Készül a magyar holdra szállás: hamarosan a mi Pulink szimatolhat a kráterek között. Az expedíció atyját, Pacher Tibort kérdeztük sci-firől, űrhajózásról, és az űrbiznisz titkairól.

A Rosetta üstökösön végzett sikeres leszállás ismét rávilágított az űrkutatás lehetőségeire, ráadásul az utóbbi időben megszaporodtak a magánvállalkozások. Ilyen a Puli Space Technologies is, amelynek legfőbb terméke a Puli, a robotkutya, amely Holdraszáll.  

Hivatalosan fizikus vagy, amiből nem feltétlenül következik az, hogy érdekel az űrkutatás. Mégis, miért akarsz Holdra szállni?

Az én generációm az Orion űrhajó tévésorozaton, és az Apolló küldetéseken nőtt fel, tehát gyerekkoromból jön ez a szenvedély. Mindig a „nagy kérdések” foglalkoztattak: először csillagász akartam lenni, később a matematika, majd a fizika izgatott, de azon belül is a kozmológiával és a kvantummechanikával kezdtem el foglalkozni. Rengeteg fizikus, csillagász és űrkutató bevallotta, hogy azért választotta ezt a szakmát, mert tinédzserként nagyon sok sci-fit olvasott vagy látott, és elkezdte furdalni a kíváncsiság, hogyan néznek ki ezek a dolgok valóságban. De ez fordítva is működik. A sci-finek nagyon sok köze van a kultúrához, mindig a ”mi lenne, ha” kérdésből indul ki. Arra keresi a választ, hogy a feltételezett szituációkban hogyan viselkedik az ember vagy a társadalom.


Soha nem akartál űrhajós lenni?

Sok fiatalnak vannak ilyen álmai, de amikor előjönnek az első egészségügyi követelmények, akkor rájönnek, hogy ezek nem mindig megvalósíthatóak. Űrhajósnak lenni menőbb volt régen, mint most... de mi pont azt szeretnénk elősegíteni, hogy az űrutazás újra népszerű legyen. De ha nem is tudsz személyesen kijutni a világűrba, akkor is vannak lehetőségek. Én például dolgoztam a ’90-es években, nem sokkal az egyetem elvégzése után az Európai Űrügynökség (ESA) egyik projektjében, aminek az volt a lényege, hogy egy infravörös távcsövet küldtünk fel egy földkörüli pályára. De aztán másba kezdtem, tanácsadással foglalkoztam később, például több ezer beruházási projekt nyomon követését próbáltuk leképezni egy számítástechnikai rendszerbe. Ezek izgalmas dolgok, de aztán rájöttem, hogy ez másoknak sokkal jobban testhezálló, így aztán a szabadidőmben újra elkezdtem az űrkutatással kapcsolatos dolgokkal foglalkozni.

Ha tetszik a Puli, kérlek támogasd, és játssz velünk! Küldj egy magyar verset a Holdra!

És aztán egyszer csak kiírták a Google Lunar XPRIZE-t, vagy voltak ennek előzményei?

Még jóval korábban, 1996-ban hozta létre egy igazi „űrőrült”, Peter Diamandis az XPRIZE Alapítványt. Akkor kezdett el ezzel az egésszel foglalkozni, amikor elolvasta Charles Lindbergh történetét, aki egy 25 ezer dolláros díjat nyert el 1927-ben azzal, hogy elsőként repülte át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül. Itt nemcsak a pénznek van nagy jelentősége, hanem annak is, hogy miután Lindbergh sikeresen felszállt New Yorkból és megérkezett Európába, Párizsban hatalmas médiaeseményt szerveztek. Ennek köszönhetően hónapokon belül megsokszorozódott a pilóták száma, és lényegében elindult a polgári légiközlekedés is. Diamandis úgy gondolta, hogy ezt más területeken is meg kéne valósítani, természetesen szervezetten. Létrehozta az alapítványt és az XPRIZE-t – az „X” jelenti az ismeretlent, innen jött az elnevezés. Mivel nagyon érdekelte az űrkutatás, első alkalommal egy űrprojektet szervezett meg, aminek az volt a lényege, hogy tízmillió dollárt kap az a személy vagy csapat, aki képes megépíteni egy olyan űreszközt, amely embert szállít a világűrbe és ezt két héten belül meg is tudja ismételni ugyanazzal a géppel. Nem volt feltétel, hogy az eszköz megkerülje a Földet, elég volt eljutnia 100 kilométer távolságra, ez a világűr határa. Ezt hívják Kármán-vonalnak, amelyet Kármán Tódorról neveztek el, mert ő számolta ki először, hol van az a magasság, ahol még felhajtóerővel, tehát klasszikus repülőgéppel tudunk repülni. Ez nem pont száz kilométer, de körülbelül ott húzták meg a határt. Az első versennyel az volt Diamandis célja, hogy „iparosítsa” az űrrepülést, amelyben már emberek is részt vesznek, és beindítsa az űrturizmust.

Magánerőből?

Igen, mert pontosan azt szerette volna, hogy ne az állam adjon erre pénzt, hanem olyan szellemi és pénzügyi tőkét mozgasson meg az ügy, amit eddig semmivel nem lehetett elérni, hiszen az azért egyértelmű volt, hogy az embereket izgatja ez a verseny. A díj tízmillió dollár volt, a résztvevő csapatok pedig körülbelül százmilliió dollárt fektettek be összesen, így nem volt kérdéses, hogy ez a verseny egy hatalmas bizniszt is beindíthat.

Kik nyerték meg a versenyt?

Egy amerikai csapat, Burt Rutan vezetésével, akiket Paul Allen, a Microsoft társalapítója támogatott. Rutan akkor már neves repülőgép-tervező volt, a csapata egy nagyon egyedi, „gólya viszi a fiát” konstrukcióval állt elő: egy katamaránszerű, kéttörzsű repülőszállító vitte föl magát az űrhajót, ezzel a csapat megnyerte a versenyt. Ennek a továbbfejlesztett változata egyébként remélhetőleg hamarosan menetrendszerűen indul majd a világűrbe, bár a SpaceShip Two-nak nevezett gép tesztrepülés közben nemrég történt katasztrófaja jókora késedelmet okozhat. Egyébként beszállt a projektbe Sir Richard Branson a Virgin márkával, és több arab befektető is meglátta benne az üzleti lehetőséget, felbukkantak a konkurrensek is. Ma már különböző területeken rendez az XPRIZE ilyen versenyeket, például az autóiparban az a cél, hogy minimális fogyasztású gépjárműveket tervezzenek. A felfedező kategóriában, ahol mi is indulunk, a Google Lunar XPRIZE-t rendezik meg 2007 óta – ekkor tudta rábeszélni Diamandis a Google alapítóit, akik a Star Wars-on és sci-fin nőttek fel, hogy indítsanak egy ilyen versenyt.

Hol tart most a bajnokság, kik vannak még versenyben?

2010. december 31-én zárult le a jelentkezési időszak, összesen harminchárom csapat adta be a pályázatát, de végül 29 hivatalos induló maradt versenyben, ebbe bekerültünk mi is. Jelenleg 18 csapat van versenyben, a világ minden részéről.


Az orosz csapatot sokan tartották esélyesnek, mégis visszaléptek. Milyen nemzetiségű csapatok vannak még versenyben?

Nagyon sokféle, színes a társaság. Az oroszok valóban abbahagyták, amin azért csodálkoztunk, mert azt hittük, ők viszonylag könnyen szereznek majd egy támogatót, hiszen bármelyik milliárdos a mellényzsebéből tudta volna fizetni az egészet, de mégsem sikerült nekik, így kiszálltak. Versenytársaink között van pl. egy dán csapat, ami barátokból és családtagokból áll össze, mindannyian mérnökök. Nagyon szépen dolgoznak, és azt mondják, ha nem is jutnak el a Holdra, de legalább valami értelmes dolgot csináltak. Hasonló családi vállalkozás egy kanadai csapat is, akik Oroszországból és Ukrajnából származnak, így természetes volt, hogy indulnak. Egyes amerikai csapatok az egyetemi csoporttársakból állnak össze, Németországból és Izraelből pedig érkeztek olyan brigádok, amelyek önkéntesekre alapozva jöttek létre. A profik mögött mindig állnak befektetők, ezek a társulások általában amerikaiak. A két legerősebb csapat például arra készül, hogy menetrendszerűen menjenek a Holdra, ezek az Astrobotic és a Moon Express.

Őket szponzorálják?

Nem, máshonnan szereztek pénzt, a teljes költséget egyelőre ők sem tudják fedezni, de jó úton haladnak. Pontosan azt az elvet vallják, ami a Google Lunar XPRIZE célja is: tágítsuk ki a világűr felhasználásának, megismerésének határterületét, aknázzuk ki a lehetőségeket, hiszen az űrpiac jelenleg is él, 300 milliárd dollárral működik. Ennek az összegnek nagyon nagy részét a földkörüli pályán keringő telekommunikációs, földmegfigyelő és egyéb műholdak indítása és az adatok kiértékelése teszi ki. Ráadásul ezek a projektek nagyrészt magánkézben vannak, egyéni célokra fordítják az adatokat, az űrügynökségek ennek az összegnek talán a harmadát se költik ezekre az eszközökre. Ezért az a következő logikus lépés, hogy egy szinttel feljebb ugorjunk, jussunk el a Holdra és nézzük meg, mi van ott, mit tudnánk ott hasznosítani. A Google Lunar XPRIZE célkitűzése, hogy anyagilag is elérhetővé tegye a Holdra jutást és az ottani felderítést. Ezért szerepel a feltételek között egy olyan klasszikus felderítőrobot megépítése, amelyik képes 500 métert megtenni és nagyfelbontású képet küldeni a Földre. Ilyen lesz a Puli is.


Földkörüli pályára állítani valamit nem tűnik olyan nehéz feladatnak, mondhatnánk mindennapos dolog, de az, hogy egy olyan űrhajót is építenetek kell, ami aztán le is tud szállni a Holdon, elég komoly kihívás lehet...

Valóban ez a legnehezebb része. Ezt az eszközt egyébként mi taxinak hívjuk magunk között. Földkörüli pályára állítani valamit ma már tényleg viszonylag egyszerű. Persze még mindig nagyon sok feltételnek kell megfelelni és high-tech eszközök szükségesek hozzá, de ha megvan rá a pénz és megépítetted, nem olyan nehéz ügy, viszont a Holdon leszállni már komolyabb feladat. Régebben mi is gondoltunk arra, hogy kifejlesztünk egy egyszerű leszállóegységet, de nem volt hozzá erőforrásunk. Akkor döntöttük el, hogy inkább magára a holdjáróra koncentrálunk, mert úgy gondoljuk, hogy ha beindul ez az űrprojekt, lesz kereslet egy ilyen olcsó és megbízható Pulikra.

A jövő tehát az, hogy a Pulihoz hasonló robotok fogják kutatni a Holdat, és nem az emberek?

A Hold sokkal keményebb hely, mint a Mars: nincs levegő, tehát sokkal nagyobb a hőmérsékletingadozás. Két földi hétig tart egy holdi nappal, ez 80-120 fok körüli hőmérsékletet jelent nappal, és mínusz 150-180 fokot éjjel, tehát nagyon extrém körülményeket kell elviselni. Állandó sugárzás éri az utazót, nem vagyunk védve úgy, mint itt a Földön a mágneses térrel, erre is fel kell készülni. Szóval elég sok gond van a Holdra szállással – ott a mozgás vagy akár a túlélés egyáltalán nem triviális feladat ma sem.

Hogy oldjátok majd meg a leszállóegységet?

Egyetlen lehetőségünk van: ha valamelyik versenytársunkkal utazunk együtt, hiszen a piacon nincsen más, bár a kínaiaknak 40 év után először sikerült leszállnia a Holdon tavaly decemberben. Több versenytársunk is fejleszt ilyen leszállóegységet, mi pedig szeretnénk „helyet vásárolni”. Két amerikai társasággal tárgyalunk, egyelőre annyi biztos, hogy egy Falcon 9-es rakétával mennénk, gyakorlatilag beülnénk hozzájuk. Egyébként ennek a taxinak a megvásárlása a legnagyobb költség.

Mi a határidő, meddig kell odaérnetek?

Jelen állás szerint 2015. december 31-én zárul le a verseny, ez egy nagyon szoros határidő. De én úgy érzem, talán meghosszabbítják... Mindenkinek ez lenne az érdeke, mert már olyan fázisba jutottak el a csapatok, hogy reális esély van arra, hogy akár többen is eljussanak a Holdra. Reméljük, hogy a verseny főszervezői és a szponzorok is rááldoznak még fél évet...