Egzotikus környezetben játszódó tündérmese, amelyet a felvilágosodás eszméi hatnak át – Mozart Szöktetés a szerájból című művét játsza a párizsi operaház.

A tizenkilencedik századi építészet egyik ikonikus épületében, a párizsi operában mutatják be Mozart Szöktetés a szerájból című művét. A történet a képzeletbeli, egzotikus Keleten játszódik, de az európai felvilágosodás eszményeit helyezi a középpontba: a hűséget, a toleranciát és az irgalmasságot.

A rendező Zabou Breitman némafilmes eszközökkel mutatja be az alaphelyzetet a nyitány alatt.

„Zenei értelemben a nyitány annak az összefoglalása, ami azután következik, de mivel ez egy történet, az is fontos, mi történt korábban, tetszett az ötlet, hogy ezt a közönség is tudja meg már rögtön az elején. Így működtek a huszas évek némafilmjei is, ezért ezt az eszközt használtam. Ezzel egyszersmind megadom az alaphangot az egész operához."

„Mozart mindent megenged magának. Vele minden lehetséges, bár – és én ezt imádom – a látszólagos könnyedsége mögött van egyfajta keserűség, nosztalgia" – mondta a rendezőnő. „Az áriák mind könnyet csalnak a szemembe. ÍTermészetsen, mivel operáról van szó, tudjuk, hogy minden igaz is, meg nem is, mint Chaplinnél a Nagyvárosi Fényekben… az élet abszolút és rettenetes kicsúfolása… hiszen semmi sem vicces akkor, ha nem lehetünk biztosak abban, hogy még a halálban is van valami nevetséges."

„Imádom a kvartettet" – vallott a kedvenc jelentéről Zabou Breitman. „Olyan, mint az egész opera összefoglalása, mintha az énekesek az előadás miniatűr makettje fölött énekelnének. A darabbeli érzések mind megjelennek a kvartettben, és az énekesek marionett-figuraként játszák újra a történetet. Mintha az ember egy festményen bepillanthatna egy ablakon."