A legendás Balázs Béla-díjas filmrendező 59 éves korában, 2012. november 13-án súlyos betegségben hunyt el. Az évforduló alkalmából a Párizsi Magyar Intézetben és a Kultúrparton is rá emlékezünk.
Az Eszkimó asszony fázik, a Rock térítő és számos magyar kísérleti film alkotója két évvel ezelőtt vesztette életét. November 15-én 15 órától filmvetítést és kerekasztal-beszélgetést tartanak a Párizsi Magyar Intézetben Xantus János munkásságát és a magyar underground mozgalmat középpontba állítva.
Xantus János 1953. november 7-én született Budapesten, 18 évesen már szereplője volt Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjének. Makk Károly osztályában 1979-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti főiskolát és utána is a legendás rendező munkatársa maradt, és később társrendezőként együtt is dolgozott vele az Egymásra nézve című fimben.
Makk unszolására készítette el első nagyjátékfilmjét, az 1983-as Eszkimó asszony fázik-ot, amelyben Méhes Marietta, Boguslaw Linda és Lukáts Andor játszották a főszerepeket. Az 1988-ban bemutatott Rocktérítő című film az első filmjéhez hasonlóan szintén az alternatív zenei világról szól. A film főszereplője Pajor Tamás, a Neurotic együttes énekese.
Xantus János az itt látható tízperces videóinterjúban Az Eszkimó asszony fázik című filmjéről, kritikákról, sikerről, magyar filmről, a rendszerváltás óta a filmiparban bekövetkezett változásokról és a fiatal nemzedékről is beszélt:
A rendező 1990-től kezdve főleg kísérleti- és dokumentumfilmeket készített, 1992 óta volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Xantus János munkásságát több díjjal is elismerték. Megkapta a tours-i fesztivál nagydíját (1980), a filmszemle elsőfilmes díját (1984), a belfort-i fesztivál két nagydíját (1984), a Figueira da Foz-i fesztivál díját (1984), 1988-ban pedig Balázs Béla-díjjal is kitüntették.
Neve közel negyvenévnyi munkássága alatt összefonódott a kísérletező képalkotással, egy újfajta, a vasfüggöny mögött különösen kevéssé ismert filmnyelv létrehozásával. Látásmódjában mindig új utakat keresett, eszközrendszerében mindig újszerű és meglepő maradt. A szürrealizmus, a modernizmus, a francia újhullám egyaránt hatással voltak rá. Művei a magyar új szenzibilitás legmarkánsabb alkotásai, amelyeket egy teljesen új hang és egyfajta szabad filmnyelv létrehozása jellemez a magyar filmművészetben.
Könnyedén bánt a különféle stílusokkal, filmjeinek egyaránt meghatározó elemei a lírai, az abszurd, a groteszk és a tragédia, az improvizáció és egyfajta játékosság is, amelyek így mindig zárójelbe teszik és újra értékelik a sokszor dokumentarista eszközökkel ábrázolt képi világ törékeny valóságát. Ez a törékeny valóság az, amely meghatározta a berlini fal omlását megelőző ’80-as éveket, amikor a szabad nyugati szellemi és művészeti mozgalmak már nem ismertek határokat, ugyanakkor az egzisztenciális valóság még mindig a vasfüggöny rabja maradt. Ebben az ellentmondásban születtek a magyar underground legjellemzőbb művészeti mozgalmai- zenei, képzőművészeti és színházi irányzatok, szellemi műhelyek, amelyekhez elválaszthatatlanul kötődnek Xantus János filmjei.
Xantus János neve végérvényesen összefonódott a ’80-as évek magyar undergroundjával első nagy játékfilmje, az 1984-ben a Cannes-ban is bemutatásra került Eszkimó asszony fázik című filmmel.
Korábban már írtunk róla, hogy a Párizsi Magyar Intézetben október 15-én, szombaton 15 órától a rendező halálának második évfordulójához kötődően filmvetítéseket és a kerekasztal-beszélgetést szerveznek. A rendezvényen a közeli barátok és munkatársak nemcsak Xantus János a rendező, a barát, a munkatárs portréját szeretnék megrajzolni, de az életművén át bepillantást is szeretnének adni a magyar underground művészet rendszerváltás előtti időszakába.
