Máté Gábor nem tartozik azok közé a színészek közé, akiket gyakran látni a tévében, pláne nem sorozatokban. Most mégis szerepet vállalt a Terápia c. HBO produkcióban - mint politikus.
Kinek jutott eszébe, hogy játsszon a sorozatban?Enyedi Ildikó hívott fel azzal a kérdéssel, hogy egyáltalán hajlandó lennék-e sorozatban szerepelni, történetesen a Terápiában. Akkor már hallottam róla pozitív kritikákat, tudtam, hogy egy nívós dologról van szó. Elmentem a castingra, így kezdődött a történet.
Az eredeti forgatókönyv Izraelből származik, később több ország is átalakította a saját ízlése szerint. A castingra azért volt szükség, mert az eredeti írók döntöttek a szereplőkről?
Valóban sok országban átírták a történetet, még Amerikában is van egy változata. Kétségtelen, hogy nem tisztán magyar döntések alapján készült el a sorozat, nagyon sok dologba beleszóltak a külföldi készítők is, akik a forgatásokon is jelen voltak.
A dialógusokat pont úgy kellett elmondani, ahogy meg voltak írva, vagy kaptak egy kis szabadságot a színészek?
Kaptunk szabadságot, különösen az én figurám esetében, aki egy tipikus magyar ember, tehát nyilvánvalóan csak mi, itthoniak tudtuk megalkotni a karaktert. Ugyanaz a helyzet most, mint az előző évadban, ahol Nagy Ervin karaktere eredetileg egy berepülő pilóta volt, az itthoni verzióban viszont gyógyszergyárosként jelent meg. Tehát a történeteket nemcsak lehet, hanem át is kell írni az adott országhoz igazítva. Volt olyan munkafázis, amikor én is ott ültem a forgatókönyvírókkal, és tologathattam a mondatokat ide-oda.
Önnek a szerep szerint két külföldön élő lánya és egy fia van – csak véletlen, hogy ez a szál hasonlít az ön által rendezett Illaberek című darab témájához?
A Terápiában megformált karakter valóban hasonló problémákkal küzd, mint amiket az Illaberekben felvetünk, de nem én találtam ki, hogy ezt írjuk hozzá a sorozatbeli szerephez. Érdekes módon számomra ez nem is volt annyira lényeges, fel sem tűnt, hogy ennyire hasonló a szerep és a színdarab. Ez valószínűleg azért fordulhat elő, mert amikor egy szereppel dolgozom, teljesen átadom magam a munkának. Nem foglalkoztam a történet azon vetületével, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy ez egy tipikus magyar helyzet: aki boldogulni akar, külföldre költözik, még a politikus gyereke is. Csak azzal foglalkoztam, hogy ennek az embernek nincsenek itthon a gyerekei, és ez a probléma hogyan jelentkezik a személyiségében és a családi kapcsolataiban, mennyire zavarja a munkájában. A díszbemutatón halk kuncogás futott végig a nézőtéren, amikor kiderült, hogy a politikusnak akit alakítok természetesen mindhárom gyereke külföldön van – valójában akkor értettem meg, hogy mennyire sok embert érint ez a téma Magyarországon.
Mennyire érezte nehéznek a szerepet?
Inkább a felvételek lebonyolítási rendje volt nehéz, maga a munkafolyamat, a forgatások.
Egy epizódot mennyi idő alatt vettek fel?
Két nap alatt vettünk fel egy-egy részt, tehát körülbelül három hétig forgattunk megállás nélkül. Az egyéb elfoglaltságaim miatt csak úgy tudtuk megoldani a felvételeket, hogy nyáron, egész augusztusban dolgoztunk.
A Terápiában igen magas az egy négyzetméterre jutó színházigazgatók száma, hisz Jordán Tamás (Szombathelyi Weöres Sándor Színház) és Mácsai Pál (Örkény Színház) is játszik a sorozatban, ön pedig a Katonát igazgatja. Sokat szakmáztak a szünetekben?
Persze, főleg Mácsai Pállal, akivel egyébként is elég szoros kapcsolatban vagyunk, és nem csak azért, mert mindketten a fővárosnak dolgozunk. Úgy alakult a szakmai életünk, hogy egyszer csak elkezdtünk beszélgetni, és kialakult köztünk egy közelinek mondható viszony. Elég sűrűn szervezünk privát találkozókat is, például együtt néztük a vízilabda döntőt az olimpián, de az is előfordult már, hogy együtt drukkoltunk végig egy Barcelona – Real Madrid meccset, szóval nagyon jóban vagyunk.