Október 24-én és 25-én este hét órakor mutatják be a Szkéné Színházban a K2 Színház legújabb produkcióját, a Züfec című darabot, mely Mihail Bulgakov Színházi regény című műve alapján készült.
Különös, ámde végső akarat! Így hát elfogadtuk az ajándékot. Már most közölnünk kell nézőinkkel, hogy az öngyilkosnak soha életében semmi köze sem volt színházhoz, dramaturgiához. Jól ismerjük Moszkva színházi életét és ennél fogva kezeskedünk érte, hogy sem olyan színházak, sem olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak."
A K2 Színház társulata a darabról:
Hogy miért pont ezt a művet válaszottuk?
Mindig egy minket éppen foglalkoztató kérdéskör, problematika az, amiből
kiindulva darabot keresünk magunknak. A Züfec esetében a hívószó a tekintélyelvűség és a belterjesség voltak. Illetve az a szándék, hogy ennek a két jelenségnek a működését a színház világán belül vizsgáljuk, amelyek mi magunk is ismerünk, nap mint nap tapasztaljuk visszásságait és csodáit is. Mi sem lehetett volna jobb kiindulópont ehhez, mint Bulgakov Színházi regénye? Azonban előadásainkhoz általában kiindulópontként használjuk az irodalmi alapanyagot (főként, ha regényről van szó!), sőt az eredetiből megszülető szövegkönyvet is igen szabadon kezeljük. Szeretjük, ha a színészekkel együtt – például improvizációk során – fejtegethetjük, hogyan szólaljon meg egy jelenet úgy, hogy az ma is érthető legyen. Így a saját nyelvünkre formáljuk, ezáltal pedig születik egy olyan világa az előadásnak, ami a miénk, amiben mindenkinek munkája van – mindezt úgy, hogy közben az eredeti szöveg sem veszik el teljesen. Gyakori tapasztalatunk, hogy a színészek sokkal szabadabban próbálnak, ha nem köti őket az írott szöveg.
Hányadik darabunk lesz a Züfec?
Ez lesz a csapat tizenegyedik előadása. Korábban rosszabb helyzetben voltunk, hiszen az eddigi előadások utóélete mindig bizonytalan volt. Az egyetem mellett nekünk kellett szervezni mindegy egyes előadást, állandó befogadóhely híján. Tavalyelőtt szerencsére változott ez a helyzet. Az isten és a részegek a Stúdió K Színházban talált otthont, a Viharok pedig a Szkéné Színházban. Ugyan ezeknek az előadásoknak már volt állandó játszóhelye, a színészek egyeztetési problémái miatt ezek sem élhettek meg magas előadásszámot. Tulajdonképpen az egyeztetések állandósulni látszó problémájának felismeréséből jött az ötlet, hogy alapítsunk állandó társulatot olyan színészekkel, akiknek a K2 az első.
A társulat saját magáról:
A K2 főleg kaposvári színészhallgatókból áll, valamint a díszleten és jelmezeken dolgozó lányok is ott végzett látványtervezők. A csapat tulajdonképpen 2010 nyara óta működik. Első egyetemi évünk után csináltunk nyáron egy előadást, az elsőt, egy hét alatt. Ekkor ez még csak egy szabadidős tevékenység volt, olyan emberekkel, akik szívesen jöttek velünk dolgozni. Nem volt semmi kényszer, az iskolától független produkció született. Ez a szabadság volt az első igazán fontos dolog, amit megtapasztaltunk.
Utána ennek szellemiségében jártunk össze, sokszor éjszakánként, az egyetemi tanulmányaink mellett, hogy próbáljuk a következő előadást. Az évek során eljutottunk fesztiválokra, vidéki városokba, majd Budapestre is. 2012 nyarán megnyertük a THEALTER helyspecifikus projekt-pályázatát az azt a csöndet nem tudjuk eljátszani című előadásunkkal. Kaptunk kritikusdíj-jelöléseket két előadásunkért is. 2013-ban a Független Előadó-művészeti Szövetség nekünk szavazta meg „A pályakezdő" díját.
Most, hogy befejeztük az utolsó évet is az egyetemen, teljesen szabadon tudunk dolgozni. Rengeteg minden változott a nyáron, illetve a tavalyi év(ad) vége óta, amikből a legfontosabb, hogy társulattá alakultunk, hivatalosan is. Ez természetesen kötöttségekkel és feladatokkal is jár a szabadság mellé. Azt igyekszünk folytatni, fejleszteni, amit eddig is. Sok a dolgunk, szerencsére, három nagybemutató, valamint külsős rendezőkkel dolgoznak majd a színészeink monodrámákon. Ősszel megint a Szkéné színházban mutatunk be, télen az Orlai Produkciós Irodával együttműködve hozunk létre egy előadást, tavasszal pedig a Stúdió K csapatával fogunk együtt dolgozni. Ezek mellett kisebb- nagyobb projektek is szervezés alatt állnak, szóba kerültek, ezekre időben fényt derítünk.
Szergej Leontyevics Makszudov, írójelölt – Domokos Zsolt
Ivan Vasziljevics, színházigazgató – Rózsa Krisztián
Pjotr Bombardov, színművész – Viktor Balázs
Foma Sztrizs, színházi rendező – Borsányi Dániel
Ljudmilla Szilvesztrovna, színművésznő – Piti Emőke
Rudolfi, színházi ember – Horváth Szabolcs
Valamint: Gavrila Sztyepanovics, Filip Filippovics, Nasztaszja Ivanovna, Jermolaj Ivanovics, Romanusz, Shakespeare, Moliére, Csehov, Geraszim Nyikolajevics, Ippolit Pavlovics, Likoszpasztov, Izmail Alexandrovics, Agapjanov, Avguszta Menazsraki, Polikszena Vasziljevna, Arisztarh Platonovics Szelleme, Makszudov macskája (?), egy színházi takarítónő, színházi technikusok, moszkvai civilek és Igor, a pék.
Dramaturg: Kautzky-Dallos Máté
Látvány: Jeli Luca
Technika: Kicsi
Rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn
Rendezők: Benkó Bence és Fábián Péter