Két részes balettesttel ünnepli 35. születésnapját a Győri Balett. Október 22-én, szerdán a Művészetek Palotája színpadán a Bolero és a Carmina Burana.
Ravel 1928-ban megalkotott Bolero című műve - a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb alkotása - számos koreográfust megihletett. Lukács András újszerű, meglepő koreográfiában álmodta meg a francia komponista zenéjét. A Carmina Burana himnusz a szerelemről és a nemek harcáról, amely a természet harmóniájában oldódik fel.„A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére” – mondta Kiss János, a Győri Balett igazgatója. „ Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero egy klisékkel terhelt, 'agyonjátszott' darab. Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni.”
A Carmina Burana a zenetörténet fiatal klasszikusa. Egyszerűségében briliáns, ritmusában erőteljes, lenyűgöző, tematikájában örökifjú, és szárnyakat ad a képzeletnek – alig van még egy olyan zeneműve a 20. századnak, mely a nyomába léphetne. Youri Vámos hangsúlyozottan egyszerű rendezéssel közvetíti ezt a szuggesztív erőt. A színpadkép a természet egyszerű megjelenítése. E háttér elé, pusztán a tánc erejével vetíti ki Vámos a tiszta szerelem szikrázó himnuszát.
„Belegondolok, de hihetetlen még számomra is, hogy harmincöt éve ugyanazon az ajtón nyitok be, ugyanabba a próbaterembe érkezem. Amikor elkezdtük semmi mást nem akartunk, csak a világot megváltani” – mondta Kiss János, a Győri Balett igazgatója, akivel a társulat Generációk című, jubileumi előadása kapcsán készült interjú.
Harmincötéve indult a Győri Balett és ezt a jubileumot egy táncesttel ünnepli, amelynek budapesti bemutatóját október 22-én láthatják a Művészetek Palotája - Fesztivál Színházában. Hogy emlékszik a kezdetekre?
A művész álmokat sző. Gyermeki naivitás élt a lelkünkben, hogy szeretnénk jobbá tenni azt, ami körül vesz bennünket, és persze mindig mást akartunk csinálni. A közönség tőlünk, mint táncegyüttestől egyet vár, azt, hogy „lepjél meg”. Mi mindig ezt akartuk, meglepni a közönségünket. Semmi más célunk nincs, csupán az, hogy minden bemutatón megváltsuk a világot és a legjobbak akarjunk lenni.
Mit jelent ez táncszakmai szempontból?
Gondolatokat szeretnénk a tánc nyelvén kifejezni. Ez a törekvésünk 1979 óta nem változott. Együttesvezetőként és igazgatóként is nagyon szeretem a dramatikus műveket, hiszen a táncművészettel nem csupán esztétikai örömöt szeretnénk szerezni. Szeretnénk megfogalmazni valamit a testünkkel. Alapításunk óta generációk nőttek fel az együttesben és a közönség soraiban egyaránt. Ezért választottam jubileumi estünk címének is ezt a szót: Generációk. Ebben az estben a Győri Balett két emblematikus műve, a Bolero és a Carmina Burana került két eltérő generációból érkező koreográfus, Lukács András és Vámos György látókörébe a művészet azon belső késztetésével, hogy mindig újrafogalmazzon valamit, más szemszögből rápillantva. Szakmailag fontosnak tartom, hogy táncművészeink sokféle stílussal és alkotóval találkozzanak, ezáltal fejlődjenek. Örömmel mondhatom, hogy az együtt töltött évek alatt mindig olyan művészeket sikerül megnyerni a társulatnak, akik fejlődést és örömöt hoztak.
Mennyire vesz részt a színpadi munkában?
Nem vetik a szememre, de szeretek beleszólni, kicsit benne lenni, hiszen az a feladatom, hogy sikerre vigyem az együttest. Repertoárunk alakítása is ennek szellemében alakul, mert szeretem a táncosokat és a közönséget is hidegből melegbe dobni. Olyan munkatársakkal szeretek együtt dolgozni, akik jobban értenek egy-egy területhez, mint én és provokatívak. Amikor egy bemutatóra készülünk és minden simán megy, félni kezdek, mert kell a botrány, kell a küzdés a marcangolás ahhoz, hogy a végeredmény, ami a színpadon megszületik, jó legyen.
Győri Balett: Generációk
Balettest két részben (Bolero, Carmina Burana)
Időpont: Október 22. szerda, 19.00
Helyszín: Művészetek Palotája – Fesztivál Színház
További információk és jegyvásárlás itt.