Sokan eljátszhattak már a gondolattal, hogy mi lesz majd, ha a robotok a mindennapjaink részévé válnak. Hány embernek jutott azonban az eszébe, hogy egy különös fajtájú mechanizmus autonóm módon képes lesz műalkotások létrehozására?
Bizony, eljön a nap, amikor a robotok „saját kezükkel" jobban, mégis hasonló módon fognak alkotni, mint mi. Vagy talán már el is jött. A francia Patrick Tresset kritikusok, kurátorok és művészek vizsgálata alapján következette ki, hogyan viszonyulnak az emberek a művészethez, majd készített egy robotot, amely képes ezt műalkotásokban kifejezni. Paul-IX egy automata sketchbot robot, amely jobban le tud rajzolni egy csendéletet, mint a középiskolai rajztanárod.
Tresset 2011 óta készít hasonló kreatív robotokat, a hagyományos robot dizájn alkotóelemeit (mint számítógépes látás, mesterséges intelligencia, kognitív számítástechnika) ötvözi emberi jellemvonásokkal: például hogy hogyan hat ránk a művészet. Kritikusok, kurátorok és művészek kérdőíves vizsgálata után nagyvonalakban kikövetkeztette, hogyan viszonyul az ember a művészethez. Ezen vizsgálatok nyomán létrehozott egy automatikus létezést, amely önállóan interpretálja a világot és megkísérli ezt egy művész módjára reprezentálni.
„Az általam készített robotok működésében fontos szerepe van az emberi viselkedésre vonatkozó kutatásoknak. Pontosabban annak, hogy az emberi lények hogyan ábrázolnak más emberi lényeket, hogy az emberek hogyan észlelik a műalkotásokat, és mennyiben összekapcsolhatóak az emberek a robotokkal" -írja Tresset könyvében.
Tresset elmondta, hogy célja egy olyan robot kifejlesztése, amely képei a nézőkre ugyanolyan hatással lesznek, mint az emberek munkái. Nem feltétel, hogy pontosan úgy rajzolnak, ahogy azt egy emberi kéz tenné. A hangsúly a nézőkön és az ő észlelésükön van: hogy ugyanolyan kérdéseket támaszt-e bennük a robot-kép, mint az emberileg készített képek.
Mégis miért kezdett bele a francia művész és tudós egy ilyen bonyolult munkába? Valójában a projekt egy nehezebb korszak eredménye volt. „Az után láttam neki ennek a fejlesztésnek, hogy elvesztettem a mű megalkotásáért való szenvedélyemet. Egy bizonyos módon megkíséreltem létrehozni egyfajta „művészeti protézist", mely enyhíti ezt a veszteséget. Az autonóm rendszereknek, melyeket létrehozok, az a célja, hogy egy részemet pótolják. Ezek tehát olyan rendszerek, melyek úgy viselkednek, ahogy én szeretnék ideális esetben; rendszerek, melyek úgy tudnak rajzolni, ahogy én szeretnék rajzolni."
Forrás: Huffington Post
