Abu-Szimbel, Stonehenge, Hortobágy, Halászbástya. Nem csak a turisták jelenléte kapcsolja össze ezeket a páratlan helyeket: november 16-án ünnepel a világörökség.
Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) megalakulása óta jelentős szerepet tölt be a nemzetközi kulturális együttműködésben, tevékenységének pedig egyik meghatározó pontja volt az 1972-ben létrejött Világörökség Egyezmény, mely november 16-án ünnepli 42. évfordulóját az immár 69 esztendős Szervezettel együtt.
Az UNESCO-t, az ENSZ szakosított intézményét 37 ország alapította meg a londoni konferencián 1945. november 16-án az alkotmány aláírásával. Az intézmény működése meglehetősen szerteágazó, létrehozásakor elsősorban a nevelésügyi és az oktatási tevékenységét helyezték középpontba, melynek első fontos lépése 1948-ban az ingyenes elemi oktatás bevezetése volt a tagállamok körében.
Az intézmény ezzel a területtel foglalkozó szekciója azóta is vívja harcát az analfabetizmus ellen, hogy az egyenlő oktatás minél szélesebb rétegek számára elérhetővé váljon. Tudományos ágazata szorosan összefügg a nevelésüggyel, melynek az idő folyamán egyik legfontosabb elemévé vált a fenntartható fejlődés elősegítése, valamint az információs társadalom létrejöttének támogatása.
A folyamatosan bővülő tagság mára 195 teljes jogú, illetve kilenc társult államot számlál. Kiterjedt működésének és felépítésének köszönhetően a világ országainak többségében nemcsak hogy jelen van, de nemzeti bizottságai révén fontos kapocsként szolgál a helyi kulturális tevékenységek és a nemzetközi szintű programok megvalósításai között.
Létrehozásának előzményei még az 1950-es évekre, az asszuáni gát építésének idejére nyúlnak vissza. A létesítmény az egyiptomi kormány feltétlen érdeke volt, melyhez a Szovjetuniótól tudott támogatást szerezni, tovább fokozva ezzel az akkoriban amúgy is törékeny, hidegháborús helyzetet. Mindezek mellett az építmény több ezer éves régészeti alkotásokat fenyegetett elárasztással, ami felbecsülhetetlen értékű kulturális emlékek pusztulásához vezethetett volna.
A különleges műalkotások veszélybe kerülése felhívta magára a világsajtó figyelmét, mellyel egyetemben az UNESCO 1959-ben nemzetközi kampányba kezdett a művek megmentéséért.
Ennek eredményeképpen nemcsak hogy darabonként, óriási munkával és költségekkel szállították át máshová az ókori remekműveket számos, az akkori egyiptomi vezetéssel és a Szovjetunióval nem baráti kapcsolatot ápoló országok segítségével, hanem néhány éven belül több lépésben kidolgozásra került a kulturális örökségek védelméről szóló megállapodás tervezete is, melyet végül 1972-ben a stockholmi ENSZ konferencián egyhangúlag fogadtak el.
A kezdeményezés azóta az ENSZ család egyik legsikeresebb programjának bizonyult. 191 ország ratifikálta, jelenleg 161 államban összesen 1007 világörökség található, melyek közül 779 kulturális, 197 természeti 31 pedig vegyes, vagyis kulturális és természeti értéket egyaránt képező helyszín.
Magyarország 1948-ban csatlakozott az UNESCO-hoz, tagsága azonban 1954-ig szünetelt, amikor is a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén történő védelméről szóló nemzetközi egyezmény kapcsán újból felvette a tagállami státuszt. A Világörökség Egyezményhez 1985-ben csatlakoztunk, jelenleg pedig már nyolc világörökséggel büszkélkedhetünk. Ezek közül hét a kulturális, egy pedig a természeti kategóriába tartozik.További fontos hazai érdekesség, hogy 2011-től 2013-ig az UNESCO Közgyűlésének elnöki posztját Bogyai Katalin, a Magyar UNESCO Bizottság nagykövete töltötte be, ami igen különleges elismerésnek számított, hiszen ehhez hasonló esetre utoljára 1974 és 1976 között volt példa, ekkor Jóboru Magda volt ugyanezen állás birtokosa.
A különböző szerződések mellett az UNESCO egyéb, a társadalomhoz valamelyest közelebb álló módszereken keresztül is igyekszik megvalósítani célkitűzéseit. Ilyen például a „Művészek a békéért” címet viselő kezdeményezés, melyet 1995-ben indítottak útjára, azóta több olyan világhírű művészt választva erre a posztra, akik nemzetközi elismertségük folytán befolyásukkal és tekintélyükkel elősegítik az UNESCO célkitűzéseinek és programjainak hirdetését. 2010-ben magyarok közül elsőként Sebestyén Márta népdalénekes vehette át a rangos elismerést a magyar és közép-európai folklór megőrzésében és népszerűsítésében végzett munkájáért.
A Világörökség Lista magyar helyszínei- Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (1987 + 2002)
- Hollókő ófalu és környezete (1987)
- Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (természeti) (1995)
- Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (1996)
- Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta (1999)
- Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (2000)
- Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (2001)
- Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj (2002)
