyben élt, történelmi és kulturális csemegék garmadáját volt alkalmam megízlelni. A legkeményebb élmény az volt, hogy a vége felé nekiveselkedtem megírni A költő és a király című többrészes kulcskölteményt. Bár nem szoktam alkotás közben inni, ezúttal két palack bort fogyasztottam el és a megírás közben még kettőt... Egy adott pont után már teljesen Janusnak képzeltem magam és rettenetesen utáltam Mátyás királyt. Másnap, tisztább fejjel aztán szelídítenem kellett a verset.

Örülök, hogy azért józanul kerültél ki ebből történetből. Villon állítólag hallhatott Pannoniusról. Túlzás lenne azt állítani, hogy hatott is rá?

Könnyen megtörténhetett, hogy hallott róla, netán olvasta is néhány versét, hiszen Pannonius már fiatalon jó hírnévnek örvendhetett humanista körökben és Pádua meg Páris még akkori szemmel nézve sem voltak olyan messze egymástól. De nem hinném, hogy hatott volna rá, mikor Pannonius kezdett igazán beérni, Villonnak már túlságosan zaklatott volt az élete ahhoz, hogy békében olvasgasson.



Modern szerzőnek tekinthető Pannonius? Meg tudja szólítani a mai embert, a mai olvasót?

Kétségkívül, hiszen örökérvényű témákról ír, szerelemről, erotikáról, hatalomról, kiváló humora van, remek poénjai. Olyan volt, mint mi, kezdetben bohó, pajkos, lelkes diák, később gondterhelt, megtört ember, – bár a humor akkor sem tűnt el a lírájából. Költészetének egy része ma is befogadható, de tény, hogy nagyobb lélegzetű munkáinak élvezetéhez klasszikus műveltség és egyfajta beavatottság szükséges. De nem is a befogadhatósággal van a gond, hanem azzal, hogy nem kezelik egyenrangúként nagy klasszikusainkkal, meg hát a tananyag elején van, azaz 15 éves diákoknak prezentálják, és nem kellő tálalásban. A 15 éves kamaszokat nem igazán érdeklik a súlyos művek, a pajzán- és a gúnyköltészet viszont igen, de ezt az oldalát ritkán mutatják meg nekik. Így, mondhatni, már művelődésük kezdetén átsiklanak fölötte. Ez talán a fő oka annak, hogy nem olyan ismert és népszerű, mint költészetünk más nagyságai.

Az új kötet azt jelenti, hogy teljes bedobással visszatérsz az irodalomba és jönnek az új és új Orbán János Dénes verseskötetek?

Több éves szünet után -- mely alatt inkább vendéglátóiparral foglalatoskodtam, mint irodalommal, -- valóban szándékomban áll ismét írni, mondjuk így, főállásban. További verseskönyvek is várhatók, de azért nem túl sűrűn. A vers a legigényesebb és a legnehezebb műfaj, nem célszerű szalagon gyártani, mert fölhígul. Úgyhogy több a próza - mint a verstervem. Eddigi pályafutásom során mozgalmas, nyughatatlan életformám nem kedvezett a nagyobb lélegzetű művek megírásának, szeretnék most már regényt, drámai költeményt írni.

Régebbi verseidben sok a humor, a játék. Ezt szeretnéd folytatni a továbbiakban is? Az olvasók igénylik a jó értelemben vett érthető, kötött formában írt verseket? Szerinted a kortárs költészet olvasóbarát?

Igen, folytatnám. Nem vagyok egy metafizikus alkat, az érzelmet, a játékot, a humort szeretem, meg igen, a pajzánságot. A pikareszket, a kalandot, a csattanókat. A nem szakmai olvasók ezt jobban is szeretik. És szeretik a míves verset. A ritmus, a rím, a szójáték ad egy többletet a szabadvershez képest. A kortárs magyar költészet egy tekintélyes része elvont, hogy úgy mondjam, csak szakemberek tudják befogadni és értékelni, és ezt bizonyítják az eladási mutatók is. Klasszikusaink költészete a jó példa arra, hogy lehet úgy verset írni, hogy egyszerre legyen mély és magas és közérthető is. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy a kortárs költészet – tisztelet azért a jó néhány kivételnek, – inkább szakma- mint olvasóbarát.

Sok helyen olvastam, hogy nem egy meséről rossz véleményed van, néhányat túl bugyutának tartasz. Milyen szerinted az ideális, jó, gyerekeknek szóló mese?

Nem vagyok meseszakértő és a gyerekpszichológiához sem értek, sajnos még gyakorló apa sem vagyok, úgyhogy nem vagyok szakértője a témának. De természet- és állatbarát vagyok, még a pókokat is fölöttébb kedvelem, így rendkívül antipatikus számomra például a Piroska és a farkas, amely úgymond egy állat elleni előítéletre nevel. Ráadásul a farkast nem csak megölik, hanem előtte meg is kínozzák, köveket varrnak a bendőjébe. Mégis ez az első mesék egyike, amelyekkel a gyerek megismerkedik. Székely vagyok, góbé vonásokkal, szeretem a humort, a poénokat, a szívatást, a jópofa cinizmust és utálom a nyálas dolgokat, így hányingerem van például A kisherceg-től. Nem beszélve arról, hogy a mű végén a főhős voltaképpen öngyilkos lesz. No, hát én ilyet biztos nem tennék a gyerekem elé. Milyen az ideális mese? Például a Micimackó vagy az Alice Csodaországban. Móra Ferenc Csilicsala Csalavári Csalavér című rókaregénye, amelynek egyébként hatalomelméleti háttere is van, de minden figurája, még a galád Üvöltő herceg is jópofa és szerethető, nyelvezete pedig egy csoda. Aztán ott vannak a Brumi-könyvek, a Süsü, sorolhatnám. Van bőven remek gyerekkönyvünk, olyan, amiből a kölök nem agressziót, hanem szeretet tanul, mégsem lesz nyálas, hanem jópofa és vicces.

Számtalanszor emlegeted mesteredet, Faludy Györgyöt. Fel tudnál idézni vele kapcsolatban egy olyan epizódot, ami a legjobban visszaadja, hogy milyen is volt Faludy, ízelítőt a személyiségéből?

A bőség zavarában szenvedek, hiszen rengetegszer találkoztam vele, még Afrikában is voltunk. Faludy egy nyughatatlan fickó volt, aki még élete végén is, amikor mások a hattyúdalukat próbálják kipréselni sorvadó pennájukból, bulizott és pajzán limerickeket írt. Talán az volt a legkeményebb sztori, amikor Márkus ’Barbarossa’ János barátom megszervezte a Múzsák éjszakáját a Szent Anna-tónál, és elhozta díszvendégként az akkor 91 éves Faludyt. Délben a Mester besétált a táborozó ifjúság közé, hóna alatt 2 üveg whiskyvel és egy liter Unicummal. Leült, köréje gyűltek, mesélt és kortyolgattak. Nekem el kellett mennem Udvarhelyre egy író-olvasó találkozóra, este 11-re értem vissza a táborba. Faludy ugyanabban a székben ült, körülötte az ifjúság és mindannyian tökrészegek voltak és uzoni gint nyakaltak – a Mester is, persze. Az uzoni ginnél kevés mocskosabb pia létezik. Én kivertem a díszhisztit, hogy hogyan lehetnek ennyire felelőtlenek, majd Lanczkor Gábor költőbarátommal együtt bevittük a Mestert a lakókocsijába. Szét volt fagyva, rosszul volt, végrendelkezett. Pomogáts Béla meg én mondjuk majd a díszbeszédet, meg ilyenek. Nehezen aludt el, utána tízpercenként belopóztunk, megnéztük, lélegzik-e még. Borzalmas éjszaka volt, mindenki tökrészegen randalírozott, mi meg őrültünk meg a kétségbeeséstől. Hajnal felé már egyenletes volt a lélegzete, kisimult az arca, édesen aludt. Megnyugodtunk, ledőltünk pár órára. Délben pontban 12-kor kinyílt a lakókocsi ajtaja, kilépett rajta Faludy György, egyik kezében egy üveg whiskyvel, másikban egy üveg Unicummal: „Gyerekek, igyunk valamit!”