A 350 éve elhunyt Zrínyi Miklós jelmondata szállóigévé vált, történelmi művein pedig generációk nevelkedtek fel. A török uralom elleni küzdelem egyik élharcosára emlékezünk.

Zrínyi Miklós költő, hadvezér és államférfi 1620. május 3-án született Csáktornyán Zrínyi György horvát bán és Széchy Magdolna gyermekeként. Édesapját korán elveszítette, helyette II. Ferdinánd német-római császár és magyar uralkodó gondoskodott róla és öccse, Péter neveltetéséről, melyet Pázmány Péterre bízott. Az ifjú Miklós tanára hatására kedvelte meg a magyar irodalmat, valamint külföldi tanulmányútjai során számos idegen nyelv ismeretére is szert tett. A magyaron és horváton kívül beszélt németül, olaszul, törökül és latinul is. Hazatérése után a törököktől visszavett Muraközben telepedett le, míg öccse a tengermelléki birtokon maradt. A területi különbözőségek nagy hatással voltak a testvérek jövőjére, hiszen Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Miklós csáktornyai udvara politikai és társadalmi központ lett, valamint kapcsolatot tartott Erdéllyel és Velencével is. Nagyrészt innen szerezte be európai színvonalú könyvtárának darabjait, mely Bibliotheca Zriniana néven főként történelmi témájú könyveket tartalmazott. Tehetsége és műveltsége a barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotójává avatta, katonai karrierének köszönhetően pedig művei is leginkább ebben a tárgykörben íródtak.

Egyik legismertebb szerzeménye a 15 énekből álló Szigeti veszedelem című eposz, melyben dédapjának, a szigetvári hősnek állított örökös emléket. Niccoló Machiavelli tanai ihlették a hazai viszonyokra mesterien alkalmazott Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosságot, ahol az önálló hadsereg felállításának gondolatán keresztül a magyar függetlenség kérdésének adott hangot. Hadtudományi munkáin különösen érezhető Pázmány Péter stílusa. A Vitéz hadnagy nevelő célzatú, ideális hadvezér alakját megrajzoló mű, míg a Tábori kis tracta egy korabeli katonai szabályzat egyetlen elkészült fejezeteként hűen ábrázolja az akkori viszonyokat.

Alkotásaihoz katonai pályafutása szolgáltatott megfelelő alapot, hiszen 1642‒45 között bekapcsolódott a harmincéves háborúba, ahol saját költségén felállított sereggel harcolt III. Ferdinánd oldalán a svédek ellen. I. Rákóczi Györggyel a Felvidéken küzdött meg, vereséget szenvedve az erdélyi fejedelemtől. Nem sokkal később a harcokban szerzett érdemei elismeréséül Horvátország bánjának és főkapitányának nevezték ki.


1646-ban házasságot kötött régi szerelmével és múzsájával, Mária Euzébiával, aki Draskovich Gáspár báró lánya volt. Első felesége halála után 1652-ben nősült újra, ekkor Löbl Mária Zsófiát vette el, aki házasságuk során négy gyermekkel ajándékozta meg.

1661-ben felépítette az Új-Zrínyivárat, 1664 elején pedig téli hadjáratot vezetett a törökök ellen. Augusztusban a szövetséges csapatok hatalmas diadalt arattak a szentgotthárdi csatában, a vasvári béke azonban inkább az Oszmán Birodalom számra volt előnyös.


A számtalan küzdelem után Zrínyi Miklós életének végül egy 1664. november 18-ai kursaneczi erdőben tartott vadászat vetett véget, melynek során egy vadkan halálosan megsebesítette. A közvéleményt megrázta a hír, sokan összeesküvést, merényletet sejtettek a baleset mögött, melynek közvetlen szemtanúja nem volt. A nemzeti hőst december 21-én a pálosok szentilonai kolostorában, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.